folyt. köv.

ajjajj, nagyon össze kell szedni magam, hogy emlékezzek mi is történt azután, hogy volt a filmfesztivál. A suli újra elkezdődött, mégpedig egy 2 napos photoshop kurzussal. Egy nagyon aranyos csajszi tartotta, aki rettentően hadart németül. Igen, persze németül ment a tanfolyam, bár már meg sem lepődök. "Tanultam" már oroszul, most németül Johanna angol tükörfordításában, egyszer már magyarul is fogom. A 4 órása órára, még 3/4-et ráhúzott, azthittük Johannával, hogy ott halunk meg fáradtságban és éhen. De eléggé hasznos volt. Tanultam új dolgokat, és meg is lettem dícsérve, hogy nahát Anna, nagyon ügyes vagy. Közben mosni kellett, főzni, mindent, szóval a hétfő-kedd, az eléggé húzós volt. Mintha otthon lennék az rkk-n, reggeltől estig órák. Úgyhogy már alig vártuk, hogy vége legyen kedden 6kor az órának, és menjünk a sörfesztre. Lauri és Johanna bekopogtak értem, Lauri egész úton azt ecsetelgette, hogy milyen mókákat hajtottam végre, múlt hét kedden. Meg mesélt Berlinről, meg a munkaválallásról, felvetette, hogy tanuljak finnül. :D Mondtam persze, mert olyan perfektül mondom, hogy Moj:D - azaz szia. Meg van vami kukkoripuppa, amiről nekem csak a kukurikú jut eszembe. Mókás a finn nyelv:D Ez volt a utolsó alkalom, hogy a feszten voltam. Rengetegen voltak, nem lehetett bejutni a sörsátorba, én vártam, de anniyra aggrasszívek voltak a biztonsági őrök, és annyi részeg volt már 7kor, hogy jobbnak láttam hazaballagni inkább. Este rámírt Lauri, hogy elvesztettük egymást, hova tűnt az ő ivó cimborája. De mondta, hogy szerinte is jó ötlet volt, hogy hazajöttem, mert ő is tök ideg, a sok hülye embertől.

Szerdán órák, mosás, annyira röhögtem a német tanárnőn, mert teljesen meg volt bolondulva, hogy nem ihat kávét. Üres volt a pohara, vagy 3szor nyúlt érte:D Szerintem aznapra nem jutott más dolog, vagy legalábbis nem emlékszem. Csütörtök megint fogfájás, óra, meg emlékszem hogy volt valami party, ahova én nem mentem. És akkor pénteken végre jóidő, és bbq, itt nálunk. Húsvét óta nem volt. És Valentinával teljesen bezsongtunk, elmentünk bevásárolni, elősször vettem vmi grillezni valót, vettem vodkát, meg minden féléket ami egy jó kis bbq-hoz kell. Kedv is megvolt, erre idérünk, alig valaki. Hangulat semmi, mi Valentinával a laptopját porszívóztuk, szereltük, mert nagyon zúgott, és kedden prezentálnia kell. Megsütöttük a vackot, ami nagyon szar lett, soha többé előre elkészített grilles valami, félúton a házmester szólt, hogy ezt bizony be kéne szüntenti, mert mert...arra nem jöttünk rá. Még időközben egy amerikai srác leszólta a könyvemet. Le volt téve a plédemre, kérdezi kié, mondom enyém hát ez egy elég szar könyv. Köszi, ezzel befejeztem a társalgást. Nem mellesleg másnap Diego meg megdícsért, meg főleg, hogy angolul olvasok. Nah úgyhogy ennek a bbq-nak befelegzett, Lauri szomorkodott is hogy eljöttünk, de hát alig volt ott valaki meg valami. Én meg szenvedtem, mert nem akartam itthon ülni, meg amúgyis mindenki elment, Anyuék kirándulnak, mindenki Kin kupán vagy egyéb más fergeteges bulikban. És az itteni barátaim is mind eltűntek. Úgyhogy 30y-onnal a fülemben elindultam sétálni. Rossz döntés volt, mert ha az embernek alapból szar a kedve, akkor arra ne hallgasson 30y-ont, és ne sétálgasson dögegyedül. Igen a legnagyobb problémám az volt, hogy bár rettentő sokan irigyek rám, hogy én itt, és hogy elég jól egyengetem az életem, azért mégiscsak dögegyedül vagyok. Jóideje. Erre hazaérek, az ajtó előtt itt áll a töröttkezű, megszeretget, mint mindig, és mondja hogy menjünk másnpa fesztre. Mondtam, hogy talán. Na ebből a talánból az lett, hogy megkérdeztem Diegót, hogy neki van e kedve menni, mire mondta hogy nem éppen. Csak kicsit később, én meg felvetettem, hogy nekem van vodkám, meg kedvem, meg este úgyis lesz az internaciális party. Úgyhogy azon kaptam magam, hogy middenkinek irogattam, hogy másnap 6-kor legyenek itt nálam.

Úgyhogy felkeltem szombaton időben, el a boltba. Mire hazaértem, már itt is volt a skót lány, hogy megírjuk a beadandót. Lassan az is kész van. Elment, akkor én kimentem kávétfőzni, közben csöngetett Diego, hozott tonicot, mert ő azzal szereti a vodkát. És olyan kis meghitt dolog, hogy főzöm a kávém, közben meg bekopognak hozzám. Bár lehet, hogy csak én élem ezt meg így, mert otthon nemigazán van ilyen életem, hogy közel a barátok. Aztán lefürödtem gyorsan, pánikszerűen kiválasztottam a ruhám, picit furi volt kb 4 körül készülődni az esti partyba. De hát várt még rám a sütés, meg Diego mondta hogy előbb jön, mert nyomtatnom kéne neki. Zsolti tanácsára vettem levelestésztát, meg sajtot. Fogalmam se volt hogy mit fogok belőle kihozni, de végül rájöttem, hogy Anyu is így csinálja a túrós batyut, úgyhogy én is eképpen fogom, csak sajttal. Meg persze biztonság kedvéért vettem egy gyorsfagyasztott tortát. Végülis mindekettő nagyon nagy sikert aratott. Elsőként Diego jött, kinyomtattuk ami kell, megtalálta a Kikitől kapott sünimet, meg megkritizálta, hogy tejóég Anna, mennyi cipőd van:D. Lauri is befutott, szóval első körben úgy 1 óráig 2 fiú vendégem volt. Kapott kávét, majd mikor megjött Johanna, belekezdtünk a vodkába. Ezekután Lauri hozott energia italt, de modntam neki, hogy nem kéne. Kb fél óráig hallgatott is rám. Nem tudom, hogy milyen vodka lehetett ez, de az első kör után, már emelkedett lett a hangulat, a 2. után Lauri közölte, hogy be van rúgva. Egy smsezés után Tanya is befutott, majd Valentina is. A süti nagy sikert aratott, a 2 német lakótársam is kapott. Ezzel elkerülve a nézeteltérést. És mindenki oda volt értünk, hogy 4 jófej ember lakik egy helyen. És hogy tök szerencsés vagyok, hogy ilyen lakótársaim vannak. Mondtuk, hogy igaz, csak a kínaiak...ráadásul 2-en vannak. A sajtos batyunak a morzsáit is kiették, sőt idővel a gumicukromat, meg a szalámiamat is. :D
Valentina pedig valamit meg akart nézni a neten, megmutattam neki, hogy én is fent vagyok az orosz iwiwen, mire egy óriási sokk ért. Létezik egy másik Anna Maldrik. Ukrajnában él. Annyira elkenődtem, hogy a többiek vigasztaltak, mondták, hogy nyugi nekik csak én vagyok, ők csak engem szertnek. :D de akkor is, nemár.
Időrendet már nem tudok tartani az est eseményei között, valamikor írtam Migelnek is egy smst, h várom, majd a nyakába ugrottam mikor megjött. Nem tudom mit hihet már rólam:P :D de így teljes volt az általam meghívottak listája, becsatlakozott még a francia lakótárs, meg a francia lány, meg Luis. Mutattam nekik quimyt, modntam, hogy szeretniük kell. :) Kaptam Jolanntól, a franciától zenéket. Szóval tényleg jól sikerült minden, büszke voltam magamra. Majd el a buliba, 2ig vagy 3ig tánc, haza, alvás...vagy efélék, nem részletezem azthiszem...egy momentum onnan ami érdekes. Leszólított egy srác, Johanna kérdezte is, hogy ismerem, mert úgy beszélgettem vele...de a lényeg az, hogy olyan jó volt neki azt mondani, hogy bocsi, de a barátaimmal vagyok.

Vasárnap reggel felkelek, alig állok a lábamon, erre nagyon ismerős hang üti meg a fülem...a töröttkezű itt áll az ablakom előtt. Na nem hozzám jött, hanem a német lakótársamhoz palacsintát sütni. Kedvesen kiröhögött a másnapos fejem miatt, kb 3szor. Majd az egész napot itt töltötte, meg még jó páran, zenéltek Jolannal. Én meg mindeközben elkezdtem a Frühlingputzot, ami a tavaszi nagytakrítás. Becsatlakozott a végére mindenki, de végül csak én csináltam a legtöbb mindent. De mindenesetre, végre teljes tisztaság van, és nagyon idilli volt este. Mint otthon, mikor minden ki van takarítva, este pedig mindenki elvonul a saját szobájába...pont ugyanilyen volt itt is.

Hétfőn fotós óra, egy olyan dögunalmas filmmel, hogy mindenki azt hitte, hogy ennek sose lesz vége. Kedden volt még egy érdekes órám, szárazofszet gépet szedtünk darabjaira, és néztük meg mi hogyan működik, részletesen. Izgi volt, csak sajnos én meg beteg lettem, most elősször tényleg. Ma péntek van, és kedd óta a sulin kívül sehol nem voltam. Szerdán már a suliba is alig bírtam bemenni.
És az első bejegyzés ahol képek sincsnek, az én gépemmel nem készült erről a hétről kép. A többiektől pedig még nem kértem el, pedig még egy nagyon mókás videó is van a konyha partymról.

no most így állunk, hogy suli, meg várakozás, hogy jobban legyek. Meg para a vizsgák miatt, meg egy jónagy honvágy, meg egy jó nagy várakozás, hogy jövőhéten jön Anett!!!! :)

excursionswoche

pörögnek az események, ami jó, nagyon jóóóóó, csak épp nincs időm mindent leírni, rendszerezni.
visszanéztem, hogy mi volt az utolsó bejegyzésem vége, és tejóég, mennyi minden történt azóta. Az első hivatalos napon, amikor már ténylegesen szünet volt, elmentem a két kanadaival, Tányával és Amandával, valamint Diegoval és Eshannal kirándulni. Városnézés lett volna Bad Urachban. Rögtön kezdésnek megmásztunk egy dombot, mert hogy van ott valami ház. Ennyit értettünk németül. Félúton nekem már kezdett gyanús lenni, hogy ez csak egy szálló. Mindenesetre megmásztuk, egy szálló volt, semmi nem volt ott, de az erdő gyönyörű. Valahogy más mint otthon, nem mondom hogy szebb, vagy jobb, hanem más. Nem tudom egyik otthoni erdőhöz sem hasonlítani.

Ezután várost néztünk, ettünk kebabot, fagyiztunk, megbeszéltük, hogy mit is jelent a nevem, magyarul tudtam: Isten kegyelte, elő a szótár, és végül a grace szót találtam legmegfelelőbbnek, Diego meg Tanya meg oda voltak, hogy milyen szép. :) Aztán sétáltunk, én meg egyszercsak megláttam a domb tetején egy kastélyt. Nem kellett több, nekiindultunk. Térkép nélkül, mi ugyan Diegoval csekkoltuk, de egy kanyar után már teljesen elfelejtettük hogy is volt. Végülis mindig jött valaki, akitől meg lehetett kérdezni merre is. Kicsit nagyon magasan volt, de megcsináltuk! És felejdhetetlen élményben volt részem. Kiültem a kastély szélére, lógattam a lábam, alattam egy piciny város, felettem az ég. Idilli volt, valami olyan mint amikor valami olyan helyre érsz, ahol tudod hogy most valami megfog változni az életedben. Vagy most itt dönthetsz valami nehéz kérdésről, mert itt jó, itt biztonságos. Lehet, hogy mindez hülyén hangzik, de nagyon így éreztem ott, akkor, és valahogy meghatározónak érzem azt a pár pillanatot, és a helyet.

Nem mellesleg, meg nagyon jó volt 5-en kirándulni, semmi veszekedés, teljesen kompromisszum készek. Este még itt Stuttgartban beültünk egy olasz étterembe. Kellemes egy kirándulás volt, pedig majdnem lemondtam a fogfájásom miatt.
Képek itt, plusz még pár korábbi is.
Kedden Laurinak segítettünk páran a fotós házifeladatában. Annyi volt a lényeg, h portrét kell készítenie. Ő pedig azt találta ki hogy egy tábla előtt, amire mindenféle szavakat ír fel, persze előkerültek a szexista szavak, de ilyenek voltak, pl. gyilkos, halál, pedofil, nekem a raszolgaság jutott. A kép nagyon pocsék lett, viszont jó időtöltés volt, utána átmentünk Laurihoz tiramusuzni.

Majd pedig 6-kor ismét irány a fesztivál. Diego már be volt rúgva a metróállomásnál, nagyon mókás ilyenkor, közölte pl, hogy Frau Maldriknak fog innentől kezdve hívni. Megkerestük a többieket, viszont a hely teljesen teli volt, meg a sör már nem volt akciós, úgyhogy elszonytolodva átmentünk egy másik helyre. Kár volt az elszonytolonodásért, mert a sör féláron volt, időközben megjött Lauri, bár a csajok eltűntek, úgyhogy az 1 liter sör után azon kaptam magam, hogy a padon táncolok, Laurival, Diegoval, a töröttkezűvel, és idegen erasmusosokkal. Akik közül az egyik szerelmet vallott a kék szemeimnek. Egy koccintás alkalmával széttörött a korsóm, és az 1 liter sör rámömlött. Lauri állandóan bocsánatot kért, de semmi baj nem volt, mondtam is neki, hogy mókás dolog. Jó volt nagyon, 3 pasival bulizni, a töröttkezű is emlegette másnap, hogy mókás volt. Asszem ebből egyenes következménye van, hogy szerdán semmit sem csináltam. Annyi esemény történt, hogy itt járt a töröttkezű, megszeretgetett, mondta hogy milyen jó nekem, hogy ezekkel a srácokkal lakom. És erre még visszatérek, mármint a lakótársakra.
Csütörtökön eljött a nap, hogy lett mobiltelefonom. Mindenki nagy örömére:) Meg új ruháim is, az én örömömre:) Meg egy óriási nagy fogfájás. Ezért az aznapi szülinapi party kimaradt.
Másnap viszont volt egy. Egy spanyol lánynak volt, főzött mindenféle spanyol finomságot. De mi éjfélkor leléptünk, merthogy másnap reggel indultunk a Boden See-hez.
Jajj, annyira jó volt. Már alapvetően vidáman keltem, ragyogott a nap, reggeliztem, megnéztem a híreket a neten, röhögtem Jolanon aki másnapos fejjel próbált elkészülni. Majd találka az S-bahnnal. Vasútállomás. Johannával pedig a 20 perces szabadidőben újságot vásároltunk. Érdekes élmény volt, reggel, a vasúton újságokat nézegetni egy osztrák lánnyal. Kerestünk magyart, de nem volt, csak sok sok orosz pl. Olyan kis intellektuálisnak éreztem magam, meg amúgy nagyon egyféle az érdeklődési körünk.
Aztán fel a vonatra, ahol alig volt hely, így én zene, és alvás...de vigyorogtam végig, mint a tejbetök. Hisz ez volt az egyik álmom, hogy ha itt vagyok, akkor Boden See. És az idő csodás volt, tiszta nyár, a tó nekem a Balatont idézte. Feküdtünk a fűben, frizbiztem Valentinával. Ettünk jó sok fagyit. Felmentünk a kilátóba, ahol volt 4 magyar, mókás volt hallgatni őket. De egyenlőre még nem merek megszólítani senkit. Aztán hajókáztunk is, átmentünk Svájcba!!! :)

Az Alpok gyönyörűek, meg az egész. Tényleg élveztem (utólag kiderült hogy voltak akiknek az egész uncsi volt, bár nem értem mi kell nekik) és elkészült az eddigi legjobb erasmusos kép rólam, Johanna által :) ezer köszönet Neki :)

Mikor visszatértünk Németországba, kaptunk szabadidőt. Amit Valentinával, Migellel és Diegoval töltöttem. Ettünk kebabot, belemerészkedtünk a tóba.

Fürödtünk a szökőkútban. Sétálgattunk, és nagyon élveztük, csak valamiért a litvánok nagyon haza akartak menni a korábbi vonattal. Nem értettük Diegoval, hogy miért, de anniyra erélyesek voltak, hogy senki nem mert ellenkezni. Ennek a következménye az lett, hogy csúcsidő, Ulmig a vonat lépcsőjén ülve utaztam, mint a heringek, dögmelegben. De Ulmtól már kellemes volt, hazaértünk én pedig bevágódtam az ágyba.
Képek itt!!!
Vasárnap ismét fesztivál, most Johannának kellett megmutatni, hogy milyen is az. Mondta hogy remek vagyok, úgy ismerem már mint a tenyeremet :). Valentina pedig az új drinlijét viselte. Annyira hőség volt, hogy én nem mertem inni sört, meg a többiek sem csatlakoztak végül hozzánk, úgyohogy átmentünk a Sclossplatzra, ahol filmfesztivál volt. Valentinával megbeszéltük, hogy csak az elején maradunk, emrt hideg lesz. Megláttam Diegot, hogy ott ül a padon, leültem mellé, és ottragadtunk.

Nagyon feelinges volt, csillagos ég alatt, filmet nézni, német volt, de sok mindent értettem belőle. Meg keveset beszéltek, a képi világ is sokat elárult.
Képek itt.
És ezennel vége lett a szünetnek. Jó volt, szép volt, és azthiszem, hogy a következő hetemről később írok beszámolót, mert lassan begörcsöl a kezem. :)
itt meg képek másoktól, ismét :)

húsvéttól május 1.-ig

egyszerűen csak úgy repülnek a hetek, hónapok. 2, KETTŐ azaz KÉT hónapja vagyok itt, és még bírom, és nincsenek annyira nagy hisztik, nincsen annyira nagy hiány, csak néha, mikor Rózi a mondandója közepén beleszövi, hogy most azonnal menjek haza :) megszoktam, megerősödtem, megszerettem, úgy tiszta szívből. Már már azt merem mondani, hogy barátaim is vannak. Húsvét vasárnapján egy meglepetés szülinapot ünnepeltünk. Úgy volt, hogy legyünk ott fél10-re és lepjük meg Saraht. Mi Valentinával és Tányával jól elkéstünk, mert nem tudtuk hol a konyha, de végül árkon bokron át Migel hangját követve megtaláltuk. :) Sarah nagyon örült, furcsa volt mert nem voltunk sokan, csak akik itt maradtak Húsvétra. De jó volt, nagyon jó volt, Anna a spanyol lány, úgy megölelgetett, meg hogy jajj de rég láttuk egymást, túl rég. Hirtelen nem is tudtam mire vélni. Majd mikor Lauri meglátott annyira megörült, hogy a nagy ölelkezés közepében a fülembe visított. Majd mikor elbúcsúztam, hirtelen felkapott és úúúúgy megszeretgetett. Mindez azért jelentős, mert ő elég távolságtartó. És úgy jöttem haza, hogy az motoszkált a fejemben, hogy jé itt szeretnek az emberek :) Mindezek után az sem zavart, hogy a húsvét hétfőt egyedül töltöttem. Délelőtt alvás, délután pedig elmentem az új kedvenc parkomba, kifeküdtem a napra, tanultam. Majd itthon megcsináltam a képeslapot az órára.

Nem akkora durranás, de nagyon büszke voltam, hogy nem bénáztam el semmit. Merthogy azt tanultuk, hogyan kell átvizsgálni egy pdf-et, mik lehetnek a hibák, és elvileg az enyémben semmi nincs. Csak felszólítások, de majd ha nekiülök tanulni a héten, átnézem. Mivel a program német volt, ezért igen bonyolult, hogy kérdezzem meg angolul hogy is van, majd használjam németül...de elégedett voltam magammal. Összesen 1 dolog volt amit nem értettem az 5 órás angol előadásból. És még a téma is nagyon érdekelni kezdett, de ezt majd máshova. És nagyon lelkes lettem, hazajöttem tanultam mint a kisangyal, egyre többet csetelek az itteni emberekkel is. És azt éreztem, hogy nem merem kimondani, hogy mérhetetlenül boldog vagyok, mert akkor hirtelen elszáll. És azóta is ez van, hogy most jó, jobb mint bármikor, de nem nagyon merem ezt bevallani, mert félek, hogy elszáll.
No de haladok időrendben:) szerdán a szokásos órák, a német tanárnő nagyon oda van értünk, nem egyszer megdícsért, és mondta, hogy ugyanazon a szinten vagyunk, mint a haladó csoport. És épp kérdezte Tanya, hogy én miért is nem a haladóban vagyok, mert hogy simán megértem amit Valentina mondd. Aztán mondtam neki, hogy mivel nem tudok angolul jól, azért így könnyebb. És milyen igaz, olyan jó az elismeréseket bezsebelni a tanárnőtől:) Gondolkodtam még mi is történhetett szerdán, annyi jutott eszembe, hogy halat sütöttek a kínaiak este 10 körül, senkinek sem kívánom azt a szagot...
csütörtök volt az utolsó nap így a nagy szünet előtt, igen 10 napos szünet van! :) elmentem az órámra, leadtam a vizsgajelentkezésem, majd elkezdtem készülni az esti bulira. Vártam a többiekre este, akik Perzsa kulturvacsin voltak. Meg lehet engem kövezni, de kimerem mondani, hogy egyáltalán nem érdekel az a kultúra, a zenéjüktől ideges leszek, idegen kaját nem szívesen próbálok ki és valami pici félelem is van bennem azoktól az emberektől, akik onnan jöttek. Szóval mindez az oka annak, hogy én nem mentem, helyette vártam, majd addig addig, hogy végül lekéstem a találkát, így egyedül mentem. De nagyon hatásos belépőm volt, mindenki nagyon megörült nekem, mire mindenkinek odaköszöntem, beszéltem pár szót, felköszöntöttem a töröttkezű szülinapost, aki agyon szeretgetett, táncoltam kb 3 számot Migellel, addigra mondták hogy menni kéne az utolsó metróig. De nekem nagyon nem fűlött hozzá a fogam, rábeszéltem Craiget és Diegot, hogy maradjunk, amiből az lett, hogy rohantunk a metróhoz, mert kiderült, hogy éjszakai busz csak pénteken és szombaton közlekedik. :D de elértük, és az én felvetésemre Craig konyhájában folytattuk a partyt.

Ami inkább beszélgetősbe ment át, még az úton odafelé kaptam tulipánt Migeltől, meg végre többet beszélgettem a litvánokkal. Jó volt nagyon. Még ott megbeszéltük, hogy másnap menjünk a frühlingen fesztre.
Amimből az lett, hogy én posztoltam ki facere, és tökre nem azok az emberek jöttek, akik megígérték. De nagyon nagyon jó volt. Az első alkalom, hogy a kezdettől a végéig Anna voltam, olyan mint otthon, olyan érdeklődő, meg hát ismertek. Valentina feült egy csomó mindenre, és övé a Hello Kitty is, amivel minden második képen pózolok. Mivel mindig a kezembe nyomta, hogy vigyázzak rá, és ezt a többiek nagyon cukinak tartoták:)

Aztán eleredt az eső, jó akkor menjünk haza, mire már eléggé bőrig áztunk és az aluljáróban voltunk, akkor rábeszéltem mindenkit, hogy maradjunk. Mert Diego és Migel akartak maradni sörözni, meg én is, a többieknek meg elég volt annyi, hogy naa, légyszi:) Szóval maradtunk, nehéz volt helyet találni, de megérte. Sokat nevettünk, bevallom jól beütött az 1 liter sör, a töményet jobban bírom:D A kínai srácnak köszönhetően pedig rengeteg kép is készült. :)

Éjfél körül hazaértem, de még 3kor is kattogot az agyam, egyszerűen nem bírtam aludni, felpörögtem, annyi élmény ért, hogy feldolgozni nem tudtam. Ami picit azért volt baj, mert reggel 8kor kelni kellett, mert mentünk outletbe. Ami igazándiból annyira nem érte meg, mert 100 euro volt a legolcsóbb ruha kb. De volt ám Milka outlet, ahol 3 euro 7 tábla csoki. Majd leszakadt a kezem mire hazaértünk. Meg utána Tanyaval elmentem boltba, és beszélgettem vele, és ez nagyon jó volt. Ő volt az akinek a beszédéből a legelején semmit nem értettem, mivel kanadai és mellette néger, és a szájának nincs erős kontúrvonala, azaz nem látom ahogy gesztikulál. És most pedig arról diskuráltunk, hogy hova kéne menni kirándulni.
Ma pedig óriási fogfájással ébredtem, nem is értem miért, de leszerveztem egy múzeumozást. Mivel május 1. van, csak a helytörténeti múzeum volt nyitva, de érdekes volt. Viszont majd meghaltam a fogfájástól, nem semmi orvos nem kell, a bölcsesség fogam jön ismét, mint minden évszakban. Túlélem, remélem, mert kicsit kezdek egy hörcsögre hasonlítani :)

remélem nem hagytam ki semmit, éljen május elseje meg Anyukám, meg Apu is a szülinapjával:)

képek itt igen megint ebbe a mappába, és nem feledem tartozok még párral...csak elkell kérnem őket :)