visszanéztem, hogy mi volt az utolsó bejegyzésem vége, és tejóég, mennyi minden történt azóta. Az első hivatalos napon, amikor már ténylegesen szünet volt, elmentem a két kanadaival, Tányával és Amandával, valamint Diegoval és Eshannal kirándulni. Városnézés lett volna Bad Urachban. Rögtön kezdésnek megmásztunk egy dombot, mert hogy van ott valami ház. Ennyit értettünk németül. Félúton nekem már kezdett gyanús lenni, hogy ez csak egy szálló. Mindenesetre megmásztuk, egy szálló volt, semmi nem volt ott, de az erdő gyönyörű. Valahogy más mint otthon, nem mondom hogy szebb, vagy jobb, hanem más. Nem tudom egyik otthoni erdőhöz sem hasonlítani.
Ezután várost néztünk, ettünk kebabot, fagyiztunk, megbeszéltük, hogy mit is jelent a nevem, magyarul tudtam: Isten kegyelte, elő a szótár, és végül a grace szót találtam legmegfelelőbbnek, Diego meg Tanya meg oda voltak, hogy milyen szép. :) Aztán sétáltunk, én meg egyszercsak megláttam a domb tetején egy kastélyt. Nem kellett több, nekiindultunk. Térkép nélkül, mi ugyan Diegoval csekkoltuk, de egy kanyar után már teljesen elfelejtettük hogy is volt. Végülis mindig jött valaki, akitől meg lehetett kérdezni merre is. Kicsit nagyon magasan volt, de megcsináltuk! És felejdhetetlen élményben volt részem. Kiültem a kastély szélére, lógattam a lábam, alattam egy piciny város, felettem az ég. Idilli volt, valami olyan mint amikor valami olyan helyre érsz, ahol tudod hogy most valami megfog változni az életedben. Vagy most itt dönthetsz valami nehéz kérdésről, mert itt jó, itt biztonságos. Lehet, hogy mindez hülyén hangzik, de nagyon így éreztem ott, akkor, és valahogy meghatározónak érzem azt a pár pillanatot, és a helyet.
Képek itt, plusz még pár korábbi is.
Kedden Laurinak segítettünk páran a fotós házifeladatában. Annyi volt a lényeg, h portrét kell készítenie. Ő pedig azt találta ki hogy egy tábla előtt, amire mindenféle szavakat ír fel, persze előkerültek a szexista szavak, de ilyenek voltak, pl. gyilkos, halál, pedofil, nekem a raszolgaság jutott. A kép nagyon pocsék lett, viszont jó időtöltés volt, utána átmentünk Laurihoz tiramusuzni.
Majd pedig 6-kor ismét irány a fesztivál. Diego már be volt rúgva a metróállomásnál, nagyon mókás ilyenkor, közölte pl, hogy Frau Maldriknak fog innentől kezdve hívni. Megkerestük a többieket, viszont a hely teljesen teli volt, meg a sör már nem volt akciós, úgyhogy elszonytolodva átmentünk egy másik helyre. Kár volt az elszonytolonodásért, mert a sör féláron volt, időközben megjött Lauri, bár a csajok eltűntek, úgyhogy az 1 liter sör után azon kaptam magam, hogy a padon táncolok, Laurival, Diegoval, a töröttkezűvel, és idegen erasmusosokkal. Akik közül az egyik szerelmet vallott a kék szemeimnek. Egy koccintás alkalmával széttörött a korsóm, és az 1 liter sör rámömlött. Lauri állandóan bocsánatot kért, de semmi baj nem volt, mondtam is neki, hogy mókás dolog. Jó volt nagyon, 3 pasival bulizni, a töröttkezű is emlegette másnap, hogy mókás volt. Asszem ebből egyenes következménye van, hogy szerdán semmit sem csináltam. Annyi esemény történt, hogy itt járt a töröttkezű, megszeretgetett, mondta hogy milyen jó nekem, hogy ezekkel a srácokkal lakom. És erre még visszatérek, mármint a lakótársakra.
Csütörtökön eljött a nap, hogy lett mobiltelefonom. Mindenki nagy örömére:) Meg új ruháim is, az én örömömre:) Meg egy óriási nagy fogfájás. Ezért az aznapi szülinapi party kimaradt.
Másnap viszont volt egy. Egy spanyol lánynak volt, főzött mindenféle spanyol finomságot. De mi éjfélkor leléptünk, merthogy másnap reggel indultunk a Boden See-hez.
Jajj, annyira jó volt. Már alapvetően vidáman keltem, ragyogott a nap, reggeliztem, megnéztem a híreket a neten, röhögtem Jolanon aki másnapos fejjel próbált elkészülni. Majd találka az S-bahnnal. Vasútállomás. Johannával pedig a 20 perces szabadidőben újságot vásároltunk. Érdekes élmény volt, reggel, a vasúton újságokat nézegetni egy osztrák lánnyal. Kerestünk magyart, de nem volt, csak sok sok orosz pl. Olyan kis intellektuálisnak éreztem magam, meg amúgy nagyon egyféle az érdeklődési körünk.
Aztán fel a vonatra, ahol alig volt hely, így én zene, és alvás...de vigyorogtam végig, mint a tejbetök. Hisz ez volt az egyik álmom, hogy ha itt vagyok, akkor Boden See. És az idő csodás volt, tiszta nyár, a tó nekem a Balatont idézte. Feküdtünk a fűben, frizbiztem Valentinával. Ettünk jó sok fagyit. Felmentünk a kilátóba, ahol volt 4 magyar, mókás volt hallgatni őket. De egyenlőre még nem merek megszólítani senkit. Aztán hajókáztunk is, átmentünk Svájcba!!! :)
Mikor visszatértünk Németországba, kaptunk szabadidőt. Amit Valentinával, Migellel és Diegoval töltöttem. Ettünk kebabot, belemerészkedtünk a tóba.
Fürödtünk a szökőkútban. Sétálgattunk, és nagyon élveztük, csak valamiért a litvánok nagyon haza akartak menni a korábbi vonattal. Nem értettük Diegoval, hogy miért, de anniyra erélyesek voltak, hogy senki nem mert ellenkezni. Ennek a következménye az lett, hogy csúcsidő, Ulmig a vonat lépcsőjén ülve utaztam, mint a heringek, dögmelegben. De Ulmtól már kellemes volt, hazaértünk én pedig bevágódtam az ágyba.
Képek itt!!!
Vasárnap ismét fesztivál, most Johannának kellett megmutatni, hogy milyen is az. Mondta hogy remek vagyok, úgy ismerem már mint a tenyeremet :). Valentina pedig az új drinlijét viselte. Annyira hőség volt, hogy én nem mertem inni sört, meg a többiek sem csatlakoztak végül hozzánk, úgyohogy átmentünk a Sclossplatzra, ahol filmfesztivál volt. Valentinával megbeszéltük, hogy csak az elején maradunk, emrt hideg lesz. Megláttam Diegot, hogy ott ül a padon, leültem mellé, és ottragadtunk.
Nagyon feelinges volt, csillagos ég alatt, filmet nézni, német volt, de sok mindent értettem belőle. Meg keveset beszéltek, a képi világ is sokat elárult.
Képek itt.
És ezennel vége lett a szünetnek. Jó volt, szép volt, és azthiszem, hogy a következő hetemről később írok beszámolót, mert lassan begörcsöl a kezem. :)
itt meg képek másoktól, ismét :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése