schönes wokhenende és már nem tudom hanyadik hét...

1 héttel el vagyok csúszva, remélem most lesz erőm bepótolni...

szóval az a bizonyos fél németországot körbeölelő utazás...úgy indult, hogy Lauri kérdezte, hogy van e 5 ember, aki menne Nünberg, Bammberg vagy valahogy arra felé, mert ő találkozik a barátaival, és kéne még ember, hogy olcsóbb legyen a jegy. Nah hát akkor miért is ne, ugyan én megnéztem, hogy van e vissza vonat, úgy láttam, hogy nincs, de Valentina mondta hogy van. Én meg hittem neki...kár volt :) ó, najó elég jó kis utazás volt, de csöppet olcsóbban is meglehett volna úszni, mondjuk akkor nincs meg az élmény, hogy egy orosz lánnyal, aki csak németül tud, bolyongok a német városokban egyre messzebb Stuttgarttól. Szóval 4en indultunk, péntek délután, Lauri a barátaihoz, Mathias valami Bad...nevezetű helyre, Valentina meg én pedig Bammbergbe. Már az indulás nagyon mókás volt, Lauri keresett engem itt, nincs telefonom, és a csengőre sincs kiírva még a nevem, nem tudta, hogy fent vagy lent lakom. Kérdezte valakitől, hogy hol lakik Anna Maldrik, mire ezek elakarták őt küldeni az Allmandring nevezetű koleszba. Végül én mindezt megláttam, hallotam, mondtam hogy hahó itt vagyok :D. Majd a vasútállomáson kiderült, hogy ami ki lett nézve vonat nem éppen jó, mivel IC, és nekünk csak a sima járatra érvényes a jegyünk. Végül csak el indultunk, az eddigi legjobb kávéval, amit itt ittam...jah és mindez egy óriási party után volt.
Megérkeztünk Nünnbergbe, ahol Lauri egyik barátja, nagyon kis lelkes volt, felajánlotta, hogy aludjunk náluk nyugodtan, van szabad hely. Mondtuk, hogy oké, de éhesek vagyunk, beülünk a mekibe. Szóval szétváltunk, mindet kb 5-6 óra környékén volt, és Valentinával nekilódultunk Nünnbergnek. Időközben csatlakozott egy orosz srác, akivel a vonaton ismerkedett meg Valentina, és 10 éve Nünnbergben lakik, úgyhogy ő idegenvezetett. Nem volt valami hasznos, mivel az emberek akik helyben laknak, valahogy nem gonodlnak arra, hogyha visszafelé másik úton mész, akkor sokkal többet látsz a városból. Ez már nem az első ilyen tapasztalatom. A város hasonló a többihez, semmi különös nem ragadt meg, meg az idő is elég hideg volt. Aztán egyszer csak jött egy sms, hogy mégse tudunk ott aludni. Viszont mi meg nem néztünk vissza vonatot. Bár közben gonodlkodtunk rajta, hogy haza kéne menni, úgyhogy nem haragudtunk, hogy mégsincs hely.

Kiderült, hogy rengeteg átszállással, legkorábban reggel 7-re érhetünk haza, úgyhogy ezt az opciót választottuk. 2 percünk volt a vonatot elérni. Kár volt érte, mivel nem tudatosítottuk az útvonalat. Átmentünk egy másik tartományba, pont az ellenkező irányba mint Stuttgart, 2 átszállással, és egy plusz jegy vásárlásával. Így már 3 tartományba volt érvényes jegyünk...fél 12-re érkeztünk Erfurtba. Volt 2 óránk várost nézni, nagyon nagyon tetszett mindekettőnknek, olyan kis varázslatos, főleg éjszaka. Visszamentünk a vonathoz, mire kiderült, hogy amivel haza szerettünk volna jutni, az alvókocsis és 80 euró rá a jegy. Úgy döntöttünk, hogy inkább 3 óra bolyongás még, mintsem 80 euro. A teljes mélypont a fáradtságban, feültünk egy villamosra, beültünk a burger kingbe, voltunk játszótéren, bolyongtunk a városban. Végre időben vagyunk, fel a vonatra, és irány Würzburg. Mindeközben, már kitaláltuk, hogy mivel aznapra már a 3 tartoményon belüli jegyünk egyike sem érvényes, és kénytelenek voltunk venni egy aznapit, szerencsére már hétvége volt, őgyhogy érvényes a schönes wokhenende tiket, ami egész Németországban érvényes. Szóval már akkor úgy hajnal 5 körül, eldöntöttük, hogy hazajövünk, lezuhanyzunk, és irány még 1 város. Szóval Würzburgban reggeli, aztán végre, már a következő vonat közvetlenül Stuttgartba ment velünk, és egy vagonyni foci drukkerrel. Azt hittem ott megy szét a fejem, de mire már pengeélen táncoltak az idegeimmel, akkora pont leszálltak...hihhetetlen jó érzés volt ismerős helyre érkezni, mondtam is Valentinának, mikor leszálltunk a vonatról Stuttgartban, hogy "sweet home". És ez annyira jó érzés nekem, tényleg otthonomként tekintem, kezdetektől fogva otthonnak mondtam ezt a lakást és ezt a várost. Amikor találkoztam a magyar sráccal, ő állandóan kijavította, hogy nem haza, hanem a kis lyuk ahol élek, vagy hasonlók. De nekem ez otthon. És ez rettentő jó érzés. :)
Szóval hazaértünk, zuhany, kávé, facebook, egy elcseszett tojásrántotta, és irány Swäbich Hall. Én nem hallottam még róla, Valentina javasolta. Az s-bahnon volt a mélypont, megfordult a fejemben, hogy visszafordulok és inkább alszom. De kár lett volna. Egy átszállás után, felébredtem, és annyira csodálatos volt a táj, hogy nem bírtam levenni róla a szemem. Dimbes dombos, legelős, leírhatatlan. És a kisváros is. A kedvenc, megbeszéltük Anyuékkal, hogy oda elviszem őket. :) Eléggé elzárt kis város, az étteremben mondta is a pasas, hogy nagyon rosz a közlekedés. Nah igen, beültünk egy étterembe, kiderült hogy szerb, vagy ukrán a tulaj, a fenébe nem emlékszem pontosan. Nah mindegy, tudott pár szót magyarul. Mesélt egy picit a városról németül, és értettem. Úgyhogy ennek nagyon örültem. :)

Voltunk még egy múzeumban, ahol épp megnyitó volt, sétáltunk a városban, és nem csak 1 utcányi az egész, hanem sok-sok, és még így se maradt idő, hogy a kastélyt megnézzük. Vagyis energia nem maradt.
KÉPEK :) ömlesztve, bocsánat, de ilyen sokat már nehéz válogatni.
ezennel véget ért a Schönes wokhenendénk, sok tanulsága volt, mármint hogy érdemes utazni Németországban, és azthiszem egy barátság is akadt :) azóta már voltunk egy ütt shoppingolni, volt itt nálam, vettünk együtt frizbit. Karattsyol németül, én angolul és semmi problémát nem okoz:)

a hét többi napja, vasárnapomat átaludtam, ami azthiszem ezek után nem meglepő. Hétfőn a fotós órán a városba kellett menni, csoportokat alkotni, és fotózni. A lényeg az volt, hogy legyen 1 tárgy ami mindegyik képen rajta van. Én 2 skót sráccal, és Migellel voltam, vettünk egy gumikacsát. :) Szerintem ebből a témából több mindent ki lehetett volna hozni, de nagyon szenvedett mindenki a fáradtságtól, meg attól, hogy kötelező.

Kedden új 4 hetes kurzus kezdődött. Prepress-workflow. Annyira haragudtam magamra, mert egy fényképes névjegykártyát csináltunk, teljes munkafolyamat a tervezéstől, a megrendelésen át, nyomoforma készítés, nyomtatás, feldolgozás mindez szárazofszeten. És értettem, semmi baj nem volt azzal, hogy nem megy az angol fergetegesen, és tudtam mit kell csinálni a gépen, mégis elrontottam, és nem mentettem el jól a pdf-et. Aminek az lett a következménye, hogy van egy névjegykártyám, a reggel 8 órás álmos fejemmel, és valami professzor nevével. De jövőhétre kell képeslapot tervezni, úgyhogy azt már megcsinálom normálisan, remélem. És amúgy hihhetetlen még mindig ami itt van, mert az egyik nyomóformát én raktam be a gépbe...otthon meg az óriási nagy fantáziám kellett, hogy elképzeljem hogy működik a szárazofszet.
Délután pedig olyan rendes voltam, kitakarítottam, főztem, mostam, felfrissítettem itt mindent. Igazán jól esett.
Szerdán szerintem semmi érdemleges nem történt, jah dehogynem. A szokásos órákon kívül, este meccset néztem. Én! Migel mondta, hogy ezt látni kell, Barcelona-Real Madrid. Én meg mentem Johanna lakásába és néztem a sok nemzetiségi társaságában. :)
Csütörtökön óra, aztán shoppingoltam Valentinával, majd este bbq. Most nem nálunk volt, hanem egy másik kolesznál, azért szeretem, mert soha nem egyforma. És hiába, hogy sokszor nincs kedvem menni, mindig jó.
Péntek pedig már munkaszüneti nap itt, azaz a boltok is zárva voltak. Mindenki más meg elutazott, azthittem, utólag kiderült, hogy egy csomó kirándulás fuccsba ment, úgyhogy a bandának több mint a fele, itt dekkol húsvétkor. Mindenesetre a pénteket egyedül töltöttem, elmentem az állatkert mellett lévő botanikus kertbe, mégegy kedvenc hely itt Stuttgartban. :)

Szombaton pedig kezdetét vette a 3 hetes Stuttgarter Frühlingfest.

Valami hasonló kaliberű, mint az oktoberfest. Csak skótokkal voltam, kicsit feszélyezett, mert hát az akcentus...de jól éreztem magam, lesültem. Bár amúgy egy giccsparádé az egész, a sör rettentő drága, de nagyon vicces, hogy kicsik nagyok, bajor népviseletben flangálnak.
képek

Hát ma pedig már Húsvét, kellemes ünnepeket mindenkinek! :-)

Zoo, München, vágógép és Scönes wokhenende...tartozom pár beszámolóval...

az utolsót ott hagytam abba, hogy suli menzáján lévő partíba megyünk. Kb 2 percet voltam ott, hazajöttem, előtte volt bbq, meg átmentem Johannához eper turmixot inni. Gondoltam korán lefekszem, meg pihenek egy kicsit pénteken, mivel hétvégén München, Hát nem így lett...felkeltem 11 körül, skype, msn, mikor is egyszercsak látom, hogy levél Johannától, 10 perc múlva itt lesz értem megyünk állatkertbe. Persze én még pizsiben voltam. Fergetegesen gyorsan összeszedtem magam, és nagyon szép kis délutánra sikeredett. Az állatkert kisebb, mint a pesti, de így épp elég időnk volt. 5-en mentünk, Johanna, Craig (ír), Florance (szingapúri) és Anna (spanyol, de Ő egy másik, nem az akiről már beszéltem). Virágoztak a tulipánfák, nagyon nagyon gyönyörű volt. Sok állatot viszont nem ismertem, és nem tudom miért minden csak németül van kiírva. De ez alapjában vonatkozik minden turista központra...nem értem. Magyarországon sokkal több minden ki van írva angolul, mint itt. Szóval egy szép kis délutánt töltöttünk ott, képek itt. És ismét elkérem majd Johannától a aképeket amiket rólam csinált.

és akkor következzék München:) nem publikálom végülis miért is dönöttem úgy hogy megyek, a lényeg, hogy mentem, és nem bántam meg :)

Reggel embertelen időpontban indultunk, 7 azthiszem, gyülekező az s-bahnal, be Suttgartba, majd fel a vonatra. Ulmban át kellett szállni, így ekkor a töröttkezű ült le mellém, és mindez azért érdekes, mert beszélgettünk, és annyira halál nyugodtan beszéltem neki angolul, mintha évezredek óta ismernénk egymást. Volt, hogy kitalálta, mit akarok mondani, tényleg mintha a vesémbe látott volna. Érdekes volt nagyon. Aztán egyszercsak még egy átszállás után megérkeztünk Münchenbe. Elősször a szállást foglaltuk el, vagyis csak becsekkoltunk, fizettünk, mert a szobát nem lehetett elfoglalni. Én a töröttkezűvel, Migellel, Laurival és a barátnőjével kerültem egy szobába, ami a lehető legjobb volt, mivel alapvetően őket ismerem jobban és így még inkább összebarátkoztunk.

 

Mondanom sem kell 28 euro volt a szállás, és nem volt melegvíz. Szóval lepakoltuk a csomagokat, és valahogy nagyon hülyén jött ki, mert nem beszéltük meg, hogy akkor hova is menjünk, hanem mentünk mint a kerge birkák a városban. Mindenki éhes volt, mindenki mást akart látni, és a csajszi aki leszervezte ezt az egészet beszervezett valami ismerősét, 2 picsa személyében, akik hozták a dalmatáikat. És amikor ők velünk voltak, akkor állandóan vártunk valamire, meg nem érdekelte őket, hogy mondjuk ha másik útvonalon megyünk ugynarra a helyre, akkor mi kíváncsi erasmusosok sokkal többet látunk. Szóval kerestünk kaját, a főtéren megebédeltünk, aztán elmentünk az angol kertbe. De ott is nem ám, hogy felmenni a kínai vagy japán pagodához, nem ott van kész nézzétek meg. Ezek után levált tőlünk a 2 picsa, és máris jobb lett a hangulat. Elmentünk az olimpia parkba, fel a tv-toronyba, gyönyörű volt.

Miután már végleg lejártuk a lábunkat, visszamentünk a szállásra, már épp elaludtam volna, mikoris betoppant a töröttkezű meg Lauriék. Vicces volt a töröttkezű feküdt az ágyon és egyszercsak elkezdte mondani, hogy "sárgabögregörbebögre". Gyorsan átöltöztünk, majd lementünk a hallba, hogy találkozzunk a többiekkel, hogy menjünk vacsizni. A többiek 1 személyből állt, aki Tánya, és imádom ahogy azt mondja h Anna. :) Szóval elindultunk páran az étterembe, mire kiderült hogy egy csomóan már ott vannak. A belváros legmenőbb éttermében kellett ennünk, ezt is a hülye picsa szervezte, de azért csak jól éreztük magunkat. Meg megkóstoltam helyi specialitást is, úgyhogy végre ez sem hiányzik az életemből. Azután a Hard Rock nevezetű híres kocsmába mentünk, készek voltunk rá, hogy valami táncos mulattságra menjünk, de mindenhová 8 euró volt a beugró. Amúgy a hülye picsa legalább ezt az egyet elintézhette volna...de így is 2-re értünk vissza. Gyors hidegzuhany, alvás. A csoport nagy része koncentrációs táborba ment, de én úgy dönöttem mivel a szobatársaim nem mennek így én se, hogy ne kelljen hamrabb felkelnem. Másrészt pedig nem tudom hogy viseltem volna lelkileg, természetesen érdekel, de majd máskor megnézem, mikor nem egyedül vagyok egy országban távol a szeretteimtől, állandóan ingadozó lelkiállapottal. Mindenesetre ez nagyon jó döntés volt, mert így csaptunk egy Bavarian Breakfast-öt, azaz bajor reggelit, ami inkább ebéd volt. Óriási perec, virsli, muzsika és sör. Bár én akkor pont kihagytam.

Utána pedig Tányával és Sandrával elmentünk múzeumba, én választottam, Tánya mondta hogy jobb lett volna a modern, de nekem így is tetszett, Van Gogh napraforgói, Monet..hmm. Visszamentünk a központba, várnunk kellett a többiekre, így csaptunk egy édes félórát, sütivel és fagyival. Megjöttek a többiek, el kellett dönteni ki az az 5 ember, aki visszamegy a korábbi vonattal. Bár fáradt voltam, inkább maradtam, mert 2 óra ide vagy oda a fáradtságomnak már mindegy, Münchenben meg nem sokszor vagyok életemben. És ismét jó döntés volt, mivel beültünk egy sörkertbe, megittunk 1-1 liter sört fejenként, felszabadult a hangulat, és tényleg jól éreztük magunkat, mind együtt. Vonatút haza, mosoly az arcokon. 2 konklúzió van, az egyik, hogy München nem olyan szép város, kicsit hasonlít Bp csúnyábbik részire, és örülök, hogy Stuttgartban vagyok, mert ez egy hihhetetlen szép város. A másik pedig, hogy megszerettem a sört. :)
kéééépek
Remélem semmit nem hagytam ki ebből a beszámolóból...éjjel 1-re értünk haza...megérte;)

Hétfőn fotós óra volt, a tanárnő csinált vmi kvízt, amit az én csapatom nyert, fogalmam sincs hogyan, én 1 kérdésre tudtam a választ:D a többiek mindenre. Szerintem ezen kívül nem történt semmi, vagy nem emlékszem rá. Kedden befejeződött a mélynomytatás kurzus. Kinyomtattuk, megkaptuk a nyomóformát, izgi volt, főleg mert az egyik papírválogatás közben az egyik tanár levert egy vaskos, tömörvas vágógépet, ami a lábamon landolt. Ő mindezt észre sem vette, mármint a lábamat, még mielőtt elment levert mégvalamit. Szerencsére semmi baja a lábamnak, kivéve, hogy kék és zöld. Azért aznap nem mertem elmenni sehova, inkább pihentettem. Az óráról képek itt.
 

Szerdán elmaradt a reggeli órám, juhúú, aztán volt német, dolgozattal. És ezthiszem ez volt az a nap, amikor szinte a család összes tagjával skypoltam, és mikor Rózi megölelte a laptopot otthon, azaz egy virtuális ölelést küldött, nah akkor szorult össze a pici szívem, és kezdett el nagyon hiányozni minden és mindenki. Csöppet beütött a honvágy. De olyan jó, hogy van ami ennyire hiányozzon.

Csütörtökön volt suli, aztán 6kor találkoztam a többiekkel és nekiindultunk a partynak. Tök jó volt, csak kiléptem az ajtón épp itt ment Diego, csatlakoztam hozzá, majd Lauri ugyanígy hozzánk, majd a többiek is. Vártunk egy csomót a városban a szingapuriakra, és végül úgy dönöttem Diegoval, hogy nem megyünk az ír kocsmába, hanem sétálunk egyet. Úgyhogy 2 óráig szeltük a város utcácskáit, tényleg gyönyörű ez a város, majd pedig úgy volt hogy már a corso barba megyünk, de eltévesztettük az utcát és sikerült az ír kocsmába visszamennünk. Amit csak azért említek meg, mert visszaértünk, és Migel mondta hogy hiányolt már nagyon, és látszott, hogy a többiek is örülnek nekünk, és olyan boldog kis pillanat volt. :)

 

Aztán nekiindultunk a corso barnak, ahol Lauri volt a dj, ezért is mentünk. Egy picike kis padlásszoba, 2 rúddal, régen sztriptíz bár volt. :D mindenki a rúddal bohóckodott, engem nem bírtak rávenni. De így is rengeteget táncoltunk, és egyszercsak szóltak, hogy hé Anna magyünk az utolsó vonattal jössz. Észre se vettem, hogy eltelt az idő. Mókás volt a hazaút, észrevehető, hogy egyre inkább otthon érzem magam közöttük, Migel nyakába ugrottam pl. A party ezzel nem ért véget, folytattuk Craig konyhájában, a szokásos helyen. Elfogyott pár tekila, táncoltunk, énekeltünk, a szokásos konyha buli. Nagyon nagyon jól éreztem magam, és úgy tűnt, hogy szeretnek, meg én is szeretem őket. Sokszor van az, hogy félek, hogy nem bírnak az emberek itt, és nagyon jó, hogy néha kapok visszaigazolást hogy nem így van. 3-kor ágyba is kerültem.
és pénteken 2kor pedig már útban voltam Bambergbe. 2 napos őrült utazás volt, amiről kicsit később beszámolok. elfáradtam....
ebbe a mappába pedig ismét tettem képeket, amiket másoktól szereztem.

csók.

27 fok

Vasárnapra semmi tervezetem nem volt, úgyhogy nagyon megörültem, hogy Johanna ismét kiírta facebookra, hogy 3-kor tali, és menjünk állatkert, múzeum vagy bármi. Közben a srácok bbq-ztak a kertünkben, vagy park, nem udom hogy nevezzem, a lakások közti kis placc, ami tele van zölddel, meg padokkal, meg a fűben rengeteg, rengeteg százszorszéppel. Elindultam Johannához, de a bbq-sok közölték, hogy csüccsenjek le, és élvezzem a napsütést nem megyünk sehova túl meleg van. Úgyhogy így esett, hogy egy vasárnap délután a százszorszépekkel benőtt fűben fetrengtünk. Olvastunk, volt aki ping-pongozott, közben Lauri Dj-zet, elég hangulatos volt. :)

Hérfőn a fotós órám elég jó volt, egyrészt Migellel mentem suliba, másrészt meg az óra második felében filmet néztünk azokról az emberekről akik a filmeket fotózzák, és nagyon izgi volt, színek, témák, hangulatok, fények. És angolul ment, úgyhogy elég sok mindent értettem is belőle. És nem tudom, hogy miért pont a hétfő este az, amikor általában nekiülök tanulni a másnapi hosszú órámra, és mindenki akkor keres otthonról. Úgyhogy skypok, msn-ek, emailek tömkelege, aminek örülök naná. :))) És amúgy pedig le kéne szoknom róla, hogy mindig előző este tanulok a dolgokra, mert lassan kezdem nem utolérni magam. Szóval ez volt a hétfő este, kedden pedig arra ébredtem, hogy lázas vagyok, fáj a torkom, köhögök. Így mentem suliba, mélynyomtatás a kedvenc. Igen élvezem már:) Most megcsináltuk a képeket amik majd ki lesznek nyomtatva, vagyis belevéstük a hengerbe, elég izgalmas, és még anniyra szerencsések is vagyunk, hogy új gyémántvésőfejet használtunk, azaz a kalibrálást is megnézhettük. Eléggé hosszú volt az 5 óra egybe, alapvetően mindig lefáradok, most meg méginkáb, úgyhogy hazajöttem, pizsire váltottam, főztem egy teát, bevettem egy kalmopirint és lefeküdtem. Tanulgattam egy picit németet, estére meg főztem levest is, másnap reggel, mikor Anyuval beszéltem skypon alig jött ki hang a torkomon, de most már semmi bajom. Tegnap volt német szódoga, hát azért nem mindenre emlékszem én :), de szerencsére ez csak próba volt. A tanárnő, meg mi is anniyra élveztük az órát, hogy nem vettük észre, hogy vége:) Sokat nevettünk:) Az óra utánra pedig meg volt beszélve, hogy átjön Johanna, kicsit tanít angolul, megbeszéljük a múzeumok éjszakáját és odaadja a képeket, amikből válogatás itt. Hozott gyümölcssalit, kiültünk a padokra, beszélgettünk 1 órát. Jó volt nagyon. Utána elmentem boltba és egész úton csak angolul gondolkodtam, valamit elindíthatott bennem. Jah és végül úgy esett, hogy nem a múzeumok éjszakájára megyek, hanem 2 napos Müncheni kirándulásra, mert mennek jó arcok is, annyira jó arcok, hogy nekem nem is kell semmit csekkolnom, foglalnom vagy bármi, a töröttkezű és Lauri mindent elintéz. :) Ma pedig anniyra anniyra tavasz van itt, vagy nyár, nem tudom melyik. :) Én rövidgatyában és ujjatlan pólóban flangálok, jön be a frissen vágott fű és a virágillat. Hamarosan meg indul a bbq ismét. Este valószínűleg meg a suli menzáján levő buliba megyünk.


éljen a nyár, a 27 vagy akárhány fok, München, az illatok :)

és innen is Nagyon Boldogat az én egyetlen Sógornőmnek, sose hívtalak így, ezután sem foglak :))) vigyázz magadra, meg a kicsire;)

pusziii

fehér foltok

"anna: nem tudom hogy ez a honvágy e, vagy csak a hiány, mert végülis azt akarom, hogy itt legyetek, nem azt hogy én otthon :)

manó: :) akkor hiány, hiánytünetek, mint a vitaminnál :)

anna: jaja, nem a körmömön vannak fehér foltok, hanem a szívemben..."

egy vasárnapi beszélgetés Zsuzsival :)

most jó:)

nem Apu nem az lesz a címe, hogy az első pörkölt, mert bár igen megfőztem az első pörköltet itt, végre beszereztem hozzá mindent, finom is lett, de eléggé eltörpül a többi eseményhez képest:)
ott hagytam abba, hogy kedd, és a teljes mélypont. Szerdán még annál is rosszabb volt, felkeltem bementem a suliba, volt egy órám, és jöttem kifelé, minden emberben valaki magyar ismerőst láttam bele, és egyszerűen nem tudom mi lelt, de küzdenem kellett a könnyeimmel. A mosást is elcsesztem, mert lemerült a kártyám, és feltölteni nem tudtam, ez kihatott a másnapomra mikoris mindezért felkellett kelnem 8-kor. No de elmentem németórára, ott volt Diego, és rögtön kérdezte, hogy mi van velem, miért nem mentem bbq-ni előző este. Mondtam neki valamit, de megígértette, hogy este megyek szülinapot ünnepelni. Aztán szerintem már említettem, hogy nem tudom miből van ez a német tanárnő, tényleg csak miatta tanulok németet, mert egyszerűen szebbé teszi a napom. Most rettentő fáradt volt, de még így is valahogy életet lehelt belém.
Úgyhogy mivel mást nem lehetett tenni, mint menni szülinapozni, miközben az otthoniak épp sütögettek, és ha hiszitek ha nem, a kicsi szívemet nagyon fájdította, és ha mondjuk nem 200 euró a repülő, akkor lehet, hogy még haza is megyek. Szóval mentem szülinapozni, és nagyon sokan jöttek, még a cuki német lakótársam is, Lénárt is a törött kezű, akit eléggé a szívembe zártam már:) És jó volt, egy ír pubban voltunk, igazándiból nagyon drága volt, meg sem merem mondani mennyi...de táncoltunk, énekeltünk, volt karaokee, elénekeltek páran egy örökérvényű klasszikus backstreet boys számot. Az volt a jó, hogy mindig volt kivel összenézni, és mosolyogni, meg érezni, hogy végre tartozok valahova. Lénárt persze megint megtáncoltatott, ismeri az Emil Rulezt, úgyhogy tényleg végképp nem lehet nem a szívembe zárni. :)
És nem volt baj, hogy egyedül jövök haza, mert Anna szólt, hogy indul, én szóltam Johannának...végeredményben szinte majdnem mindenki együtt jött haza. Majd pedig majd elfeljtem, itt nálunk a konyhában folytatódott a party, pár tekilával, meg egy kis muzsikával, hogy legalább végre egyszer ne tudjanak aludni a kínaiak. Jó volt, érdekes volt, hogy a 2 normális lakótársam meg én vagyunk a házigazda. Jah és megemlítem, új lakótárs érkezett, de egyenlőre még nem futottam vele össze. Annyit tudok hogy pasi, és német. De itt soha semmi sem biztos. :)
Szóval, úgy kb 2, fél 3kor kerültem ágyba, ezért volt elég nehéz felkelni reggel 8-kor azért, hogy feltöltsem a mosókártyámat...de annyi haszna volt, hogy ilyen hajnalok hajnalán senki sem mos, úgyhogy legalább azt letudtam. Bementem órára, elég furcsa, hogy egyes tanárok simán megtartják az órát angolul, ha mi ott vagyunk, mások meg ránk sem hederítenek, és csak német. Pedig mindenki beszél angolul jól. Aznap az utóbbi történt, hogy teljesen német minden...és akkor az este akadt mégegy szülinap. Mert a 2 franciának, nagyon érdekes amúgy, hogy rettentően hasonlítanak egymásra, alkatilag, együtt mennek mindenhová, minden órára, sokszor együtt főznek, egyébként az egyik fiú, ő a lakótársam, a másik meg az ellenkező nem, és 1 nap eltéréssel van a szülinapjuk. Úgyhogy ezért esett, 2 nap ünnepelni való. A második szerényebbre sikerült létszámilag, összesen 8-an voltunk, egy Salsa klubban.

Kellemes este volt, nem mondom hogy fergeteges, de jó volt, erősödik ez a tartozom valahová érzés. Viszont ez a tánc nem az én világom, és 1-1 zenét szeretek, de egész este már kicsit sok. De tátott szájjal bámultam, akik profin táncoltak. Pöszke, Neked nagyon tetszett volna! :)
Pár képet tettem föl ebbe a mappába. 
Pénteken végre aludhattam, délig kiélveztem, aztán bevásároltam, és ekkor tűnt fel, hogy milyen gyorsan telik itt az idő. Meg kezd egy kicsit rendszer lenni a dolgokban. Péntek reggel 8-kor múlt héten is, most is valaki nagyon hangosan beszélt németül, bevágta az ajtót és elment.
Nah és ekkor nikálltam azt a bizonyos pörköltet megfőzni, épp föltettem, meg a cukifiú is főzött valamit, mire jött Jolan, hogy menjünk bbq-ni a "kertbe". Ránk néz, hát egy kicsit elkésett...de megdícsérte, hogy nagyon jól néz ki amit csinálok, meg is kínáltam, de nem eszik húst. Pedig mondani akartam neki, hogy csak óvatosan, életem első pörköltje. :)
11 körül kimentem bbq-ni, fél 3-kor ágyba is kerültem, úgyhogy ismét jól sikerült. Bár azthiszem sikerült egy kicsit megfázni.

 
Na és ma pedig, felkeltem órára 10-kor, mert délre megvolt beszélve egy Stuttgart-mini-trip, annyira mini lett, hogy 5-en mentünk, Johanna, meg egy barátja, Sarah, ő skót, meg Diego. De nagyon nagyon élveztem, tisztára nyár volt/van, gyönyörű itt a tavasz. Egyszerűen nem találok rá szavakat. Imádom otthon is, de ez itt más, mivel persze nem a szokásos dolgok vannak, hogy tudom hogy ez nyílik aztán az, hanem minden utcasarok egy meglepetés.
Képek itt.
Csináltunk egy óriási nagy körsétát, híresebb épületekkel szobrokkal, Johanna mindenhol felolvasta, hogy miről híres, mi a története, ettünk fagyit, csináltunk rengeteg képet, egyszerűen szívembe zártam végérvényesen ezt a várost. :)
Voltunk étteremben is, azthiszem a legjobb döntés, hogy magamra főzök.
Vacsira, egy nagy tál epret ettem, most meg le akarok feküdni időben, bár valakik kint nagyon tombolnak, zene meg minden. De ez ellen nincs mit tenni, tegnap mi voltunk a hangosak, ez ilyen...meg kell szokni.

És azon a bizonyos Schlossplatzon, amihez már most sok emlék fűz, kaptam 4 szál fehér tulipánt. :)

Hát nagyon remélem, sok hasonló bejegyzésem lesz még:)