Zoo, München, vágógép és Scönes wokhenende...tartozom pár beszámolóval...

az utolsót ott hagytam abba, hogy suli menzáján lévő partíba megyünk. Kb 2 percet voltam ott, hazajöttem, előtte volt bbq, meg átmentem Johannához eper turmixot inni. Gondoltam korán lefekszem, meg pihenek egy kicsit pénteken, mivel hétvégén München, Hát nem így lett...felkeltem 11 körül, skype, msn, mikor is egyszercsak látom, hogy levél Johannától, 10 perc múlva itt lesz értem megyünk állatkertbe. Persze én még pizsiben voltam. Fergetegesen gyorsan összeszedtem magam, és nagyon szép kis délutánra sikeredett. Az állatkert kisebb, mint a pesti, de így épp elég időnk volt. 5-en mentünk, Johanna, Craig (ír), Florance (szingapúri) és Anna (spanyol, de Ő egy másik, nem az akiről már beszéltem). Virágoztak a tulipánfák, nagyon nagyon gyönyörű volt. Sok állatot viszont nem ismertem, és nem tudom miért minden csak németül van kiírva. De ez alapjában vonatkozik minden turista központra...nem értem. Magyarországon sokkal több minden ki van írva angolul, mint itt. Szóval egy szép kis délutánt töltöttünk ott, képek itt. És ismét elkérem majd Johannától a aképeket amiket rólam csinált.

és akkor következzék München:) nem publikálom végülis miért is dönöttem úgy hogy megyek, a lényeg, hogy mentem, és nem bántam meg :)

Reggel embertelen időpontban indultunk, 7 azthiszem, gyülekező az s-bahnal, be Suttgartba, majd fel a vonatra. Ulmban át kellett szállni, így ekkor a töröttkezű ült le mellém, és mindez azért érdekes, mert beszélgettünk, és annyira halál nyugodtan beszéltem neki angolul, mintha évezredek óta ismernénk egymást. Volt, hogy kitalálta, mit akarok mondani, tényleg mintha a vesémbe látott volna. Érdekes volt nagyon. Aztán egyszercsak még egy átszállás után megérkeztünk Münchenbe. Elősször a szállást foglaltuk el, vagyis csak becsekkoltunk, fizettünk, mert a szobát nem lehetett elfoglalni. Én a töröttkezűvel, Migellel, Laurival és a barátnőjével kerültem egy szobába, ami a lehető legjobb volt, mivel alapvetően őket ismerem jobban és így még inkább összebarátkoztunk.

 

Mondanom sem kell 28 euro volt a szállás, és nem volt melegvíz. Szóval lepakoltuk a csomagokat, és valahogy nagyon hülyén jött ki, mert nem beszéltük meg, hogy akkor hova is menjünk, hanem mentünk mint a kerge birkák a városban. Mindenki éhes volt, mindenki mást akart látni, és a csajszi aki leszervezte ezt az egészet beszervezett valami ismerősét, 2 picsa személyében, akik hozták a dalmatáikat. És amikor ők velünk voltak, akkor állandóan vártunk valamire, meg nem érdekelte őket, hogy mondjuk ha másik útvonalon megyünk ugynarra a helyre, akkor mi kíváncsi erasmusosok sokkal többet látunk. Szóval kerestünk kaját, a főtéren megebédeltünk, aztán elmentünk az angol kertbe. De ott is nem ám, hogy felmenni a kínai vagy japán pagodához, nem ott van kész nézzétek meg. Ezek után levált tőlünk a 2 picsa, és máris jobb lett a hangulat. Elmentünk az olimpia parkba, fel a tv-toronyba, gyönyörű volt.

Miután már végleg lejártuk a lábunkat, visszamentünk a szállásra, már épp elaludtam volna, mikoris betoppant a töröttkezű meg Lauriék. Vicces volt a töröttkezű feküdt az ágyon és egyszercsak elkezdte mondani, hogy "sárgabögregörbebögre". Gyorsan átöltöztünk, majd lementünk a hallba, hogy találkozzunk a többiekkel, hogy menjünk vacsizni. A többiek 1 személyből állt, aki Tánya, és imádom ahogy azt mondja h Anna. :) Szóval elindultunk páran az étterembe, mire kiderült hogy egy csomóan már ott vannak. A belváros legmenőbb éttermében kellett ennünk, ezt is a hülye picsa szervezte, de azért csak jól éreztük magunkat. Meg megkóstoltam helyi specialitást is, úgyhogy végre ez sem hiányzik az életemből. Azután a Hard Rock nevezetű híres kocsmába mentünk, készek voltunk rá, hogy valami táncos mulattságra menjünk, de mindenhová 8 euró volt a beugró. Amúgy a hülye picsa legalább ezt az egyet elintézhette volna...de így is 2-re értünk vissza. Gyors hidegzuhany, alvás. A csoport nagy része koncentrációs táborba ment, de én úgy dönöttem mivel a szobatársaim nem mennek így én se, hogy ne kelljen hamrabb felkelnem. Másrészt pedig nem tudom hogy viseltem volna lelkileg, természetesen érdekel, de majd máskor megnézem, mikor nem egyedül vagyok egy országban távol a szeretteimtől, állandóan ingadozó lelkiállapottal. Mindenesetre ez nagyon jó döntés volt, mert így csaptunk egy Bavarian Breakfast-öt, azaz bajor reggelit, ami inkább ebéd volt. Óriási perec, virsli, muzsika és sör. Bár én akkor pont kihagytam.

Utána pedig Tányával és Sandrával elmentünk múzeumba, én választottam, Tánya mondta hogy jobb lett volna a modern, de nekem így is tetszett, Van Gogh napraforgói, Monet..hmm. Visszamentünk a központba, várnunk kellett a többiekre, így csaptunk egy édes félórát, sütivel és fagyival. Megjöttek a többiek, el kellett dönteni ki az az 5 ember, aki visszamegy a korábbi vonattal. Bár fáradt voltam, inkább maradtam, mert 2 óra ide vagy oda a fáradtságomnak már mindegy, Münchenben meg nem sokszor vagyok életemben. És ismét jó döntés volt, mivel beültünk egy sörkertbe, megittunk 1-1 liter sört fejenként, felszabadult a hangulat, és tényleg jól éreztük magunkat, mind együtt. Vonatút haza, mosoly az arcokon. 2 konklúzió van, az egyik, hogy München nem olyan szép város, kicsit hasonlít Bp csúnyábbik részire, és örülök, hogy Stuttgartban vagyok, mert ez egy hihhetetlen szép város. A másik pedig, hogy megszerettem a sört. :)
kéééépek
Remélem semmit nem hagytam ki ebből a beszámolóból...éjjel 1-re értünk haza...megérte;)

Hétfőn fotós óra volt, a tanárnő csinált vmi kvízt, amit az én csapatom nyert, fogalmam sincs hogyan, én 1 kérdésre tudtam a választ:D a többiek mindenre. Szerintem ezen kívül nem történt semmi, vagy nem emlékszem rá. Kedden befejeződött a mélynomytatás kurzus. Kinyomtattuk, megkaptuk a nyomóformát, izgi volt, főleg mert az egyik papírválogatás közben az egyik tanár levert egy vaskos, tömörvas vágógépet, ami a lábamon landolt. Ő mindezt észre sem vette, mármint a lábamat, még mielőtt elment levert mégvalamit. Szerencsére semmi baja a lábamnak, kivéve, hogy kék és zöld. Azért aznap nem mertem elmenni sehova, inkább pihentettem. Az óráról képek itt.
 

Szerdán elmaradt a reggeli órám, juhúú, aztán volt német, dolgozattal. És ezthiszem ez volt az a nap, amikor szinte a család összes tagjával skypoltam, és mikor Rózi megölelte a laptopot otthon, azaz egy virtuális ölelést küldött, nah akkor szorult össze a pici szívem, és kezdett el nagyon hiányozni minden és mindenki. Csöppet beütött a honvágy. De olyan jó, hogy van ami ennyire hiányozzon.

Csütörtökön volt suli, aztán 6kor találkoztam a többiekkel és nekiindultunk a partynak. Tök jó volt, csak kiléptem az ajtón épp itt ment Diego, csatlakoztam hozzá, majd Lauri ugyanígy hozzánk, majd a többiek is. Vártunk egy csomót a városban a szingapuriakra, és végül úgy dönöttem Diegoval, hogy nem megyünk az ír kocsmába, hanem sétálunk egyet. Úgyhogy 2 óráig szeltük a város utcácskáit, tényleg gyönyörű ez a város, majd pedig úgy volt hogy már a corso barba megyünk, de eltévesztettük az utcát és sikerült az ír kocsmába visszamennünk. Amit csak azért említek meg, mert visszaértünk, és Migel mondta hogy hiányolt már nagyon, és látszott, hogy a többiek is örülnek nekünk, és olyan boldog kis pillanat volt. :)

 

Aztán nekiindultunk a corso barnak, ahol Lauri volt a dj, ezért is mentünk. Egy picike kis padlásszoba, 2 rúddal, régen sztriptíz bár volt. :D mindenki a rúddal bohóckodott, engem nem bírtak rávenni. De így is rengeteget táncoltunk, és egyszercsak szóltak, hogy hé Anna magyünk az utolsó vonattal jössz. Észre se vettem, hogy eltelt az idő. Mókás volt a hazaút, észrevehető, hogy egyre inkább otthon érzem magam közöttük, Migel nyakába ugrottam pl. A party ezzel nem ért véget, folytattuk Craig konyhájában, a szokásos helyen. Elfogyott pár tekila, táncoltunk, énekeltünk, a szokásos konyha buli. Nagyon nagyon jól éreztem magam, és úgy tűnt, hogy szeretnek, meg én is szeretem őket. Sokszor van az, hogy félek, hogy nem bírnak az emberek itt, és nagyon jó, hogy néha kapok visszaigazolást hogy nem így van. 3-kor ágyba is kerültem.
és pénteken 2kor pedig már útban voltam Bambergbe. 2 napos őrült utazás volt, amiről kicsit később beszámolok. elfáradtam....
ebbe a mappába pedig ismét tettem képeket, amiket másoktól szereztem.

csók.