ott hagytam abba, hogy kedd, és a teljes mélypont. Szerdán még annál is rosszabb volt, felkeltem bementem a suliba, volt egy órám, és jöttem kifelé, minden emberben valaki magyar ismerőst láttam bele, és egyszerűen nem tudom mi lelt, de küzdenem kellett a könnyeimmel. A mosást is elcsesztem, mert lemerült a kártyám, és feltölteni nem tudtam, ez kihatott a másnapomra mikoris mindezért felkellett kelnem 8-kor. No de elmentem németórára, ott volt Diego, és rögtön kérdezte, hogy mi van velem, miért nem mentem bbq-ni előző este. Mondtam neki valamit, de megígértette, hogy este megyek szülinapot ünnepelni. Aztán szerintem már említettem, hogy nem tudom miből van ez a német tanárnő, tényleg csak miatta tanulok németet, mert egyszerűen szebbé teszi a napom. Most rettentő fáradt volt, de még így is valahogy életet lehelt belém.
Úgyhogy mivel mást nem lehetett tenni, mint menni szülinapozni, miközben az otthoniak épp sütögettek, és ha hiszitek ha nem, a kicsi szívemet nagyon fájdította, és ha mondjuk nem 200 euró a repülő, akkor lehet, hogy még haza is megyek. Szóval mentem szülinapozni, és nagyon sokan jöttek, még a cuki német lakótársam is, Lénárt is a törött kezű, akit eléggé a szívembe zártam már:) És jó volt, egy ír pubban voltunk, igazándiból nagyon drága volt, meg sem merem mondani mennyi...de táncoltunk, énekeltünk, volt karaokee, elénekeltek páran egy örökérvényű klasszikus backstreet boys számot. Az volt a jó, hogy mindig volt kivel összenézni, és mosolyogni, meg érezni, hogy végre tartozok valahova. Lénárt persze megint megtáncoltatott, ismeri az Emil Rulezt, úgyhogy tényleg végképp nem lehet nem a szívembe zárni. :)
És nem volt baj, hogy egyedül jövök haza, mert Anna szólt, hogy indul, én szóltam Johannának...végeredményben szinte majdnem mindenki együtt jött haza. Majd pedig majd elfeljtem, itt nálunk a konyhában folytatódott a party, pár tekilával, meg egy kis muzsikával, hogy legalább végre egyszer ne tudjanak aludni a kínaiak. Jó volt, érdekes volt, hogy a 2 normális lakótársam meg én vagyunk a házigazda. Jah és megemlítem, új lakótárs érkezett, de egyenlőre még nem futottam vele össze. Annyit tudok hogy pasi, és német. De itt soha semmi sem biztos. :)
Szóval, úgy kb 2, fél 3kor kerültem ágyba, ezért volt elég nehéz felkelni reggel 8-kor azért, hogy feltöltsem a mosókártyámat...de annyi haszna volt, hogy ilyen hajnalok hajnalán senki sem mos, úgyhogy legalább azt letudtam. Bementem órára, elég furcsa, hogy egyes tanárok simán megtartják az órát angolul, ha mi ott vagyunk, mások meg ránk sem hederítenek, és csak német. Pedig mindenki beszél angolul jól. Aznap az utóbbi történt, hogy teljesen német minden...és akkor az este akadt mégegy szülinap. Mert a 2 franciának, nagyon érdekes amúgy, hogy rettentően hasonlítanak egymásra, alkatilag, együtt mennek mindenhová, minden órára, sokszor együtt főznek, egyébként az egyik fiú, ő a lakótársam, a másik meg az ellenkező nem, és 1 nap eltéréssel van a szülinapjuk. Úgyhogy ezért esett, 2 nap ünnepelni való. A második szerényebbre sikerült létszámilag, összesen 8-an voltunk, egy Salsa klubban.
Kellemes este volt, nem mondom hogy fergeteges, de jó volt, erősödik ez a tartozom valahová érzés. Viszont ez a tánc nem az én világom, és 1-1 zenét szeretek, de egész este már kicsit sok. De tátott szájjal bámultam, akik profin táncoltak. Pöszke, Neked nagyon tetszett volna! :)
Pár képet tettem föl ebbe a mappába.
Pénteken végre aludhattam, délig kiélveztem, aztán bevásároltam, és ekkor tűnt fel, hogy milyen gyorsan telik itt az idő. Meg kezd egy kicsit rendszer lenni a dolgokban. Péntek reggel 8-kor múlt héten is, most is valaki nagyon hangosan beszélt németül, bevágta az ajtót és elment.
Nah és ekkor nikálltam azt a bizonyos pörköltet megfőzni, épp föltettem, meg a cukifiú is főzött valamit, mire jött Jolan, hogy menjünk bbq-ni a "kertbe". Ránk néz, hát egy kicsit elkésett...de megdícsérte, hogy nagyon jól néz ki amit csinálok, meg is kínáltam, de nem eszik húst. Pedig mondani akartam neki, hogy csak óvatosan, életem első pörköltje. :)
11 körül kimentem bbq-ni, fél 3-kor ágyba is kerültem, úgyhogy ismét jól sikerült. Bár azthiszem sikerült egy kicsit megfázni.
Na és ma pedig, felkeltem órára 10-kor, mert délre megvolt beszélve egy Stuttgart-mini-trip, annyira mini lett, hogy 5-en mentünk, Johanna, meg egy barátja, Sarah, ő skót, meg Diego. De nagyon nagyon élveztem, tisztára nyár volt/van, gyönyörű itt a tavasz. Egyszerűen nem találok rá szavakat. Imádom otthon is, de ez itt más, mivel persze nem a szokásos dolgok vannak, hogy tudom hogy ez nyílik aztán az, hanem minden utcasarok egy meglepetés.
Képek itt.
Csináltunk egy óriási nagy körsétát, híresebb épületekkel szobrokkal, Johanna mindenhol felolvasta, hogy miről híres, mi a története, ettünk fagyit, csináltunk rengeteg képet, egyszerűen szívembe zártam végérvényesen ezt a várost. :)
Voltunk étteremben is, azthiszem a legjobb döntés, hogy magamra főzök.
Vacsira, egy nagy tál epret ettem, most meg le akarok feküdni időben, bár valakik kint nagyon tombolnak, zene meg minden. De ez ellen nincs mit tenni, tegnap mi voltunk a hangosak, ez ilyen...meg kell szokni.
És azon a bizonyos Schlossplatzon, amihez már most sok emlék fűz, kaptam 4 szál fehér tulipánt. :)
Hát nagyon remélem, sok hasonló bejegyzésem lesz még:)
Az első mondat zseniális!:D
VálaszTörlés