a krókuszokat felváltották a nárciszok, azaz 1 hónapja itt...

ez, hogy 1 hónapja itt vagyok, igen váratlanul tarkónvágott, és jól bedepiztem, hogy nem ezt vártam én ettől az 1 hónaptól. De persze, megint csak magam elé teszek nagy mércét, és nem várhatom el, hogy hirtelen folyékonyan beszéljek angolul. Mindenestre most a béka feneke alatt van a hangulatom, de remélem holnapra elmúlik, mert persze történnek itt folyamataosan a dolgok. De ma már a sulit sem bírtam élvezni, holott mélyhengereket tisztítottunk, vegyszerekkel, polirozással, amit eddig mindig csak elméletben kellett bemagolnunk.

De tartom ám az időrendet, ott hagytam abba, hogy jupiijé nincs pénteken órám. Azthiszem ezt egy 11-ig alvással ünnepeltem, majd bevásároltam. Annyira meleg volt, hogy levettem félúton a zoknimat, tűzött a nap, napszemüveg kellett, el sem hittem. Aztán szombattól már esős persze, de hirtelen furcsa is volt a nyári hangulat. Hazacipeltem a dögmelegben a dögnehéz cuccaim, a LIDL-ben volt tejszelet, aminek nagyon örültem, hisz a túrórudi ami rettentően hiányzik. És ez már majdnem az...na jó nagyon majdnem. És a kifulladástól még felsem eszméltem, de azon kaptam magam, hogy lebeszéltem Craiggel a skót sráccal, hogy menjünk ki futni. Igazándiból mozgásra már nagyon nem vágytam, de társaságra igen. De a mozgás is hihetetlenül jól esett, a sok agymunka után, végre a testem is elfáradt, persz 3 napig volt izomlázam. És egyébként nagyon szép helyen futottunk, medve tónak hívják, itt van nem messze egy völgyben. Beszélgettünk is, és mondta, hogy bocsi, az akcentus miatt, nah ő az egyedüli akinek nincs a skótok közül, és azt modntam neki h 1 éve tanulok angolt, ami igaz is, sőt kevesebb, mert az előtte levőket semminek sem nevezném. És mondta hogy akkor nagyon ügyes vagyok, és, hogy biztos benne, mire innen haza megyek, addigra tudni fogok rendesen. Én meg csak remélni tudom...

Aztán rámírt a magyar srác facen, aki mint kiderült szerdán már megy is haza, és találkoztam vele, nekem adta a szárítóját, beszélgettünk, sétáltunk. Valahogy nagyon furcsa volt magyarul beszélni, mert ezeken a helyeken ahol jártunk, eddig vagy egyedül vagy a többiekkel voltam. Ha a többiekkel akkor egyértelmű az angol beszéd, és ha egyedül megyek, akkor is általában azon agyalok, hogy ezt hogy mondanám angolul. Meg a másik, hogy az első péntek este amit nem bulizással töltöttem, és az első szombat, amikor nem úgy kelek fel, hogy tejóég Anna :-)

Úgyhogy a nem tejóég Annának köszönhetően, hátamra vettem a könyvekkel megpakolt táskám, mint a kisiskolás, és elmentem az első héten talált kedvenc padomhoz tanulni. Képek itt. Közben találkoztam Migellel, aki amúgy ilyen nagyon komoly fickónak tűnik, de olyan tiszta szemekkel tudd mosolyogni, hogy egy pár perces találkozás szebbé teszi a napom. :) A nap többi részében nem történt semmi érdekes, főztem, meg le akartam időben feküdni, mert másnap kirándulás, hát nem jött össze. :) Olyannyira, hogy az Anna és az óraátállítás egy másik történet :) Fejveszteve, kb éjfél körül már csak Zsoltit láttam msn-en ráírtam, hogy merre is állítsam az órám. Persze neten is utánanéztem, minden megvolt. Úgy sikeredett, hogy 2 órával sikerült előrébb állítanom az órát. Fél 8kor kellett kelnem, de gyanúsan nagyon sötét volt. Gyorsan bekapcsoltam a laptopot, persze a sima órának nem hittem, google-ba beírtam, hogy pontos idő, és igaz, volt még 1 órám aludni:))))) ezt akkor nem éltem meg enniyre mókásan, mert siekrült 4-5 órát aludnom, a nagy kirándulás előtt. Persze megspékelve ezt egy óriási izomlázzal.
De nem hagyhattam ki, nem is tudom, de valahogy nagy álmom volt Heidelbergbe eljutni. Meg 6 euróért??? Hát a bolond hagyná ki. Végül 9-en mentünk.

Képek itt:
Nagyon szép kis város, piknikeztünk a főtéren, meg néztük a kastélyt, sétáltunk a hídon, ami olyasmi mint a prágai lehet, legalábbis nekem az ugrott be. Felmásztunk a másik dombra is, ami televolt zöldelő, virágzó fákkal. Érdekes volt, ott már méginkább tavasz van. Na jó Stuttgart sem panaszkodhat. :) Nárciszok mindenfele. Nagyon jó dolog, hogy láthattam azt a várost, meg élveztem is, de ismét kiütközött az angol nem tudásom, és elég nehéz volt, hogy nem tudtam úgy kommunikálni, ahogy a többiek, meg ahogy szerettem volna.

Nagyon hosszú napra sikeredett, elvielg a többiek benne vannak még ilyesmi kirándulásokban, én meg csak örülök neki. És lassan meg imádkozom, hogy esek már át a holtponton, és eredjen meg a nyelvem, és beszéljek beszéljek már. Ma azon gondolkodtam, hogy lehet erre képtelen vagyok, van bennem valami gát, és nem tudok. Megoldok előbb egy matekfeladatot, mintsem angolul beszéljek. Meglátjuk mi lesz belőle, meghátrálás nincs, olyan eszembe sem jut, hogy hazamenjek, meg szerintem nem is engedné azt senki otton. :) Meg én sem akarok persze, csak nehéz. Nem a honvágy miatt szerencsére, de nehéz minden más. Bár ezt tudtam, hogy nehéz lesz...

No a maradék napok meg...
Hétfőn volt fotós órám, és azért szeretem, mert mindig nagyon fellelkesít, hogy végre harátozzam el, és gyűjtsek arra a hiperszuper canon tükörreflexes gépre.
Aztán az, hogy úgy fekszem le éjfélkor, hogy nem volt időm mindenkivel beszélni az otthoniak közül, az jóleső érzés volt, mert azt jelenti, hogy sokan sokan vannak.
A mai napom meg említésre sem méltó, majd amikor ismét elkap a lelkesedés, akkor elmondom, hogy milyen hiperszuper dolgokat tanultunk a mélynyomtatásról.

kőkeményen iskola...

haladok időrendben...azaz kedd.
7 óra helyett, 7:30-kor sikerült kikelnem az ágyból, nagyon rohantam, hogy beérjek 8-ra, és a múlthetivel ellentétben se a cukifiú, se Jolan nem sertepertélt a konyhában, ami kicsit gyanús is volt nekem. Berohantam tehát 8-ra, fejvesztve keresem a termet, ami ki van írva, ott nincs senki, mondom mi van????? Mire hirtelen beugrott, hogy 8:15-kor kezdődik az óra és igen idővel mindenki megjött, és a terem is stimmelt. 9 fős kis csoport, mindenki Erasmusos és egy néha kicsit vicces, néha kicsit idegesítő tanár, 8:15-től 13:15-ig. Nagyon hasznos volt, a mélynyomtatást tanuljuk, sokban egyezett az itthon tanultal, csak sokkal mélyebben vesszük, és mindenhez van kézzel fogható példa. Nem tudom hány mélnyomóhengert, és gyémántvésőfejet tapogattam le, amik már a milliós/milliárdos nagyságrendet verik. Kaptunk jegyzetet, angolul, jobb oldalán helyet hagytak ki, hogy lehessen jegyzetelni. Jah és amit elfelejtettem, angolul ment az egész, ami azért nagyon meglepő, mert ez színtiszta német kurzus, és csak a mi kedvünkért, külön indították angolul. Azt ott tanultakkal nem untatok itt senkit, majd az érdekelteknek úgyis mesélek:) Meg úgyis kell segítség a halom fordításhoz. Viszont történt egy érdekes dolog. Van egy lány, skót, nagyon félénk, meg furcsa, lehet h beteg is, nem jöttem még rá, de mindeközben meg nagyon hippy. Eszik órán, persze valahogy mindig mellém kerül, és csámcsog, és ez engem mérhetetlenül fel tud idegesíteni. Ledobta a műzlis papírt a földre, abban a teremben amiben a méregsrága mélnyomó hengerek vannak!!! Ahol kb tüsszenteni nem merek. Én meg hogy figyelmeztessem, felvettem a szünetben. Bejön a csukott ajtón, és nyitva hagyja utána. És ezek még csak apró jelek, no de, óra közben egyszer csak felteszi a lábát az asztal közepére. Mikor jöna  tanár épp körbemutatni valamit, akkor leveszi, de amint nem figyel visszateszi. Egyébként egy kör asztal volt, mindenki lát mindenkit. És akkor egyszercsak a mondandója közepén a tanár észreveszi, az eddig aranyos és mosolygós tanár, most erélyesen kérdezi, hogy Skóciában ez így szokás e, mire röhög, és közli, hogy igen. És felteszi a másik lábát is. De nem úgy kell elképzelni, hogy az asztal szélére, hanem úgy bele a közepére...látszott a tanáron, hogy nagyon ideges lett...a lányon meg, hogy élvezi, hogy rá figyelnek. Ezzel csak az volt a probléma, hogy az eddigi kis csoportunkat, meg h a tanár örömmel tanított, megtörte. De végeredményben nagyon jó kis óra volt, meg remélem a tanár csak őt könyvelte el neveletlennek, nem minket, hisz nem is 1 országból jöttünk. Viszont anniyra, de anniyra fárasztó volt, hogy elmondhatatlan, úgy érzem magam, mint akinek az agya túl nőtte a helyét.

Szerdán reggel ismét 8:15, most már megjegyeztem:D Prepress/workflow óra, német, mire a tanár 20 perc múlva megkérdi, hogy ki az aki csak angolul beszél, jelentkezem, meglepődik, mert előző órán egy néger lány volt, aki jelentkezett (és amúgy jár erre az órára, csak elaludt). De ettől a perctől angolul beszélt, és végig úgy tartotta az órát. A végén megkérdezte, hogy értettem e, meg hogy jó volt e így, én meg megköszöntem szépen, hogy ilyen rendes volt. Na és ezután éreztem azt, hogy végem van, nem bírom tovább.
De sikerült egy online ebédet tartani, az otthoni kis barátkákkal, ami ugyan a fáradtságot nem enyhítette, de örültem neki nagyon. :) És akkor nekiálltam németet tanulni, volt német óra, a kedvenc tanárommal, és bár bekeményített, így hogy heti 1 alkalom, még így se tudja elvenni a kedvem. Aztán nekilódultam sétálni, mert vagy az ágy, vagy a mozgás. És annyira gyönyörű itt, erdők mezők, tavacskák.

Ezt szeretem Stuttgartban, hogy modern, meg pörög, mégse kell sokat menni egy kis nyugalomért. Viszont mindezek a dolgok, hogy nyugalom, meg hogy egyedül vagyok, elég sok gondolkodásra késztet, és pl Müller Pétert olvasok a neten, hogy találjak visszaigazolást, és hihetetlen dolgokon tudok agyalni. Leginkább az a téma mostanság, hogy minek is csinálom én ezt az egészet, hogy oké, hogy nagyon sok mindent megtanulok, és hasznomra válik, és utána, és akkor ebből jön a tengernyi kérdés, meg a megválaszolás, és valószínű ez csak rám tartozik...de mivel magamnak is írom ezt a blogot, így ezt most idefűztem.
No és akkor este, jöttek a jobbnál jobb hírek otthonról, és ez első látogatóm, aki fix, és akit csak túrórudival engedek be. :D Május 25.-én érkezik Anett, szerencsés, mert övé lett a legolcsóbb repjegy. :)
És itt van egy kis táblázat arról, hogy mikor van szünetem, vagy mi van tervezve, a fehéren hagyott részeken lehet tervezni az idejövetelt.

Viszont anniyban változott a téma, hogy július 1.-ével nem megyek haza. Vagyis lehet, hogy 1 hetet dolgozni, de mindenképp visszajövök. A suli végeztével, még sok dolgot kell elintézni, meg ha már kifizetem a lakást, akkor ne vesszen annyira kárba. Úgyhogy lehet, hogy júliusban, Zsuzsi államviszgáját megünnepelve, visszajön velem, vagy Anyuék is tervezik, hogy jönnének. Meglátjuk...
És végezetül a mai nap. 12 óra alvás nem volt elég ahhoz, hogy ma fitt legyek, ami jelent valamit, és nagyon agyaltam, hogy ez így nem jó. És tudtam hogy ma még rajzolnom kéne 4 képet, arcot, alakot, széket, kezet, nem egy egyszerű dolog. És elmentem órára, ami digitális nyomtatás, nah ez teljes egészében német, de így is jó dolgok vannak benne. De egyszerűen annyira le vagyok szívva, hogy nem törődök azzal, hogy kommunikáljak, inkább hazajövök, mintsem odamenjek pár szóra a többiekhez, mert egyszerűen már nem tudom megerőltetni az agyam. És ez így nagyon nem jó, nem erről kéne, hogy szóljon ez az egész. És kezdtem pánikolni, hogy ha hétvége mondjuk kirándulás vagy buli, akkor annyi neki, mikor fogok tanulni, meg házit készteni, meg a fenébe is, azért is jöttem ide, hogy lássak szépet és jót. És nagyon őrlődtem, hogy akkor mi legyen. És egyedül nem tudok dönteni...Anyu nincs a közelben, meg ő nem dönthet helyettem. Úgyhogy tanácsot kértem Nikitől, mert végülis csak vele vittem végig a dupla műszakot a suliban. És ez nagyon jó döntésnek bizonyult, mert nagyon jó érveket hozott fel. Nincs más hely, ahol a mélynomytatásról, a prepressről, meg németül meg angulul tudnék tanulni, viszont rajzolni bárhol lehet. Ha idézem "testem lelkem nem kívánja a rajzolást, akkor nincs értelme", a kreditek nem számítanak, azok mindig megoldódnak valahogy, viszont kell a pihenés is, a kikapcsolódás, és az, hogy legyen időm tanulni a fontos dolgokat. Szóval az egész lényege az, hogy leadtam a holnapi 6 kredites rajzórám, így 15 kreditnyi tárgyam van csak, ami kevésnek tűnik, de a tegnapi állapotomat mérve nem éppen. És van egy szabad péntekem, meg tán lesz egy nem hullafáradt Anna is a jövőben. És ezzel megkönnyebbültem, úgyhogy azt hiszem jó döntés volt. Végeredményben az 1 fotós kurzuson kívül mindegyik tárgyam nyomdás, de ez az ami érdekel, és szeretem, és élvezem. Meg mi mást tanuljak, itt a nyomdaipar bölcsőjében? :)

 Úgyhogy most a nagy döntésre, kialszom magam végre, holnap bevásárolok, mert semmim nincs már itthon, és elfelejtettem a legfontosabb magyar fűszert is, a paprikát, remélem kapható itt is.
Aztán meglátjuk mi sül ki a hétvégéből...

és pár kép itt. :)

3 hete ilyenkor...

...eszembeötlött, hogy nincs meg az útlevelem, és egy órás, vagy 2 procedúra árán, csak meg lett. Ha valaki kérdezné, hogy amúgy minek, mert ki tudja hova vet a sors, nehogy ez akadályozzon meg benne, hogy nincs nálam az útlevelem, amiért nem kevés pénzt fizettem.
Node nem ez a lényeg, lassan nehéz már nekiülni blogot írni. Vagy túl sok minden történik, vagy semmi. De mivel igény van rá, magam miatt is, meg mások is szeretik olvasni, ezért erőt veszek magamon. :)
Ott hagytam abba, hogy Kükkengrillen.

Kicsit ciki volt, hogy 11 kor már megfürödve az ágyamban voltam, de sebaj. Így is legalább tiszteletemet tettem, vettem egyen pólót, a spanyol Anna akaratára, és sárga, mint a rejtős:). Beszélgettem egy keveset, csináltunk fotót, de valahogy nem éreztem jól magam. Voltak még páran akiken látszott, hogy nyűg, hogy ott vannak, de én fogtam magam és hazajöttem Johannával. Igazándiból én elszonytolodtam egy picit, mert tökre örültem, hogy összefutottam a konyhában Joannal, és megbeszéltem vele, hogy bekopog, ha indulnak. Ez így is történt, csak először felmentünk egy brazil srác lakására, és ott volt 2 skót picsa. Nincs rájuk jobb szó, amivel nincs baj, persze ilyenek is kellenek a csapatba, csakhogy ők nem voltak hajlandóak, mondjuk lassaban, vagy mondjuk nem szlengben beszélni. És mivel nagyon sok mindent ezért nem értettem, így eléggé elszonytolodtam. De a legjobb dolog kerülni őket, mert ugyan vannak még itt skótok, de velük lehet normálisan beszélni. És valahogy ez így leblokkolta bennem az eddigi tudásom, és az este többi részére rányomta a bélyegét. Persze történt jó is, beszélgettem Migellel, akinek szintn nehezen megy az angol, csak ő spanyol, és sok spanyol van itt ezért könnyebbség.
Nah aztán másnap elmentem, a heti utolsó órámra, és nagyon érdekes dolog történt. Ugyanaz a tanár tartottam, akire az előző nap kibuktam, de most ez tiszta jó volt. Mondjuk elöl ültem, és mindent tisztábban hallottam, de egyszer csak azon kaptam magam, h írom amire azt mondta, hogy diktálja. Úgyhogy az előző napi elkeseredésem a nyelv miatt, kicsit feloldódott. Aztán odajött hozzám Craig, a skót srác, hogy miújság, meg akkor megyek e a szülinapjára. És mentem, és nagyon jó volt. Délután még főztem magamnak, meg hasonlók, közben itt a szomszéd lány pózolt egy c&a-s bajor népviseletben, egész nap. A barátnőjével, mindig máshova rendezték be a stúdiót, volt, h a fürdőből vették az áramot, ezért nem lehetett elmenni wc-re. Élveztem nagyon. No de kb este 7kor eszembe jutott, hogy nem illik üres kézzel buliba menni, ahol ünnepelt is van, de a bolt, azért nem 5 percre van, mint azt elősször eltúloztam. Johannával meg megbeszéltük, hogy fél 9-kor találkozunk. Úgyhogy nagyon gyorsan elrohantam a boltba, szerencsére jött busz, vettem bort és mentünk. Johanna sütött muffint, úgyhogy jó kis belépőnk volt, főleg, mert mi voltunk az elsők. Az ünnepelt, még a szobájában facebookozott. :) De idővel mindenki megjött, a hangulat a tető fokára hágott, 3 kor a rendőrség vetett véget a bulinak, csendháborítás miatt. Én meg megismertem 2 német srácot, akik egyszer csak hirtelen megfogtak, és elkezdtek dobálni a levegőben, és közölték, hogy "welcome to Germany" :) Jah és az egyiknek el van törve a keze, de ettől függetlenül ezek után is folyamatosan emelgetett. És megkért, hogy majd tanítsak neki magyar szavakat, mert nagyon szeret minket, tudja pl. "nem működik", "szép álmokat" "mákos guba"...ez utóbbit főznöm is kell neki egyszer. :)
Szóval így állt a buli, ezek után a szombati napomat meg sem kell említeni. Délig aludtam, délután elmentem egy gyönyörű alborétum szerűségbe, sétáltam egy nagyon fejkiszellőztetés céljából. Képek itt. Majd pedig vasránap is ugyanezt tettem. Csak épp asszem 1-ig aludtam. De jövőhéten ráveszem magam, hogy szervezzünk mondjuk Müncheni kirándulást, mert csak átalszom az itt töltött szabadidőt.
Mondjuk nagyon fárasztó, ma is 2 órám volt, de azok 3 vagy 4 órásak egyhozamban. És hát a reggeli, ótejóég, nem hiába volt a tárgy nevében, hogy "non-printing", merthogy reklámokról van szó, meg reklámkampányokról, de tv és internet, nem az a világ ami engem érdekel. Jah és meg kelett vitatnunk kis csoportokban, hogy melyik miért tetszik nekünk. Nah hát ez az a tárgy amit én azthiszem kihagyok. Intelligens véleményt nagyon nehéz kifejteni olyan nyelven amit még csak tanulok. Hazajöttem, kiderült, hogy a francia lakótárs, a wifi kölcsönadós, elköltözött, gyanúgy volt már nekem, mert láttam, hogy össze van dobozolva a cucca, kiürült a hűtő, és reggel nagyon vigyorgott. Úgyhogy ő elment, aminek nem örülök, mert őt szerettem volna megkérni, hogy vegye át az otthonról jövő csomagomat, ha én nem vagyok itthon. Meg hazajöttem gyorsan ebédelni, térülök fordulok, épp a másik franciának magyaráztam, hogy milyen szar volt az órám, kiszedem közbe a kajám, tenném be a mikróba, és hűlt helye. Elvite magával,bár nem tudtam, hogy az övé...úgyhogy picit ideges lettem, mert nagyon ki volt számolva az időm, de szerencsére a lustaságomnak köszönhetően, még ott virított a tepsi a szekrényen, gyorsan beledobtam a kajám, és melegítettem a sütőben. Nincs otthon mikrónk, úgyhogy megszoktam én ezt már, meg egészségesebb is, csak azért ha szorít az idő, akkor baj, ha nincs.
A délután órán semmi érdekes nem történt, annyi van, hogy lehet beteg leszek, vagy csak azért érzem magam erőtlennek, mert alig aludtam az éjjel...majd kiderül. Most, hogy legyen valami kiemelkedő is a napban, elmegyek a városba, kinéztem magamnak egy rucit, ha jó rám megveszem:)

Képek pedig másoktól, facebookról, amik tetszenek, meg pár bulis, hogy így mulat az anna külföldön. :) itt.

és boldogat az én nővéremnek, aki épp az Eiffel-tornyot mássza meg, remélem, és meghozza a tavaszt mindenhová:)

közkívánatra. Anna mos :)

a szerdai napom a házimunkáé volt...úgy pörögtem, tettem vettem, hogy szerintem Anyuék rám sem ismernének. Alapvetően állandóan mosogatok, mivel nem akarom hogy az én edényeimhez más hozzányúljon, meg nyilván nem hagyom ott mocskosan. Meg mivel kb mindenből 2 darab van, gyorsan elhasználódik, 1 kávé, 2 kávé és hopp már nincs is bögrém. Úgyhogy mosogattam, főztem, pakoltam....na és a mosás.
Valahogy ez a házimunka kimaradt az életemből, tergetni szoktam, de mosást mindig Anyu csinálta. Úgyhogy valószínű ezért is halogattam eddig...tiszta ruhám még mindig volt ugyan, de azért 2 hete itt vagyok, elkéne már a tisztaság. Nah és ez úgy ment, hogy valamikor még múlthéten lementem 2 szer is a pincébe, de nem találtam a mosógépet. Aztán megkérdeztem a lakótársam, ő mondta h menjek egyenesen. Nah és valóban ott volt, de amúgy elég félelmetes egy helyiség...megnéztem magamnak, lefotóztam, hogy majd kérek segítséget, hogy hogy is mossak. Aztán Anyuval lebeszéltem, hogy lesz skypon reggel, és segít szétválogatni a ruhákat, mit mivel, és hány fokon mossak. Természetesen mosás közben kénytelen voltam megnézni a címkéket, mert a fokokat elfelejtettem:D Sikerült 2 nagy kupacra bontani, ami tök jó, mert spórolok így. Persze mire elindultam addigra valaki beelőzött, és mint utóbb kiderült, kb 30-36 emberre van 1 mosógép. Úgyhogy az egész napom abból állt, hogy föl le szaladgáltam, hogy vajon szabad e a gép, vagy épp lejárt e. No de végre lementem, betettem, kis németszótárral sikerült beprogramoznom, követtem az utasításokat, hogy tekerd el a csapot, ürítsd ki a zsebeidet (persze hogy benne maradt egy 50 centes:)), betettem a kártyám, amiről lehúzza a pénzt a mosásért, minden stimmelt, de egyszerűen nem akart indulni. Benyomtam én már minden gombot, de nem...úgyhogy kb a pánik és a sírógörcs határán, felszaladtam, bekopogtam a lakótársamhoz, és mondtam hogy segítség. Lejött, megnéztem, kérdezte, hogy mindent jól programoztam e be, mondom igen, csak nem indul. Erre megnyomja a zöld gombot, és máris elindul. :)))))))))))) Nem kicsit röhögött ki:)
De mentségemre legyen mondva, én nyomtam a zöld gombot, de nem indult, a második mosásnál derült ki, hogy ki kell húzni a kártyát (igen elkéne olvasni, mit ír ki a gép) és azután simán indul.
Mire kimostam mindent, meg kiteregettem, lent a mosókonyhában, kicsit féltettem is a cuccaimat, úgyhogy ma korán keltem, hogy összeszedjem, szóval mire végeztem mindezzel este lett. Úgyhogy a reggeli nagy pörgésből akkora fáradtság lett, hogy boltba sem volt erőm elmenni, ami baj, mert elfogyott a tej a kávémhoz.

Ma pedig, nagyon vacak időre ébredtünk, köd, eső, sötét. Elmentem órára, amit már tökre vártam. De nagyon vacak volt. A nő egy darab mosolyt sem eresztett el, nem érdekelte, hogy mi cserediákok vagyunk, és hogy ez a tárgy az ami kéne nekünk, mert más nem nagyon van angolul. Merthogy létszám stop van, a gépek száma miatt, úgyhogy mi el is felejthetjük ezt a kurzust, mert a német diákok előnyt élveznek. De mivel nem volt kedves a nő, így nem is bánom, bár kicsit kiakadtam, hogy akkor hogy lesznek meg a krediteim, de majd valahogy összehozom. Inkább megyek a nyomdás részre, ott kedvesek, meg nekem könnyebbség ha németül van az óra, mert akkor nincs akkora elvárás felém, hogy mindent értsek. Meg ez az audiovizuális rész, ami azt hittem eddig, hogy nagyon érdekel engem, valahogy nem....az, hogy vannak nagy nyomdagépek, meg hogy tanulok majd a mélynyomtatásról sokkal nagyobb lázba hozott. Mondjuk, biztosan benne van az is, hogy nagyon nem volt kedves a tanárnő. Nah de ezen a héten még biztos, hogy nem alakul ki az órarendem, mert egy csomó minden jövőhéten kezdődik. Meg persze sok minden ütközik, de majd valahogy kialakul. Van a hétfői fotós, a keddi nyomdás, és a szerdai német ami biztos, és szeretem is. Aztán a többi majd lesz valahogy, mert ez így összvissz 9 kredit.

Aztán most hazajöttem és valaki kiírta facebookra, hogy mikor lesznek szünetek. Egy srác erre felvetette az ötletet, hogy mi lenne, ha húsvétkor elmennénk Amsterdamba :):) én meg mondtam, hogy remek, de esetleg Párizs vagy Berlin. Erre jött az ötlet, hogy akkor május Párizs, és most hétvégén meg valami közelebbi város...épp szerveződünk, úgyhogy nem tudom mi lesz belőle. Mindenesetre én elmegyek tejet venni, majd pedig este lesz "Kükkengrillen" ami fogalmam sincs mi, de valami sulis, sütős, zenekaros móka. Jah mert, hogy a sulinak külön zenekara is van, HdM Band néven futnak, és van egy próbatermük is.

így állnak most a dolgok, nincs nagy beszámolni valóm, csak sokan kérték otthonról, hogy írjak, mert jó olvasni :) Hát én meg teljesítem az óhajokat:)

és Zsuzsinak meg nagyon boldog szülinapot innen is!!! :)))

puszi

és akkor kezdetét vette az iskola...

vagyis ne szaladjunk ennyire előre, szombat délután írtam utoljára...
no az a nap, az semmire nem volt jó, erőt vettem magamon és bementem a városba este, hogy vegyek mosószert, meg sétáltam egyet, megnéztem miket fogok majd megnézni legközelebb:) mármint épületek, múzeumok, ahova egyszer már majd betérek...
vasárnap, persze délben kelés, meg mosni keleltt volna, meg főzni, de úgy döntöttem, hogy mivel aznap ingyenes az utazás inkább nézzünk meg valamit, ráér hétköznapi is a házimunka. Úgyhogy nekilódultam, felszálltam az s-bahnra, Böblingenben akartam leszállni, de nagyon nem tetszett a hely, úgyhogy továbbmentem. És ez egy nagyon jó döntés volt, olyan gyönyörű kisvárosra bukkantam...képek itt. Miközben sétálgattam, gondolkodtam azon, hogy igazándiból nincs is itt semmi, csak házak, utcácskák, de mégis mennyire jó itt lenni.

És, hogy milyen jó nekem, hogy mégha egyedül is, de egy vasárnap délután Herrenberg utcácskáin sétálok. Igazándiból már nagyon mennék másfele is, mint csak Stuttgart, úgyhogy lehet hétvégén lesz valami másik város...
aztán hazajöttem, már nagyon nagyon éhes voltam, főzni akartam, mire rávettem magam, hogy kimenjek, addigra a konyha megtelt emberekkel, és teljesen elmerülve pókereztek, úgyhogy annyi volt a főzésemnek, mert hely már nem volt neki, úgyhogy ezt jól megszívtam. De lassan kialakul majd, hogy ki mikor van a konyhában, meg ilyesmi, és akkor nem lesznek ilyenek. Mert mostmár bizony 7-en vagyunk. Ugye megérkezett a német srác, aki rettentő cuki, meg életet hozott ide, mindig nyitva van az ajtaja, közvetlen, mosolyog és ami a nem utolsó takarít. Aztán úgy kb éjfél körül hallotam, hogy valaki idehúz egy guri guri bőröndöt, nyílik a zár, úgyhogy megjött az utolsó lakónk is. Ő is ferdeszemű, már elnézést a kifejezésért, de mivel csak németül tud, nem beszéltem vele. Kérdezte, hogy új vagyok itt? Mondom nem, te vagy az új :D:D
Szóval 6 szoba van, és ebből 1-ben 2en laknak, azért vagyunk heten. Ugye a kínai srác meg a barátnője, és áhh felfoghatalan, tényleg annyira mocskosak, most suvickoltam le az asztalt, rajtahagyták a cukrot, lisztet kiszórva. És mind emelett a csajszi folyamatosan szaladgál egy törlő ronggyal, amiről fogalmam sincs hol takarít...de ma reggel Joan, tett ki egy nagy cetlit az ajtójukra, hogy 10 után maradjanak kussban. Igazándiból nem tudom, hogy a csaj mit csinál, mert én hazajöttem a suliból, és ebédeltem, és mondta hogy "Morgen".
No de hol is tartottam, vasárnap este...igen éhen maradtam, aztán hétfőn megcisnáltam ugyan a bolonyait, de azóta éhes vagyok, nem bírok vele jól lakni, úgyhogy holnap ebédre valami fergetegeset csinálok. Este meg veszek végre kenyeret, mert az egyik bepenészedett, a másik kiszáradt, igen van még mit tanulni :D
Hétfőn úgy volt, hogy 10 kor kezdődik egy tárgy, de előtte bementem Melaniehoz, az erasmus koordinátorhoz, hogy mondja meg, hogy megfelenek e a tárgyaim. És akkor kiderült, hogy azaz óra majd csak jövőhéten indul. Hazajöttem, főztem, és láttam facebookon, hogy van egy tárgy amit felvettek páran, és fotós, és én csak azért nem vettem észre, mert német nyelvű. Úgyhogy fogtam magam, és felvettem én is, mert úgyse volt programom délutánra. És bár valóban németül megy a kurzus, maradhatunk, és a végén prezentálnunk kell majd a fotót amit csináltunk. Angolul természetesen. De eléggé tetszetős, egyrészt egy olyan teremben van, amiben szélesvásznú kivetítő van, meg bársonyszékek, tényleg mint a moziban, másrészt mert nem tűnik nehéznek. Az óra második felében filmet néztünk, az pl angolul ment. És nagyon jó dolog, hogy ismerjük már egymást az erasmuszosokkal, mert így az órákon együtt vagyunk, nem vagyunk elveszve a sok német diák között. A hétfői nap ennyiben kimerült, én is ki vagyok merülve folyamatosan, de ma nagy dolog történt. Clair a francia lány azt mondta hogy nagyon sokat fejlődött az angolom, az első naphoz képest :)))))) és amúgy tényleg, egyre jobban áll rá az agyam, csak ez fáradtsággal, és fejfájással jár.
És akkor a mai reggel, ugye március 15. van, otthon mindenki pihenget, kirándul, valahogy furcsa volt, meg furcsa is, hogy ez az ünnep kimarad az életemből. Nem mintha nagyon megszoktam volna ünnepelni, de nekem mindig ezzel kezdődik a tavasz. Najó, egy szavam nem lehet, itt 2 hete tavasz van:) Ma meg, hát pólóban süttettem magam a fűben ülve:)

No de ne szaladjunk előre, még a reggel. 7kor keltem, kitántorogtam a konyhába hogy főzzek kávét...és sose volt még ilyen reggelem, mint a filmekben, ha együtt laknak fiatalok. Joan az asztalnál reggelizett, én főztem a kis kávém, a német srác pedig kente a lekvároskenyerét, rohant dolgozni, idilli volt. :) aztán kiderült, hogy a franciák is ugyanarra az órára jönnek mint én, ami nagyon jól jött, mert különben nem találtam meg volna a termet. Persze ez is németül volt, de megbeszéltük a proffal, hogy menjünk vissza fél óra múlva, és akkor kitalálja hogy mit vegyünk fel. Mert úgy van ez a tárgy, hogy 10 téma van, abból ki kell választani 3-at, és 4-4 hétig tanulod azt, gyakorlatiasan legfőként. Mivel designes tárgyakat amúgy is vettem föl, így a tipográfia, és a fotó kiesett. Úgy döntöttem, hogy akkor ez a tárgy legyen a technológiáké. Azaz 4 hét mélynyomtatás, amire azt mondta hogy mindenképp, mert elég különleges itt, valóban, mert nálunk otthon nincs is ilyen:) 4 hét flexó, és 4 hét ofszet, abból pedig a workflow, szárazofszet, pdf. készítés, valami szuper heidelberges programmal. Ezekről majd beszámolok, hogy miből is áll pontosan, de tudom, hogy a nyomisokat érdekli a többi is, úgyhogy elmonodm mit lehetett volna még választani. Volt a sima ofszet, amire azt modnta, hogy matatsz a gépben, mérad a papírt, minden ilyesmi gépmester szerű:) volt még tamponnyomtatás, könyvkötészet, screenprinting és digitális nyomtatás. Hát bevallom mindegyik érdekel amúgy, de mivel a franciák ezt választották, így én is, és a tanárúr is ezeket ajánlotta.
Agyaltam rajta, hogy a tipográfiát kéne, de azt tanulhatom magam is, tördelést meg ilyeneket, meg tanulhatom otthon, de mélynoymtatásról, meg az új sepciális ofszetteknikáról hogyismondjam, otthon se tudnak sokat.
Úgyhogy ezt szépen megtárgyaltuk, a felszereltségről egyszerűen nem lehet mit mondani...minden van itt, de tényleg. És még építkezni akarnak, vagyis már elkezdték, mondták, hogy hát nyárra nem készül el...de egyszercsak:)
És akkor mondta a tanárúr, hogy várjuk meg a 11:30-at mert akkor kezdődik valamilyen óra. Nekem már fogalmam sem volt melyik, de a franciák mondták, hogy várjuk meg.
De persze a legfontosabbat kihagyom...szóval azt a fél órát amit várni kell, azt azzal töltöttük, hogy elmentünk sétálni, és egy olyan gyönyörű tóra bukkantunk. Itt van közel, délután vissza is mentem, nagyon csendes teljes anyugalom:)

És gyönyörű volt, ahogy szállt fel a pára a dombról, úgy reggel 9 környékén.

No de amíg a következő 1 órát vártuk a következő órára, addigra 7ágra sütött a nap, és egy nyugágyban feküdve napoztunk a suli teraszán. :))))))))
Az órának semmi értelme nem volt, mert nem értettünk belőle semmit, és a követelményeket mondták el amúgyis, ami ránk nem vonatkozik.
És ezennel vége lett a sulinak mára, én meg kiültem a fűre olvasni, angolt, és már sokkal gördülékenyebb, annó 1-2 oldalnál tovább sosem jutottam egyszuszra, most meg úgy pörög, várom, hogy hogy folytatódik. :)
Kaptam egy levelet, hogy mégis indul német kurzus a mi tanárnőnkkel, nem tudom minek köszönhető, lehet ennyire megszeretett minket:) Így a szerda sem lesz szabad, viszont az van, hogy hiába próbálom én kizárni a németet, anniyra ragad rám, jobban mint az angol. Úgyhogy megpróbálkozunk a nagy feladattal, hogy akkor németet folytatjuk. Igazándiból még nem nehéz, mert egyszer már tanultam ugye, meg hetente csak egyszer lesz...hát majd meglátjuk. Szerintem alakulgat még az órarendem:)
És a végéra hagytam a legjobb hírt, anniy szünetünk lesz, hogy hihhetetlen. Lesz a húsvét, ami csak a péntek, meg a hétfő. De a rákövetkező héten azaz május 2-8 között, június 2. és június 13-19. Az egyik csaj azt mondta hogy azt hallotta, hogy a májusi szünetre szerveznek nekünk kirándulást. Úgyhogy nem tudom mi lenne a jobb, hogy aki megakar látogatni mikor látogat meg. Szerintem ezt döntse el mindenki maga, csak nehogy ütközzön;)

Képek a tóról pedig itt. :)

a panni vs. tenger

:)
Ezt meg elfelejtettem leírni, de muszáj megörökíteni. :)
Rózi mondta a minap, hogyha választani kell a hőn áhított tengeri utazás, vagy én és Stuttgart között, akkor " a Pannit választom" volt a válasz. :)

ismét egy szombat délelőtt...

ugyanúgy ülök itt, mint múlt szombaton, mosolygok, szárítom a hajam, és éledezek...:)
no de megpróbálom tartani az időrendet.
és akkor itt most nagy gondolkodásba estem, hogy mit is csináltam azután, hogy bejelentkeztem a városházára...megnéztem az órarendem, és német órán voltam :D és szerintem nem történt semmi érdemleges, akartam menni meccset nézni a többiekkel, de a fáradtság és a fejfájás nagyobb úr volt. Sajnos nagyon sokat fáj a fejem, egyrészt mert folyamatosan igénybe van véve az agyam az angol és a német miatt, másrészt, mert a drága kínai lakótársam barátnője, aki nem is lakik itt hivatalosan, minden este 11 körül nekikezd mászkálni, csapkodja az ajtót, hajatszárít, trappol, kisikálja a fürdőkádat, meg gusztustalanul fújja az orrát, vagy mos fogat. Erre nem jöttem még rá, mi lehet ez a hang. És így, ha bent vagyok a szobámban, akkor nagyon meg tud fájdulni ezektől a hangoktól a buksim. De tegnap beszéltem Joan-nal, azthiszem így hívják, a francia lakótársammal, hogy szólunk neki, hogy vegye vissza magát, mert kibírhatatlan. És tényleg az a legfelháborítóbb benne, hogy nem is lakik itt. Hivatalosan.
Szerdán reggel elmentem németre, amúgy hihetetlen 10:30-ra járok általában, a suli 1 perc se, és nem bírok felkelni. Mondjuk későn fekszem az tény, 11 után indul be itt az élet...felettem konyha van, úgyhogy örülök mikor valaki 11-kor készíti el a vacsiját. De a reggelek nagyon jók, mindig olyan csend van, hogy hihetetlen. :)
No és akkor német, írtunk egy zh szerűséget, csak próbaképpen, és 1-es lett...plusz egy mosoly, azaz "sehr gut" csak itt az 1-es a legjobb. 20 pontból 19 pontom lett, az egyetlen hibámat először jól írtam, aztán áthúztam. Tipikus Anna:D

Majd pedig körbevezetett egy professzor a suliban. Nagyon magyarázni akarta nekünk a német politikát, ami amúgy szerintem érdekes lenne, de látszott hogy fanatista. Aztán látta rajtunk, hogy nem érdekel és abbahagyta. Bár elég bunkó mód mondták meg a többiek. Itt ütközik ki a kultúrák közti különbség...érdekes amúgy rettentő sok mindenben hasonlítunk a németekre.
No de a suli, szerintem ez elmondhatatlan. Elősször megnéztük a filmstúdiót. Tornaterem nagyságú, minden van, lámpák, kamerák, irányítópult, mint a filmekben. És úgy van kialakítva, hogy nyáron ki lehet nyitni, és ott szoktak média éjszakát rendezni. Nagyon kíváncsi vagyok rá :) És ez még semmi, van külön hangstúdió. Az összes létező hangszerrel, irányítópult, és a többi...van a reklámos résznek is, meg a csomagolósnak is külön terme, de azok zárva voltak. És akkor jött a nyomda rész. Sajnos nem láttunk ott se mindent, mert sietnie kellett a bácsinak, de amit láttunk, megint csak azt tudom mondani, hogy ótejóég. Heidelberg speedmaster, 6 verkes, color management rendszerrel. A nem "szakmabelieknek" :) óriási 6 színes gép, tán a legújabb. Volt egy régi Heidi is, mint ami nekünk van, de csak díszként :) Van külön szitanyomó terem. Pók asztallal, mindennel, kb mint a Madiban. Külön rész az előkészítésnek...egyszerűen fenomenális. Ilyenkor tudom, hogy miért is vagyok itt. :)
Az órarendemet csütörtök éjfélkor alakítgattam, de beteszem ide, mert a sulihoz kapcsolódik.

A hétfői és a szerdai nem biztos még, agyalok még rajtuk. A hétfői az reklámos, csoportmunkás, tervezős. Kedd a nyomtatásé, ez az a kurzus amit elvileg indítanak nekünk angolul, hogy a technológiákról tanuljunk. Szerdai az elméleti azthiszem...szerintem az lesz az amit kihagyok. A csütörtöki az illustrator, tervezős, és a pénteki pedig rajz kurzus. Ami annyira nem vonz már, de legalább az nem lesz annyora nehéz, mint a többi, és sok kreditet ér. Körülbelül ennyi, nem olyan sok, de nehézségileg pont elég.
No és akkor visszatérve a szerdára, bementem a városba, ez 2.5 Euró, borzasztó sok...de szerencsére 6 után, és hétvégén ingyenes az összes közlekedés. Úgyhogy ha most összeszedem magam, megyek felfedezek valami új helyet, mert nagyon sok közeli kisvárosba is érvényes ez az ingyenesség:)
Szóval szerdán bementem a váosba, és vettem magamnak könyvet, mivel rájöttem, hogy elakartam hozni a Zabhegyezőt, mert azt minden tavasszal elolvasom, de otthon hagytam, és Pöszke rámpirított, hogy csak angolul olvassak, úgyhogy megvettem angolul. Meg az eat, pray, love - ot is, mert az nagyon tetszett anno :)
Meg időben már nem tudom mikor, de megünnepelve az ösztöndíjjamat vettem 1 rózsaszín cipőt, és egy hozzá illő táskát is. :) furcsa, nem az én világom, de sokan dícsérték :)

No és szerdán én lettem a konyhatündér, olyan kaját rittyentettem, hogy magam is meglepődtem rajta. Vettem brokkolit, mert nagyon olcsó volt, és gondoltam megcsinálom Anyu rakott rizsét. Noh ez mind szép és jó, de 1 főre főzni elég macerás. Csak nagy tepsi van, meg csak mocskos edények. Mindenesetre kész lett, nagyon finom lett, csináltam mellé még húst is. 3 napig azt ettem :) A lakótársak meg megdícsértek, hogy jól néz ki nagyon...de mire kész lett, addigra már mindenki megvacsorázott :D 2-3 órát töltöttem a konyhában...

És akkor jött a csütörtök, ami igazán jó lehetett volna, de nem. Reggelre beborult, hideg lett mindenki morci volt. Így indultunk neki Esslingennek kirándulni. Nem is csináltam túl sok képet, majd visszamegyek egyszer, amikor süt a nap, és jók a fényviszonyok. Mókás volt, mert elkéstem, úgyhogy 2 leányzóval loholtunk a csoport után, de legalább megismerkedtem velük is. Nagyon kis életvidámak :) Esslingenben egy némettanár vezetett körbe minket, mesélt sok mindent, én meg szenvedtem, mert értenem kellett volna, és sok minden nem ment.  De egyébként meg fergeteges mi mindent kapunk, ha ilyen kirándulás van az utat a suli fizeti, és itt meg bementünk egy pezsgészetbe, már ha létezik ilyen szó :D, körbevezetett egy cuki néni, és kóstólót is kaptunk, koccintottunk egy spanyol lány szülinapjára. :)
Aztán visszajöttünk, mindenki nyűgösködött...én is. Bementem a suliba, mert megvolt hirdetve valami projektmunka, de a cuki bácsi, aki tudja, hogy Anna, Hungary, Printing Technology...mondta, hogy nem kell nekem. Majd jövőhéten, menjek nyugodtan, szabad a délutánom. Nah és ekkor untam meg azt nagyon, hogy egyedül vagyok, hogy csak sétálgatok. Persze, nagyon szép minden, meg belegondolva, mások épp mit csinálnak otthon...én meg túlvagyok egy kiránduláson, meg pezsgőztem délben, meg ilyenek...de azért csak elöntött a magány. De egy óriási nagy séta, meg este az otthoniakkal való csevej csak helyrerakott. Persze idő kell mindennek, csak ha az ember egyedül van, akkor a gondolataival is egyedül van...node túltettem magam rajta, megcsináltam az órarendem. És aztán jött a péntek...

Reggel németóra, az utolsó :(, a tanárnő is mondta, hogy sajnálja, megszeretett minket, meg mi is őt szerintem. Eléggé furcsán volt megszervezve, mert fél 2kor lett vége, és 2kor meg már indultunk a TV-toronyba. Szóval gyors kaja, még szerencse hogy főztem azt a finom rizst;) Meglátott egy lány, ahogy vártuk az indulást, és marhára örült nekem, meg hogy 2 óránk is lesz együtt, és ez olyan jól esett. Meg kommunikálok, és magamhoz képest egyre jobban, bár nagyon várom azt az áttörést, amikor beszélek, és nem gondolkodok előre, hogy mit mondjak. Azt mondják, hogy majd eljön az az idő is. Szóval mentünk a TV-toronyba, csináltunk sok sok képet, meg úgy együtt volt a csapat. Jó volt :)
Hazajöttem, és este 7-re hivatalos voltam vacsoravendégnek. Indulás előtt, egyszercsak kinéztem az ablakon és megláttam, hogy egy fiú tántorog bőrönddel a kezében...igen igen az új lakótárs :D Nem is ismertem magamra, mikor indultam, láttam hogy nyitva az ajtaja, bementem, köszöntöttem, német azthiszem...bár sajnos a név és a nemzetiségi memóriám nagyon rossz mostanság. Szóval örültünk egymásnak, én annak, hogy ma pl kitakarította a konyhát:D, meg hogy jól is néz ki, meg hogy új arc. :)
És akkor átmentem Johannához, az osztrák lányhoz, levest enni. Ettünk levest, ittunk sört, beszélgettünk, aztán egyre többen lettünk, jött Luis, hozott tekilát, pár pohár után azon kaptam magam, hogy épp szalszázni tanulok tőle :D:D
11 körül nekilódultunk a városnak, hogy megkeressük a nagy erasmusos, welcome partyt. Ami elég fergeteges volt, rengeteget táncoltunk, jó volt, mert a kis csoport együtt volt :) 5:40-re értem haza...:)
Voltak meglepetések, pl akivel megismerkedtem múlthéten srác, beszéltünk kb 5 mondatot, emlékezett, hogy Anna, Hungary...meg egy lány, akiről fogalmam sincs hogy honnan ismerem, de ismerem, tudja hogy magyar vagyok és már hátulról megismer...érdekesek ezek. Én sok mindenkiről nem tudom, hogy kicsoda...a buli többi történéséről majd az illetékeseknek beszámolok...;)

most kukkantott be az ablakomon Luis, hívott pingpongozni, összeszedem magam, és kimegyek...süt a nap:) 7ágra:)

és a fényképek pedig itt

weekend

teljes idő és képzavar van, úgyhogy próbálok én itt rendszert tartani, hogy megmaradjon az én emlékezetemben is, hogy mik is történtek, és majd fél év múlva röhögve olvassam végig. :)
fogalmam sincs kinek mit meséltem már...és ez azért nagyon jó érzés:D
szombat délelőtt írtam utoljára ide, úgyhogy akkor onnan folytatom...
bementem aznap a városba. szépen a kis diákommal, amivel ingyenes az utazás...teljes nyugalomban, hétfőn derült ki, hogy nincs érvényesítve, úgyhogy nagyon örültem, hogy nem találkoztam ellenőrrel...
a nap 7ágra sütött, és zsibogott a város, ki mondta hogy ez egy kisváros? anniyan voltak egy sima szombat délelőtt, mint Pesten ünnepekkor. Megvettem az első kávémat, és leheveredtem a fűbe, olvastam, élveztem a napsütést, néztem a gyerekeket...jó volt.

Aztán villámcsapásként ért, hogy elfelejtettem a suliban német könyvet venni. De a csodálatos memóriámnak köszönhetően, emlékeztem, hogy mit mondott a nő, hol van a városban könyvesbolt...6 emelet kb, nem volt nehéz eltéveszteni. És még arra is emlékeztem, hogy néz ki a könyv, melyik is kell pontosan, mert persze van vagy 6 féle. Úgyhogy öröm boldogság, Annácska megvette a német könyvet, jó drágáért ugyan...de egyszer majd hasznos lesz:) Sétálgattam még a városban, élveztem, hogy elég pulcsiban lenni, kipróbáltam, és működik itt a bankkártyám, úgyhogy azzal sincs semmi baj. Csak itt máshogy hívják az unicredit bankot. Bementem pár boltba, megnézni itt milyen, a c&a-ban van népviselet, külön szekcióban árulják, nagyon vicces. Vettem tutiszupi sálat, 2 euróért. :) Még az eladó is meglepődött :D
Bevásároltam, ez nálam nagyon mókásan megy...mindig anniy mindet veszek, hogy nem bírom hazahozni, és mármár kezd kialakulni a bicepszem:D, és mindemellett valamit mindig elfelejtek. :D
De az árak olyanok mint otthon, nincs jóval angyobb drágaság, szerencsére.
Szombat este semmi érdemleges nem tötrént azon kívül, hogy a szoszéd srác vett egy éjjeliszekrényt (??? nem tudom minek), az ikejában, és este 11-kor kezdte összeszerelni...fél 1ig tartott. Másnap bocsánatot kért, azóta a hangját sem hallom :D Úgyhogy remélem nem vesz több bútort :D
vasárnap délben keltem, egyrészt rosszat álmodtam, másrészt eltűnt a napocska, úgyhogy valahogy éreztem, hogy nem jó itt....nekikezdtem főzni, csináltam nagoyn finom húst krumplival, a francia lakótársam megirigyelte, mert ő tésztát evett, gyorskészítésű hússal, majonézzel, és banánnal...érdekes egy ízlés. Aztán ismét nyakamba vettem a várost, most egy nem frekventált helyre mentem, és olyan gyönyörűséget találtam. Sétáltam, sétáltam, tudtam hogy van arra egy park...de nem gondoltam, hogy egy olyan dombra bukkanok, aminek az egyik felét a fűben bimbozó krókuszok borítják, másik felét pedig szőlőtőkék. A tetejéről meg rálátni a városra...gyönyörű egyszerűen. :)

Hétfő reggel, meg nagy feladat várt, elkellet intézni a bankkártyát. Elmentem az itteni erasmusos koordinátorhoz, Ő elkísért, muszáj voltam vele beszélgetni....aztán pedig én teljesen egyedül nyitottam egy bankszámlát itt. Aki ismer, tudja, hogy ez nagy teljesítmény tőlem, hiszen otthon is megvan a félsz az ilyenben. Voltam német órán is, másik tanárnővel, nem volt olyan húdekedves, meg csak németül lehetett megszólalni, iylenkor évezem, hogy nekem a kiejtés, meg az egyszerű kifejezések nem okoznak gondot. A franciák ráakarnak beszélni, hogy menjek át a haladó csoportba, de én nem akarok. Végre egy hely, ami nem kihívás, hanem könnyen megy, és egyszerű...megküzdök én itt minden mással, naponta 3 órában ne kelljen. Meg a csoporttársaim angyon aranyosak. Jó ott nekem:)
Hazajöttem ebédelni, és kaptam Ádámtól egy sms-t amitől majd seggre ültem...életem legjobb ösztöndíjját sikerült elérnem, pont akkor mikor itt vagyok, és minden pénz számít:))))) ezt megünepelve, vettem magamnak egy cipőt este, anniyra nem Annás, hogy nagyon, de én imádom :)
Délután pedig, csinálni kellett saját @hdm-stuttgart.de mail címet, meg kaptam neptun kódot. És leült mellém egy professzor, vagy ilyesmi, rögtön mondta hogy Budapest, ismeri a nyomdászokat :D Kérdezte mit tanulok otthon, mit akarok itt. Adott tanácsot, mit érdemes, meg hogy ki az a tanár akit mindenki utál :D:D És a legeslegjobb, valószínű indít az én meg a 3 litván diák kedvéért prepress-press-postpress kurzust. 4 hét ofszet, 4 hét flexo, meg 4 hét mégvalami. Mondta hogy nagyon nagyon hasznos, és hogy nem csak Heidelbergekről lesz szó...:D Úgyhogy megcsinálom hamarosan az órarendem, aztán megmutogatom azt is. :)
Ma pedig bejelentkeztem a városházán, hogy itt élek...

körvonalaiban ennyi történt, többet kommunikálok már, meg próbálok beilleszkedni, lassan de biztosan megy minden:) és még csak 1 hete vagyok itt....de olyan mintha 1 hónap lenne, vagy 2...

és ma is meleg van már kabátban, elég jó dolog, hogy idejött a tavasz:))))))

képek pedig itt
és a suliról pedig itt

első party:)

tegnap úgy keltem, hogy akkor erő és bátorság, minden jó lesz :)
és így is lett, bementem elintéztem, amit előtte elszúrtam bankkártyás ügyet, aztán németórára. Annyira de annyira kedves a nő, hogy elmondani nem lehet:) Nagyon élveztem, igaz 3 órán át folyamatosan, de nagyon megéri :) rájöttem hogy működik a kávé automata, idővel mindenre rájövök:)

gyorsan főztem magamnak tésztát, elég uncsi, de nem volt másra időm..aztán elmentünk a merci múzeumba, képek itt . Eléggé egyedül voltam, aztán visszafelé odajött hozzám egy spanyol Anna nevezetű leányzó, és megígértette velem, hogy megyek este partizni. És innentől beindult az élet, leszálltunk, hogy bevásároljunk, 2 francia, 3 spanyol, 1 kínai, meg 1 skót, meg én. Hazafelé megbeszéltük, hogy nekem még nehezen megy az angol, és innentől kezdve annyira édesek voltak, direkt lasabban beszéltek hozzám. Aztán kicsit aggódtam, mert 9-re lett meghirdetve a party, nekem meg még 3/4 10-kor sem szóltak, viszont addig találtam koncerteket, jön Jamiroqai, Jozé Gonzales, ez utóbbit lehet meglátogatom, drága, de mikor van még egy ilyen lehetőség?
Aztán bekopogtak hozzám, végül vagy 10-en mentünk innnen át, egy másik koleszba, egy konyhába. Azért érdekes ez, mert vagy 60-70 en lehettünk. :) És ott meg minden jó volt, ittam egy kis vodkát, megeredt a nyelvem, beszélgettem sok sok mindenkivel, tanultam finnül, meg spanyolul, megismerkedtem egy magyar lánnyal, egy orosz leányzó a pártfogásába vett, és a szülinapos, meg jópárszor átölelt, hogy anniyra örül, hogy itt vagyok. Mégis tán az egyik legszebb momentum, mikor valaki átkarolja a vállam, ránézek, és mondja "egészségedre". Egy floridai srác, volt Bp-en 2 hetet, és az a meglepő benne, hogy eddig nem is köszönt, egyszer beszéltünk még az első este, de nem hittem, hogy megjegyezte, hogy Hungary.
És számon tartanak, mondta az osztrák leányzó, hogy van egy Annánk Magyarországról, meg még 2 vagy 3 Spanyolországból...úgyhogy kezdem érezni azt a bizonyos biztonságot, amit eddig nem:) És visszafele is, Clear a francia leányzó megkeresett, hogy jöjjünk együtt haza, jött velünk Luis, aki, hmm nem is tudom honnan való, valahogy délamerika...és hogy el ne tévedjünk, meg minden rendben legyen egy ecuadori srác hazakísért minket.
úgyhogy most mosoly van nagyon, főzök valami ebédet, aztán beakarok menni Stuttgartba, meg a szobámat rendbe rakni, meg pihenek, meg süt a nap...már tavasz illat van, és minden reggel arra kelek, hogy 7ágra süt be a szobámba a nap:)

:)

a harmadik est

huhh, hát nehéz dolog mindenkivel kapcsolatot tartani, anniyan vagytok, úgy örülök neki :)
így nem tudom, kinek mit meséltem már és mit nem. és ha nem válaszoltam mailre, azt is bocsi, tényleg sok van:) meg ha tehetem csetelek.
a wlecome party arra jó volt, hogy az arcokat megjegyezzük, én leléptem hamar Marie-Clearrel, mert mindeketten majd eldőltünk a fáradtságtól. Na Őt azóta nem is láttam. Volt egy welcome reggeli, nagyon finom kávéval, tényleg nagyon nagyon:) meg szerencsehozó pereccel. Infókkal, diák igazolvánnyal, meg bemutakozással. Az angol nagyon nehezen megy, de adok neki időt, nem keseredek el és nem adom fel. Főleg hogy ma meg már német órán voltam, ami marha jó volt. Én ezeket már tanultam, úgyhogy végre valami ami nem okozott gondot, meg angolul beszéltem, és ment. Úgyhogy egy kis sikerélmény. Meg voltunk várostnézni, Stutgart nevezetességeit, szép, főleg, hogy ragyog a nap, és le is sült az arcom.
Elintéztem az internetet, ma megfőztem az első saját kávémat, és az első gyorskajám. Takarítottam is a konyhát. Jah igen, 2 francia sráccal, meg 1 kínaival lakom. Aki itt tartja a barátnőjét is. Hangosak, állandóan csapkodják az ajtót, meg főznek, aminek nincs jó illata, meg piszkosak...de a franciák meg én takarítunk serényen. Voltam bevásárolni is, nagyon drága minden, úgy gondoltam, hogy majd átmegyek az aldiba, és akkor ott veszek margarint, mert azt már tényleg nagyon drágának találtam. Erre anniy mindet összevárásoltam, hogy nem fért el a csudiúj stuttgartos szatyromba, úgyhogy így már nem akartam bemenni másik boltba. De majd holnap azt is veszek.
Holnap lesz 3 órás német tanfolyam, már mondtam hogy tök jó. Van 3 litván diák, 3 szingapuri, spanyol, kanadai, ecuadori, kolumbiai meg én. Jó kis nemzetközi csapat:) Aztán meg mercédes gyár látogatás. egyenlőre ennyi a tervezet, én meg próbálok beilleszkedni, de sokszor jobb lenne egyedül. De azt meg nem lehet mindig:)
Na meg megszokni a koleszos életet, éjfél van, valaki porszívózott az előbb, most meg olyan hangosan beszél, hogy áthallom. Pedig amúgy nagyon jó hangszigetelve van minden, szóval ez már tényleg hangos zajszint. De ezt a részét, meg hogy önállóság, ezt nagyon élvezem:)
és itt egy pár kép, nem tudtam betenni jobbra pedig oda akartam...


első képek:)

puszilok mindenkit!!!!

az első

megérkeztem, tudtam még gondolkodtam is rajta tegnap, h hozzak e netkábelt, de ugyan minek, a wifi korát éljük. erre tessék itt vagyok net nélkül, holnap estig, elvileg akkor kapok egyet Marie-Cleartől.

Az első benyomások…a suli nagyon tetszik, napos, meg modern, de mégsem anniyra…meg bárhová nézek mosolyognak a diákok. Viszont a lakás nem jön be, most hogy itt ülök az ágyon jó, mert jön be a friss levegő, de valahogy nagyon furcsa szaga van…nem otthonos, lakótársból lesz 4 azthiszem, eddig 1 leányzót láttam, de nem volt szimpi. Meg van egy előtér, ami mindenkinél nyitva, nah az nálunk csukott, és van egy ősrégi fotel, tele cigicsikkel, meg áporodott szaggal. Ágyneműt kaptam, ami zöld, nagyon cuki volt a bácsi, hausmaster, de sajnos nem tud angolul. Nem mintha én tudnék:D, csak oké, meg hello. Voltunk bent az erasmusos nőcinél, és beszélt beszélt, utolag kiderült h mindent jól értettem, de reagálni nem tudtam rá. Szegényke…de mondta Neki Marie-Clear, hogy fáradt vagyok. Amúgy Ő rettentően rendes, rohangált velem fel s alá, és délre ment dolgozni, aztán meg fél 9-re jön vissza, mert szerveztek nekünk, új erasmusoknak valami estet. De holnap már nem ér rá sajnos, pedig fordítgat nekem, meg azért biztonságot ad. De itt dolgozik az Anyukája is, majd megismerkedek vele is, modnta, hogy bármikor fordulhatok hozzáJ

Egyébként a város, meg a táj, máramennyit láttam belőle elég tetszetős. Bár a nemtudomhánykilós táskák cipelésétől, mármár csillagokat láttam :D

Csak német szót hallok, most is beszélnek az ablakom alatt, viszont az erasmus irodában nagyon sok olyna boríték volt, amit én is kaptam, úgyhogy még sokan nem jöttek meg…

no és az ideút… Hát nem sírtam, pedig annyira fel voltam készülve, hogy bőgni fogok, egész úton. Ehelyett csak a telefonomat szorongattam, mintha azzal oda tudnám varázsolni a többieket. A határig jött is pár hívás, meg sms, és köszönöm mégegyszer, aztán utána sem volt baj, a vodafone, meg a határátlépés gondoskodott, hogy ne unatkozzam. J Megkaptam az állomáson a krumlplinyomót, ezúton is köszi az illetékeseknek, sztem mindekiben megmarad milyen hisztit vágtam le érte csütörtökön :D Bécsig egy nagyon fura fazonnal utaztam, sztem zeneszerző lehetett, vagy vmi nagyon elvetemült műűűűvész, aztá csend honolt, én befészkelődtem, elaludtam, erre rámtört valaki. Egy török, vagy ilyesmi benyomású pasas, hogy lefeküdhet e aludni. De ezzel a mozdulattal már a cipőjét is vette le:D se angolul, se németül nem tudott…meg rettentően szívta az orrát, egy dolog miatt nem idegesített, tudtam, hogy segíteni fog lehurcolni a csomagjaimat:D aztán persze nem így lett. jöttek a határőrök, érdekes én azthittem, h megnézik itthon a jegyem, és kész, de megnézték itthon, ausztriában és németországban is, sőt utóbbiban a személyit is. Nah és ekkor volt az, hogy a pasast agyon vizsgálták, letapizták, meg a pénzét átszámolták, rám meg kedvesen mosolyogtak, és röhögtek, hogy menniy cuccom van. A német bácsik, nagyon cukik, volt egy a vasútállomáson, bajor népviseletben, de utcára gondolva. J No szóval megvolt ez a nagy átvizsgálás, aztán persze innetől fogva már nem lehetett aludni, mert nemám, hogy ő maradt ott, hanem behozta a kollégáját (ő csak így hívta), és az meg folyamatosan bámult. Én meg nem magamat, hanem az értékeimet féltettem, úgyhogy inkább zenét hallgattam. Végül egy harmadik társuk segített lecígelni a bőröndöt. Az órák meg sity sutty elteltek, mivel sok helyen megállt, mindig az volt, h megint egy óra eltel, megint..és hopp már ott is voltunk.

Münchenben nagyon gyorsan megtaláltam a kívánt vágányt, lőttem egy fotót, hogy azért mégiscsak Stuttgart felé tartó vonat, és majd meg szakadtam. Megtaláltam a kocsiszámom, egy nő elkezdett hozzám beszélni németül, hogy szerintem ez mint meg hogy, mondtam neki, hogy csak angolul beszélek. Erre felszállok, és véletlen pont mellé szól a helyjegyem (ami persze felesleges állítólag itt Németországban). Szenvedtem a csomagokkal, és mondtam h bocsi, vagy köszi, vagy ilyesmit…erre rámnéz, mi az Isténért nem magyarul beszélünk :D Úgyhogy Ulm-ig volt utitársam, egy elvált, megkeseredett, ápolónő személyében, aki 2 hónapra, kínszenvedésből kijár dolgozni, hogy eltartsa a gyermekét. De mondta, hogy nekem biztos jó lesz, meg csak legyen net, ez a lényeg:D És hogy mire hazamegyek, meleg lesz. Aztán Ő idővel leszállt, nekem volt még 1 órám, hát sosem voltam még ilyen fáradt, vagy nem tudom mi volt, de tényleg fájt nyitvatartani a szemem. Stuttgart előtt 10 perccel azért csak összeszedtem magam. Levergődtem, Marie-Clear meg már várt, egy kínszenvedés volt a csomagokkal, de lassan már el is felejtem milyen nehezek voltak. Mostmár csak ki kéne pakolni, meg összebarátkozni a lakótársakkal. Érdekes amúgy, egy kismadár danonászik az ablak alatt, jah egyébként földszinten lakom, és simán kitudnék innen szöktetni bárkit;) Viszont 1 ágyam van, matraccal lehet jönni hozzám, vagy esetleg ha hajlandó lennék felderíteni a lakást, akkor lehet kiderülnének dolgok…J

a vonaton volt időm, jó sokat gondolkodni, és valahogy olyan jó volt egyedül lenni. Nem érzem most sem azt a biztonságot, meg remegek meg minden…de azért csak jó döntés ez, hogy eljöttem ide, és süt a nap, és mosolyognak rám az emberek. És majd csak belejövök az angolba, nagyon remélem, ha másnem áttérek a németre, holnap úgyis szintfelmérőre megyek :D

és végezetül, köszönök mindent, tudom, hogy mindig ezt mondom, de nem tudom máshogy kifejezni a hálám. Egyrészt a család is mindenben támogatott, és kaptam ezerniy minden szépet és jót, és persze elviselték, hogy indulás előtt 1-2 órával fejvesztve keresem az útlevelem, és széthajigálunk minden cuccomat közösen:D Másrészt, meg senki ember leánya nem kívánhatott volna ennél jobb búcsúbulikat, napokat, heteket, hónapokat. A búcsúajándékaimmal 1 hátizsák megtelt, a bátorító meg ösztönző szavakkal egy másik. Úgyhogy ha itt nem is lesz jó, ezért a 2 hónapért már megérte;)

és Március van, fel sem fogom, pedig pont megünnepeltem az éjfélt magamban a vonatonJ azaz, itt a tavasz, és a napsütés, és várjuk a nyarat, mindjárt itt...;)

hát ez jó hosszúra sikerült, mivel nincsen netem, nincs mi elvegye a figyelmem:D, remélem holnap be tudom illleszteni ezt a blogba, mert addigra már túl leszek egy welcome esten, meg egy welcome reggelin…most meg lehet alszom egyet, vagy sétálok egy sort…meg kimerészkedek megnézni a lakást:P

folyt. köv.