7 óra helyett, 7:30-kor sikerült kikelnem az ágyból, nagyon rohantam, hogy beérjek 8-ra, és a múlthetivel ellentétben se a cukifiú, se Jolan nem sertepertélt a konyhában, ami kicsit gyanús is volt nekem. Berohantam tehát 8-ra, fejvesztve keresem a termet, ami ki van írva, ott nincs senki, mondom mi van????? Mire hirtelen beugrott, hogy 8:15-kor kezdődik az óra és igen idővel mindenki megjött, és a terem is stimmelt. 9 fős kis csoport, mindenki Erasmusos és egy néha kicsit vicces, néha kicsit idegesítő tanár, 8:15-től 13:15-ig. Nagyon hasznos volt, a mélynyomtatást tanuljuk, sokban egyezett az itthon tanultal, csak sokkal mélyebben vesszük, és mindenhez van kézzel fogható példa. Nem tudom hány mélnyomóhengert, és gyémántvésőfejet tapogattam le, amik már a milliós/milliárdos nagyságrendet verik. Kaptunk jegyzetet, angolul, jobb oldalán helyet hagytak ki, hogy lehessen jegyzetelni. Jah és amit elfelejtettem, angolul ment az egész, ami azért nagyon meglepő, mert ez színtiszta német kurzus, és csak a mi kedvünkért, külön indították angolul. Azt ott tanultakkal nem untatok itt senkit, majd az érdekelteknek úgyis mesélek:) Meg úgyis kell segítség a halom fordításhoz. Viszont történt egy érdekes dolog. Van egy lány, skót, nagyon félénk, meg furcsa, lehet h beteg is, nem jöttem még rá, de mindeközben meg nagyon hippy. Eszik órán, persze valahogy mindig mellém kerül, és csámcsog, és ez engem mérhetetlenül fel tud idegesíteni. Ledobta a műzlis papírt a földre, abban a teremben amiben a méregsrága mélnyomó hengerek vannak!!! Ahol kb tüsszenteni nem merek. Én meg hogy figyelmeztessem, felvettem a szünetben. Bejön a csukott ajtón, és nyitva hagyja utána. És ezek még csak apró jelek, no de, óra közben egyszer csak felteszi a lábát az asztal közepére. Mikor jöna tanár épp körbemutatni valamit, akkor leveszi, de amint nem figyel visszateszi. Egyébként egy kör asztal volt, mindenki lát mindenkit. És akkor egyszercsak a mondandója közepén a tanár észreveszi, az eddig aranyos és mosolygós tanár, most erélyesen kérdezi, hogy Skóciában ez így szokás e, mire röhög, és közli, hogy igen. És felteszi a másik lábát is. De nem úgy kell elképzelni, hogy az asztal szélére, hanem úgy bele a közepére...látszott a tanáron, hogy nagyon ideges lett...a lányon meg, hogy élvezi, hogy rá figyelnek. Ezzel csak az volt a probléma, hogy az eddigi kis csoportunkat, meg h a tanár örömmel tanított, megtörte. De végeredményben nagyon jó kis óra volt, meg remélem a tanár csak őt könyvelte el neveletlennek, nem minket, hisz nem is 1 országból jöttünk. Viszont anniyra, de anniyra fárasztó volt, hogy elmondhatatlan, úgy érzem magam, mint akinek az agya túl nőtte a helyét.
Szerdán reggel ismét 8:15, most már megjegyeztem:D Prepress/workflow óra, német, mire a tanár 20 perc múlva megkérdi, hogy ki az aki csak angolul beszél, jelentkezem, meglepődik, mert előző órán egy néger lány volt, aki jelentkezett (és amúgy jár erre az órára, csak elaludt). De ettől a perctől angolul beszélt, és végig úgy tartotta az órát. A végén megkérdezte, hogy értettem e, meg hogy jó volt e így, én meg megköszöntem szépen, hogy ilyen rendes volt. Na és ezután éreztem azt, hogy végem van, nem bírom tovább.
De sikerült egy online ebédet tartani, az otthoni kis barátkákkal, ami ugyan a fáradtságot nem enyhítette, de örültem neki nagyon. :) És akkor nekiálltam németet tanulni, volt német óra, a kedvenc tanárommal, és bár bekeményített, így hogy heti 1 alkalom, még így se tudja elvenni a kedvem. Aztán nekilódultam sétálni, mert vagy az ágy, vagy a mozgás. És annyira gyönyörű itt, erdők mezők, tavacskák.
Ezt szeretem Stuttgartban, hogy modern, meg pörög, mégse kell sokat menni egy kis nyugalomért. Viszont mindezek a dolgok, hogy nyugalom, meg hogy egyedül vagyok, elég sok gondolkodásra késztet, és pl Müller Pétert olvasok a neten, hogy találjak visszaigazolást, és hihetetlen dolgokon tudok agyalni. Leginkább az a téma mostanság, hogy minek is csinálom én ezt az egészet, hogy oké, hogy nagyon sok mindent megtanulok, és hasznomra válik, és utána, és akkor ebből jön a tengernyi kérdés, meg a megválaszolás, és valószínű ez csak rám tartozik...de mivel magamnak is írom ezt a blogot, így ezt most idefűztem.
No és akkor este, jöttek a jobbnál jobb hírek otthonról, és ez első látogatóm, aki fix, és akit csak túrórudival engedek be. :D Május 25.-én érkezik Anett, szerencsés, mert övé lett a legolcsóbb repjegy. :)
És itt van egy kis táblázat arról, hogy mikor van szünetem, vagy mi van tervezve, a fehéren hagyott részeken lehet tervezni az idejövetelt.
Viszont anniyban változott a téma, hogy július 1.-ével nem megyek haza. Vagyis lehet, hogy 1 hetet dolgozni, de mindenképp visszajövök. A suli végeztével, még sok dolgot kell elintézni, meg ha már kifizetem a lakást, akkor ne vesszen annyira kárba. Úgyhogy lehet, hogy júliusban, Zsuzsi államviszgáját megünnepelve, visszajön velem, vagy Anyuék is tervezik, hogy jönnének. Meglátjuk...
És végezetül a mai nap. 12 óra alvás nem volt elég ahhoz, hogy ma fitt legyek, ami jelent valamit, és nagyon agyaltam, hogy ez így nem jó. És tudtam hogy ma még rajzolnom kéne 4 képet, arcot, alakot, széket, kezet, nem egy egyszerű dolog. És elmentem órára, ami digitális nyomtatás, nah ez teljes egészében német, de így is jó dolgok vannak benne. De egyszerűen annyira le vagyok szívva, hogy nem törődök azzal, hogy kommunikáljak, inkább hazajövök, mintsem odamenjek pár szóra a többiekhez, mert egyszerűen már nem tudom megerőltetni az agyam. És ez így nagyon nem jó, nem erről kéne, hogy szóljon ez az egész. És kezdtem pánikolni, hogy ha hétvége mondjuk kirándulás vagy buli, akkor annyi neki, mikor fogok tanulni, meg házit készteni, meg a fenébe is, azért is jöttem ide, hogy lássak szépet és jót. És nagyon őrlődtem, hogy akkor mi legyen. És egyedül nem tudok dönteni...Anyu nincs a közelben, meg ő nem dönthet helyettem. Úgyhogy tanácsot kértem Nikitől, mert végülis csak vele vittem végig a dupla műszakot a suliban. És ez nagyon jó döntésnek bizonyult, mert nagyon jó érveket hozott fel. Nincs más hely, ahol a mélynomytatásról, a prepressről, meg németül meg angulul tudnék tanulni, viszont rajzolni bárhol lehet. Ha idézem "testem lelkem nem kívánja a rajzolást, akkor nincs értelme", a kreditek nem számítanak, azok mindig megoldódnak valahogy, viszont kell a pihenés is, a kikapcsolódás, és az, hogy legyen időm tanulni a fontos dolgokat. Szóval az egész lényege az, hogy leadtam a holnapi 6 kredites rajzórám, így 15 kreditnyi tárgyam van csak, ami kevésnek tűnik, de a tegnapi állapotomat mérve nem éppen. És van egy szabad péntekem, meg tán lesz egy nem hullafáradt Anna is a jövőben. És ezzel megkönnyebbültem, úgyhogy azt hiszem jó döntés volt. Végeredményben az 1 fotós kurzuson kívül mindegyik tárgyam nyomdás, de ez az ami érdekel, és szeretem, és élvezem. Meg mi mást tanuljak, itt a nyomdaipar bölcsőjében? :)
Úgyhogy most a nagy döntésre, kialszom magam végre, holnap bevásárolok, mert semmim nincs már itthon, és elfelejtettem a legfontosabb magyar fűszert is, a paprikát, remélem kapható itt is.
Aztán meglátjuk mi sül ki a hétvégéből...
és pár kép itt. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése