tavaszból nyár lett...

nem is tudom mikor fordult minden úgy át, hogy itt nyár van, tele vagyok barátokkal, eseményekkel, az angollal sincs már annyi bajom...szóval nem tudom mikor történt mindez...de mostmár azon sopánkodok, hogy lassan hazamegyek.
nah meg persze jól kihagytam ezt a blogozást, jóóóó pár napig, hétig. Megpróbálom bepótolni, de asszem nem mindenre emlékszem már. Megnéztem és pénteken hagytam abba, mikor beteg voltam. Aznap elmentem este Valentinával és Joahnnával Lauri bulijára. Kicsit mókás volt, mert rajtunk kívül még a 2 litván volt ott jóidejig. Elég puccos hely volt, viszont viszonylag olcsó volt a koktél. Éjfél körül beállított még egy csoport erasmusos, de valahogy nem volt buli hangulat egyáltalán...nem nekünk való az a hely. Valentinával el is jöttünk, mert mondta hogy sétálni akar még egy kicsit a városban. Csináltam egy halom képet róla, ő meg közölte, hogy imád...de miért nem vagyok pasi?:D a halom kép itt.
szombaton nagybevásárlást tartottam csini rucikból, meg ajándékokból...és hosszas gondolkodás után sem jut eszembe, hogy mit csináltam még aznap, meg vasárnap. Szerintem tanulós, fordítós, bolyongós napok voltak...talán. Meg a maradék hétköznapi nap is, órák, bevásárlás, elkezdődött egy új téma, a flexo nyomtatás. Mostmár végre teljesen világos hogy működik a nyomólemez készítés...amit annó még Nikivel és Picivel magoltam egyik vizsga előtti reggelen.

Aztán eljött a szerda, amikor már nagyon be voltam zsongva, hogy jön Anett, volt egy kis para a vulkán miatt. Meg reggel egy kisebb ideggörcsöt kaptam a fáradtság kontra csámcsogó emberek, és a reggeli óra miatt. Nah meg hogy a tanár az összes mondata közepén átváltott angolról németre. De kisütött a nap, a németórát a büfé teraszán tölöttük, sörlexikont vettük át, Diegoval nagyon élveztük. :)))) Kitakarítottam, átcipeltük Johannával a matracot...míg páran elindultak az esti buliba, én már tűkön ülve vártam, hogy mehessek Anettért. Jóval előbb kint voltam persze...de a kiírthoz képest nem kellett sokat várni rá. Tárt karok, nagyölelés:D
Az sbahn állomáson rögtön bemutattam a tudásom Neki, hogy hogy értem meg a németet és reagálok rögtön angolul:D Hazajöttünk, de még felvoltunk pörögve a viszontlátás örömétől, úgyhogy hiába hogy éjfél volt, nekiindultunk sétálni. A tó sötétnek bizonyult, úgyhogy mondtam h vegyük arra az irányt...és belebotlottunk a partyba. Tudtam hogy ott lesz valahol, de nem gondoltam volna hogy az első kanyar után. Mondom Anettnek, hogy oké, körbemegyünk, megnézem van e ismerős...erre megfordulok, Lauri....kb a nyakamba ugrott, jó pár percig nem engedett az öleléséből, jól összenyálazta a fülem, meg belecuppogott. Anettnak úgy mutatkozott be, hogy alig akarta elengedni a kezét. Harmadnap kiderült, hogy semmire nem emlékszik az estéből:D Beszéltünk még egy kicsit Diegoval...megismerkedtünk egy francia sráccal, aki beszél magyarul, mert a szülei innen származnak. Nagyon kis édes volt, és furin beszélte a magyart, de mondta, hogy teljesen abban a hiszemben volt, hogy perfekt. :)))) sajnos nem cseréltünk se telszámot, se semmit, annyit tudok, hogy Miklós, és hogy nagyjából hol lakik...amúgy úgy ismertem meg, hogy csak azt hallom, hogy Lauri az én nevemet skandálja...nah mondom mit akar ez már megint:D, odajött a srác, mire épp modnani akartam, hogy nem beszélek németül, addigra átváltott magyarra. Nagyon furi volt hirtelen Anettel meg vele is magyarul, a többiekkel angolul, Lauri nyomatta a finnt :D megérte elmenni sétálni:)
Stuttgart városnézés volt a cél. Ragyogó igazi nyári nap, csini ruci, ezernyi kép. Sikerült jól leégni, Anett megfürdött a szökőkútban, nekem elolvadt a túró rudim, pedig hónapok óta nem ettem. Voltunk Esslingenben is, hát sokkal szebb, mint anno az első héten rideg időjárásban láttam belőle. Rettentő fárasztó nap volt, de iszonyat jó...végre én is kiléptem a hétköznapokból, jó volt kicsit túristáskodni megint. Inkább a képek meséljenek mint én, mert különben a végén regény lesz. Szóval egy adag itt és még egy adag itt. :)

 Pénteken kicsit rossz idő lett, délelőtt körbevezettem a suliban, meg lementünk a tóhoz, rengeteg jóóóóóóóóó képet csinálni. Majd Rohr-ba, és Herrenbergbe.
Képek itt és itt 

Sajnáltam, mert én rettentő fáradt voltam...nem voltam elememben, de remélem az esti buli kárpótolta Anettet :) Megfürödtünk, megvacsiztunk, felöltöztünk, alapoztunk, majd átmentünk Johannához ahol a többiek alapoztak a buli előtt, majd együtt át a space nightra...erről asszem nem írok beszámolót:)...5re értem haza, másnap reggel pedig 9kor kellett kelni. Mentünk Tübingenbe Michaelával a német tanárnővel. Itt is inkább a képek a lényegek, sétálgattunk, kabapoztunk, kávéztunk, és a végére kb csak a barátaim maradt ott. Egy kis csapat előbb haza ment, szóval kellemes volt nagyon. Meg olyan jó érzés volt, hogy Anett is úgy látta, hogy szeretnek...meg egyszer csak megszólalt, hogy Anna nagyon jófej barátaid vannak. És ekkor végignéztem rajtuk, és jéé tényleg.
képek itt.
Készült egy számomra igen kedves kép is...középen a vigyorgó fejemmel.

Este végre mindketten kidőltünk, reggelig. Vasárnapra is egy Stuttgart városnézés volt betervezve, csak úgy lájtosan. Voltunk a TV-toronyban, aztn a kedvenc parkomban, frizbizni, de arra erő már nem jutott. Meg nekem tanulni kellett. Jah a kedvencem, hogy kb vagy 5ször szálltunk rosz villamosra:D, ha nem többször:P
6-re megvolt beszélve egy frizbi party az itteniekkel, de végül mindenki tanult, Valenitna jött ki egyedül...de ő is én is fűben fekve tanultunk. Este még kimentünk Anettel éjszakai fényeket fotózni...mert hogy az utolsó estélye volt itt...sajnáltam egy picit, mert én már tök ideg voltam a vizsga miatt, és nem voltam olyan felszabadult.
Képek itt és itt 

De, hogy ne teljen az utolsó napja itt olyan árvátlanul, felkeltem. Bementünk Vaihningenbe, hogy vegyünk Neki sálat, meg nekem is persze:P meg ajándékokat haza, meg egyen a híres itteni perecből. Viszzajöttünk, bementem sulis ügyeket intézni, majd Johannával átbeszéltem a vizsgát...megírtam a tesztet, remélem, hogy jól sikerült. Majd még egy laza séta a tónál...búcsúzás, szomorúság :(
...
aztán nekem vissza kellett térni a zord iskola világába, rögötn egy random prezentálással nyitottunk...de megoldottam. Lauri invitálására elkészítettem és elfogyasztottam életem első sushiját :)

Német zh is volt, meg ennek a hétnek olyan eseményei amit nem publikálok. Pénteken egy nagyon kellemes kis konyha/terasz buli. 2 órát beszélgettem Migellel, aminek feletébb örültem, mivel az eddig max beszélgetésünk kb 5 perc volt, mivel ő sem beszél még jól angolul. De most 2 óra!!!! És meghívott Spanyolországba:))))
Szombaton bbq, imádom Laurit, tanulok tőle finnül:D
Vasárnap készülés a hétfői prezentálásra...mert hogy életem első prezentálása angolul, sok ember előtt. Úúúgy be voltam parázva, de végül annyira nem lett rosz mint hittem. Vicces is voltam, meg hát cuki, ez egyértelmű
képek itt.

Kedden, azaz tegnap flexó nyomtatás...akkora gép van a suliban, hogy nem fér el 1 emeleten. Nagyon menő...rengeteget tanultam róla.
képek itt
Este is még random óra...ma is suli suli....a mai német órát az én konyhámban tartottuk, mert nem volt szabad terem, és 4 ember simán elfér itt.
este, meg holnap is party time...aztán 1 hét szünet a suliban...és lassan vége...
kezdek szomorú lenni, de mellette meg rettentően várom azt, hogy újra otthon legyek.

nagy körvonalaiban ennyi, tudnék még mesélni...de már elfáradtam..így rendszereve meg tán meg is maradnak az emlékek :)

közben míg feltöltöttem a képeket (ezer bocsánat, nincs nagyon rendszerben, leginkább, mert 2 géppel készültek, és nem ömlesztettük egybe, mivel akkor még nem tudtam, hogy milyen képeket használok fel a prezentálásomhoz...és nyilván, csak saját képekkel ér megcsinálni azt)...szóval eltelt 1 vagy 2 nap. Szerda este egy esős buli volt az Allmandring nevezetű koliban, kellemes volt, olyan fesztivál feelingű. Tegnap pedig óra után bevásároltam a kis lurkóknak ajándékokból a játékboltban. Majd pedig Diegoval nagybevásárlást tartottunk élelmiszerből, kebaboztunk....este pedig sommer fest itt. Jópár jéger és sör elfogyott, készült egy fergeteges "német nyelvlecke egy" nevezetű videó, amikor Migel meg én megpórbálunk megtanulni egy osztrák dalt. jó volt. Nagyon jó volt:)
egy kis életkép, szereztem menő hawai nyakláncot :)

 

ezzel a képpel pedig még a múltkori bejegyzésemből tartozok, a konyhabulim, amikor quimbyt hallgattunk:

  

éééés a jövőhét szünet :) sok-sok mini kirándulás lesz, meg 2 beadandót kell megírni....

csók :)

folyt. köv.

ajjajj, nagyon össze kell szedni magam, hogy emlékezzek mi is történt azután, hogy volt a filmfesztivál. A suli újra elkezdődött, mégpedig egy 2 napos photoshop kurzussal. Egy nagyon aranyos csajszi tartotta, aki rettentően hadart németül. Igen, persze németül ment a tanfolyam, bár már meg sem lepődök. "Tanultam" már oroszul, most németül Johanna angol tükörfordításában, egyszer már magyarul is fogom. A 4 órása órára, még 3/4-et ráhúzott, azthittük Johannával, hogy ott halunk meg fáradtságban és éhen. De eléggé hasznos volt. Tanultam új dolgokat, és meg is lettem dícsérve, hogy nahát Anna, nagyon ügyes vagy. Közben mosni kellett, főzni, mindent, szóval a hétfő-kedd, az eléggé húzós volt. Mintha otthon lennék az rkk-n, reggeltől estig órák. Úgyhogy már alig vártuk, hogy vége legyen kedden 6kor az órának, és menjünk a sörfesztre. Lauri és Johanna bekopogtak értem, Lauri egész úton azt ecsetelgette, hogy milyen mókákat hajtottam végre, múlt hét kedden. Meg mesélt Berlinről, meg a munkaválallásról, felvetette, hogy tanuljak finnül. :D Mondtam persze, mert olyan perfektül mondom, hogy Moj:D - azaz szia. Meg van vami kukkoripuppa, amiről nekem csak a kukurikú jut eszembe. Mókás a finn nyelv:D Ez volt a utolsó alkalom, hogy a feszten voltam. Rengetegen voltak, nem lehetett bejutni a sörsátorba, én vártam, de anniyra aggrasszívek voltak a biztonsági őrök, és annyi részeg volt már 7kor, hogy jobbnak láttam hazaballagni inkább. Este rámírt Lauri, hogy elvesztettük egymást, hova tűnt az ő ivó cimborája. De mondta, hogy szerinte is jó ötlet volt, hogy hazajöttem, mert ő is tök ideg, a sok hülye embertől.

Szerdán órák, mosás, annyira röhögtem a német tanárnőn, mert teljesen meg volt bolondulva, hogy nem ihat kávét. Üres volt a pohara, vagy 3szor nyúlt érte:D Szerintem aznapra nem jutott más dolog, vagy legalábbis nem emlékszem. Csütörtök megint fogfájás, óra, meg emlékszem hogy volt valami party, ahova én nem mentem. És akkor pénteken végre jóidő, és bbq, itt nálunk. Húsvét óta nem volt. És Valentinával teljesen bezsongtunk, elmentünk bevásárolni, elősször vettem vmi grillezni valót, vettem vodkát, meg minden féléket ami egy jó kis bbq-hoz kell. Kedv is megvolt, erre idérünk, alig valaki. Hangulat semmi, mi Valentinával a laptopját porszívóztuk, szereltük, mert nagyon zúgott, és kedden prezentálnia kell. Megsütöttük a vackot, ami nagyon szar lett, soha többé előre elkészített grilles valami, félúton a házmester szólt, hogy ezt bizony be kéne szüntenti, mert mert...arra nem jöttünk rá. Még időközben egy amerikai srác leszólta a könyvemet. Le volt téve a plédemre, kérdezi kié, mondom enyém hát ez egy elég szar könyv. Köszi, ezzel befejeztem a társalgást. Nem mellesleg másnap Diego meg megdícsért, meg főleg, hogy angolul olvasok. Nah úgyhogy ennek a bbq-nak befelegzett, Lauri szomorkodott is hogy eljöttünk, de hát alig volt ott valaki meg valami. Én meg szenvedtem, mert nem akartam itthon ülni, meg amúgyis mindenki elment, Anyuék kirándulnak, mindenki Kin kupán vagy egyéb más fergeteges bulikban. És az itteni barátaim is mind eltűntek. Úgyhogy 30y-onnal a fülemben elindultam sétálni. Rossz döntés volt, mert ha az embernek alapból szar a kedve, akkor arra ne hallgasson 30y-ont, és ne sétálgasson dögegyedül. Igen a legnagyobb problémám az volt, hogy bár rettentő sokan irigyek rám, hogy én itt, és hogy elég jól egyengetem az életem, azért mégiscsak dögegyedül vagyok. Jóideje. Erre hazaérek, az ajtó előtt itt áll a töröttkezű, megszeretget, mint mindig, és mondja hogy menjünk másnpa fesztre. Mondtam, hogy talán. Na ebből a talánból az lett, hogy megkérdeztem Diegót, hogy neki van e kedve menni, mire mondta hogy nem éppen. Csak kicsit később, én meg felvetettem, hogy nekem van vodkám, meg kedvem, meg este úgyis lesz az internaciális party. Úgyhogy azon kaptam magam, hogy middenkinek irogattam, hogy másnap 6-kor legyenek itt nálam.

Úgyhogy felkeltem szombaton időben, el a boltba. Mire hazaértem, már itt is volt a skót lány, hogy megírjuk a beadandót. Lassan az is kész van. Elment, akkor én kimentem kávétfőzni, közben csöngetett Diego, hozott tonicot, mert ő azzal szereti a vodkát. És olyan kis meghitt dolog, hogy főzöm a kávém, közben meg bekopognak hozzám. Bár lehet, hogy csak én élem ezt meg így, mert otthon nemigazán van ilyen életem, hogy közel a barátok. Aztán lefürödtem gyorsan, pánikszerűen kiválasztottam a ruhám, picit furi volt kb 4 körül készülődni az esti partyba. De hát várt még rám a sütés, meg Diego mondta hogy előbb jön, mert nyomtatnom kéne neki. Zsolti tanácsára vettem levelestésztát, meg sajtot. Fogalmam se volt hogy mit fogok belőle kihozni, de végül rájöttem, hogy Anyu is így csinálja a túrós batyut, úgyhogy én is eképpen fogom, csak sajttal. Meg persze biztonság kedvéért vettem egy gyorsfagyasztott tortát. Végülis mindekettő nagyon nagy sikert aratott. Elsőként Diego jött, kinyomtattuk ami kell, megtalálta a Kikitől kapott sünimet, meg megkritizálta, hogy tejóég Anna, mennyi cipőd van:D. Lauri is befutott, szóval első körben úgy 1 óráig 2 fiú vendégem volt. Kapott kávét, majd mikor megjött Johanna, belekezdtünk a vodkába. Ezekután Lauri hozott energia italt, de modntam neki, hogy nem kéne. Kb fél óráig hallgatott is rám. Nem tudom, hogy milyen vodka lehetett ez, de az első kör után, már emelkedett lett a hangulat, a 2. után Lauri közölte, hogy be van rúgva. Egy smsezés után Tanya is befutott, majd Valentina is. A süti nagy sikert aratott, a 2 német lakótársam is kapott. Ezzel elkerülve a nézeteltérést. És mindenki oda volt értünk, hogy 4 jófej ember lakik egy helyen. És hogy tök szerencsés vagyok, hogy ilyen lakótársaim vannak. Mondtuk, hogy igaz, csak a kínaiak...ráadásul 2-en vannak. A sajtos batyunak a morzsáit is kiették, sőt idővel a gumicukromat, meg a szalámiamat is. :D
Valentina pedig valamit meg akart nézni a neten, megmutattam neki, hogy én is fent vagyok az orosz iwiwen, mire egy óriási sokk ért. Létezik egy másik Anna Maldrik. Ukrajnában él. Annyira elkenődtem, hogy a többiek vigasztaltak, mondták, hogy nyugi nekik csak én vagyok, ők csak engem szertnek. :D de akkor is, nemár.
Időrendet már nem tudok tartani az est eseményei között, valamikor írtam Migelnek is egy smst, h várom, majd a nyakába ugrottam mikor megjött. Nem tudom mit hihet már rólam:P :D de így teljes volt az általam meghívottak listája, becsatlakozott még a francia lakótárs, meg a francia lány, meg Luis. Mutattam nekik quimyt, modntam, hogy szeretniük kell. :) Kaptam Jolanntól, a franciától zenéket. Szóval tényleg jól sikerült minden, büszke voltam magamra. Majd el a buliba, 2ig vagy 3ig tánc, haza, alvás...vagy efélék, nem részletezem azthiszem...egy momentum onnan ami érdekes. Leszólított egy srác, Johanna kérdezte is, hogy ismerem, mert úgy beszélgettem vele...de a lényeg az, hogy olyan jó volt neki azt mondani, hogy bocsi, de a barátaimmal vagyok.

Vasárnap reggel felkelek, alig állok a lábamon, erre nagyon ismerős hang üti meg a fülem...a töröttkezű itt áll az ablakom előtt. Na nem hozzám jött, hanem a német lakótársamhoz palacsintát sütni. Kedvesen kiröhögött a másnapos fejem miatt, kb 3szor. Majd az egész napot itt töltötte, meg még jó páran, zenéltek Jolannal. Én meg mindeközben elkezdtem a Frühlingputzot, ami a tavaszi nagytakrítás. Becsatlakozott a végére mindenki, de végül csak én csináltam a legtöbb mindent. De mindenesetre, végre teljes tisztaság van, és nagyon idilli volt este. Mint otthon, mikor minden ki van takarítva, este pedig mindenki elvonul a saját szobájába...pont ugyanilyen volt itt is.

Hétfőn fotós óra, egy olyan dögunalmas filmmel, hogy mindenki azt hitte, hogy ennek sose lesz vége. Kedden volt még egy érdekes órám, szárazofszet gépet szedtünk darabjaira, és néztük meg mi hogyan működik, részletesen. Izgi volt, csak sajnos én meg beteg lettem, most elősször tényleg. Ma péntek van, és kedd óta a sulin kívül sehol nem voltam. Szerdán már a suliba is alig bírtam bemenni.
És az első bejegyzés ahol képek sincsnek, az én gépemmel nem készült erről a hétről kép. A többiektől pedig még nem kértem el, pedig még egy nagyon mókás videó is van a konyha partymról.

no most így állunk, hogy suli, meg várakozás, hogy jobban legyek. Meg para a vizsgák miatt, meg egy jónagy honvágy, meg egy jó nagy várakozás, hogy jövőhéten jön Anett!!!! :)

excursionswoche

pörögnek az események, ami jó, nagyon jóóóóó, csak épp nincs időm mindent leírni, rendszerezni.
visszanéztem, hogy mi volt az utolsó bejegyzésem vége, és tejóég, mennyi minden történt azóta. Az első hivatalos napon, amikor már ténylegesen szünet volt, elmentem a két kanadaival, Tányával és Amandával, valamint Diegoval és Eshannal kirándulni. Városnézés lett volna Bad Urachban. Rögtön kezdésnek megmásztunk egy dombot, mert hogy van ott valami ház. Ennyit értettünk németül. Félúton nekem már kezdett gyanús lenni, hogy ez csak egy szálló. Mindenesetre megmásztuk, egy szálló volt, semmi nem volt ott, de az erdő gyönyörű. Valahogy más mint otthon, nem mondom hogy szebb, vagy jobb, hanem más. Nem tudom egyik otthoni erdőhöz sem hasonlítani.

Ezután várost néztünk, ettünk kebabot, fagyiztunk, megbeszéltük, hogy mit is jelent a nevem, magyarul tudtam: Isten kegyelte, elő a szótár, és végül a grace szót találtam legmegfelelőbbnek, Diego meg Tanya meg oda voltak, hogy milyen szép. :) Aztán sétáltunk, én meg egyszercsak megláttam a domb tetején egy kastélyt. Nem kellett több, nekiindultunk. Térkép nélkül, mi ugyan Diegoval csekkoltuk, de egy kanyar után már teljesen elfelejtettük hogy is volt. Végülis mindig jött valaki, akitől meg lehetett kérdezni merre is. Kicsit nagyon magasan volt, de megcsináltuk! És felejdhetetlen élményben volt részem. Kiültem a kastély szélére, lógattam a lábam, alattam egy piciny város, felettem az ég. Idilli volt, valami olyan mint amikor valami olyan helyre érsz, ahol tudod hogy most valami megfog változni az életedben. Vagy most itt dönthetsz valami nehéz kérdésről, mert itt jó, itt biztonságos. Lehet, hogy mindez hülyén hangzik, de nagyon így éreztem ott, akkor, és valahogy meghatározónak érzem azt a pár pillanatot, és a helyet.

Nem mellesleg, meg nagyon jó volt 5-en kirándulni, semmi veszekedés, teljesen kompromisszum készek. Este még itt Stuttgartban beültünk egy olasz étterembe. Kellemes egy kirándulás volt, pedig majdnem lemondtam a fogfájásom miatt.
Képek itt, plusz még pár korábbi is.
Kedden Laurinak segítettünk páran a fotós házifeladatában. Annyi volt a lényeg, h portrét kell készítenie. Ő pedig azt találta ki hogy egy tábla előtt, amire mindenféle szavakat ír fel, persze előkerültek a szexista szavak, de ilyenek voltak, pl. gyilkos, halál, pedofil, nekem a raszolgaság jutott. A kép nagyon pocsék lett, viszont jó időtöltés volt, utána átmentünk Laurihoz tiramusuzni.

Majd pedig 6-kor ismét irány a fesztivál. Diego már be volt rúgva a metróállomásnál, nagyon mókás ilyenkor, közölte pl, hogy Frau Maldriknak fog innentől kezdve hívni. Megkerestük a többieket, viszont a hely teljesen teli volt, meg a sör már nem volt akciós, úgyhogy elszonytolodva átmentünk egy másik helyre. Kár volt az elszonytolonodásért, mert a sör féláron volt, időközben megjött Lauri, bár a csajok eltűntek, úgyhogy az 1 liter sör után azon kaptam magam, hogy a padon táncolok, Laurival, Diegoval, a töröttkezűvel, és idegen erasmusosokkal. Akik közül az egyik szerelmet vallott a kék szemeimnek. Egy koccintás alkalmával széttörött a korsóm, és az 1 liter sör rámömlött. Lauri állandóan bocsánatot kért, de semmi baj nem volt, mondtam is neki, hogy mókás dolog. Jó volt nagyon, 3 pasival bulizni, a töröttkezű is emlegette másnap, hogy mókás volt. Asszem ebből egyenes következménye van, hogy szerdán semmit sem csináltam. Annyi esemény történt, hogy itt járt a töröttkezű, megszeretgetett, mondta hogy milyen jó nekem, hogy ezekkel a srácokkal lakom. És erre még visszatérek, mármint a lakótársakra.
Csütörtökön eljött a nap, hogy lett mobiltelefonom. Mindenki nagy örömére:) Meg új ruháim is, az én örömömre:) Meg egy óriási nagy fogfájás. Ezért az aznapi szülinapi party kimaradt.
Másnap viszont volt egy. Egy spanyol lánynak volt, főzött mindenféle spanyol finomságot. De mi éjfélkor leléptünk, merthogy másnap reggel indultunk a Boden See-hez.
Jajj, annyira jó volt. Már alapvetően vidáman keltem, ragyogott a nap, reggeliztem, megnéztem a híreket a neten, röhögtem Jolanon aki másnapos fejjel próbált elkészülni. Majd találka az S-bahnnal. Vasútállomás. Johannával pedig a 20 perces szabadidőben újságot vásároltunk. Érdekes élmény volt, reggel, a vasúton újságokat nézegetni egy osztrák lánnyal. Kerestünk magyart, de nem volt, csak sok sok orosz pl. Olyan kis intellektuálisnak éreztem magam, meg amúgy nagyon egyféle az érdeklődési körünk.
Aztán fel a vonatra, ahol alig volt hely, így én zene, és alvás...de vigyorogtam végig, mint a tejbetök. Hisz ez volt az egyik álmom, hogy ha itt vagyok, akkor Boden See. És az idő csodás volt, tiszta nyár, a tó nekem a Balatont idézte. Feküdtünk a fűben, frizbiztem Valentinával. Ettünk jó sok fagyit. Felmentünk a kilátóba, ahol volt 4 magyar, mókás volt hallgatni őket. De egyenlőre még nem merek megszólítani senkit. Aztán hajókáztunk is, átmentünk Svájcba!!! :)

Az Alpok gyönyörűek, meg az egész. Tényleg élveztem (utólag kiderült hogy voltak akiknek az egész uncsi volt, bár nem értem mi kell nekik) és elkészült az eddigi legjobb erasmusos kép rólam, Johanna által :) ezer köszönet Neki :)

Mikor visszatértünk Németországba, kaptunk szabadidőt. Amit Valentinával, Migellel és Diegoval töltöttem. Ettünk kebabot, belemerészkedtünk a tóba.

Fürödtünk a szökőkútban. Sétálgattunk, és nagyon élveztük, csak valamiért a litvánok nagyon haza akartak menni a korábbi vonattal. Nem értettük Diegoval, hogy miért, de anniyra erélyesek voltak, hogy senki nem mert ellenkezni. Ennek a következménye az lett, hogy csúcsidő, Ulmig a vonat lépcsőjén ülve utaztam, mint a heringek, dögmelegben. De Ulmtól már kellemes volt, hazaértünk én pedig bevágódtam az ágyba.
Képek itt!!!
Vasárnap ismét fesztivál, most Johannának kellett megmutatni, hogy milyen is az. Mondta hogy remek vagyok, úgy ismerem már mint a tenyeremet :). Valentina pedig az új drinlijét viselte. Annyira hőség volt, hogy én nem mertem inni sört, meg a többiek sem csatlakoztak végül hozzánk, úgyohogy átmentünk a Sclossplatzra, ahol filmfesztivál volt. Valentinával megbeszéltük, hogy csak az elején maradunk, emrt hideg lesz. Megláttam Diegot, hogy ott ül a padon, leültem mellé, és ottragadtunk.

Nagyon feelinges volt, csillagos ég alatt, filmet nézni, német volt, de sok mindent értettem belőle. Meg keveset beszéltek, a képi világ is sokat elárult.
Képek itt.
És ezennel vége lett a szünetnek. Jó volt, szép volt, és azthiszem, hogy a következő hetemről később írok beszámolót, mert lassan begörcsöl a kezem. :)
itt meg képek másoktól, ismét :)

húsvéttól május 1.-ig

egyszerűen csak úgy repülnek a hetek, hónapok. 2, KETTŐ azaz KÉT hónapja vagyok itt, és még bírom, és nincsenek annyira nagy hisztik, nincsen annyira nagy hiány, csak néha, mikor Rózi a mondandója közepén beleszövi, hogy most azonnal menjek haza :) megszoktam, megerősödtem, megszerettem, úgy tiszta szívből. Már már azt merem mondani, hogy barátaim is vannak. Húsvét vasárnapján egy meglepetés szülinapot ünnepeltünk. Úgy volt, hogy legyünk ott fél10-re és lepjük meg Saraht. Mi Valentinával és Tányával jól elkéstünk, mert nem tudtuk hol a konyha, de végül árkon bokron át Migel hangját követve megtaláltuk. :) Sarah nagyon örült, furcsa volt mert nem voltunk sokan, csak akik itt maradtak Húsvétra. De jó volt, nagyon jó volt, Anna a spanyol lány, úgy megölelgetett, meg hogy jajj de rég láttuk egymást, túl rég. Hirtelen nem is tudtam mire vélni. Majd mikor Lauri meglátott annyira megörült, hogy a nagy ölelkezés közepében a fülembe visított. Majd mikor elbúcsúztam, hirtelen felkapott és úúúúgy megszeretgetett. Mindez azért jelentős, mert ő elég távolságtartó. És úgy jöttem haza, hogy az motoszkált a fejemben, hogy jé itt szeretnek az emberek :) Mindezek után az sem zavart, hogy a húsvét hétfőt egyedül töltöttem. Délelőtt alvás, délután pedig elmentem az új kedvenc parkomba, kifeküdtem a napra, tanultam. Majd itthon megcsináltam a képeslapot az órára.

Nem akkora durranás, de nagyon büszke voltam, hogy nem bénáztam el semmit. Merthogy azt tanultuk, hogyan kell átvizsgálni egy pdf-et, mik lehetnek a hibák, és elvileg az enyémben semmi nincs. Csak felszólítások, de majd ha nekiülök tanulni a héten, átnézem. Mivel a program német volt, ezért igen bonyolult, hogy kérdezzem meg angolul hogy is van, majd használjam németül...de elégedett voltam magammal. Összesen 1 dolog volt amit nem értettem az 5 órás angol előadásból. És még a téma is nagyon érdekelni kezdett, de ezt majd máshova. És nagyon lelkes lettem, hazajöttem tanultam mint a kisangyal, egyre többet csetelek az itteni emberekkel is. És azt éreztem, hogy nem merem kimondani, hogy mérhetetlenül boldog vagyok, mert akkor hirtelen elszáll. És azóta is ez van, hogy most jó, jobb mint bármikor, de nem nagyon merem ezt bevallani, mert félek, hogy elszáll.
No de haladok időrendben:) szerdán a szokásos órák, a német tanárnő nagyon oda van értünk, nem egyszer megdícsért, és mondta, hogy ugyanazon a szinten vagyunk, mint a haladó csoport. És épp kérdezte Tanya, hogy én miért is nem a haladóban vagyok, mert hogy simán megértem amit Valentina mondd. Aztán mondtam neki, hogy mivel nem tudok angolul jól, azért így könnyebb. És milyen igaz, olyan jó az elismeréseket bezsebelni a tanárnőtől:) Gondolkodtam még mi is történhetett szerdán, annyi jutott eszembe, hogy halat sütöttek a kínaiak este 10 körül, senkinek sem kívánom azt a szagot...
csütörtök volt az utolsó nap így a nagy szünet előtt, igen 10 napos szünet van! :) elmentem az órámra, leadtam a vizsgajelentkezésem, majd elkezdtem készülni az esti bulira. Vártam a többiekre este, akik Perzsa kulturvacsin voltak. Meg lehet engem kövezni, de kimerem mondani, hogy egyáltalán nem érdekel az a kultúra, a zenéjüktől ideges leszek, idegen kaját nem szívesen próbálok ki és valami pici félelem is van bennem azoktól az emberektől, akik onnan jöttek. Szóval mindez az oka annak, hogy én nem mentem, helyette vártam, majd addig addig, hogy végül lekéstem a találkát, így egyedül mentem. De nagyon hatásos belépőm volt, mindenki nagyon megörült nekem, mire mindenkinek odaköszöntem, beszéltem pár szót, felköszöntöttem a töröttkezű szülinapost, aki agyon szeretgetett, táncoltam kb 3 számot Migellel, addigra mondták hogy menni kéne az utolsó metróig. De nekem nagyon nem fűlött hozzá a fogam, rábeszéltem Craiget és Diegot, hogy maradjunk, amiből az lett, hogy rohantunk a metróhoz, mert kiderült, hogy éjszakai busz csak pénteken és szombaton közlekedik. :D de elértük, és az én felvetésemre Craig konyhájában folytattuk a partyt.

Ami inkább beszélgetősbe ment át, még az úton odafelé kaptam tulipánt Migeltől, meg végre többet beszélgettem a litvánokkal. Jó volt nagyon. Még ott megbeszéltük, hogy másnap menjünk a frühlingen fesztre.
Amimből az lett, hogy én posztoltam ki facere, és tökre nem azok az emberek jöttek, akik megígérték. De nagyon nagyon jó volt. Az első alkalom, hogy a kezdettől a végéig Anna voltam, olyan mint otthon, olyan érdeklődő, meg hát ismertek. Valentina feült egy csomó mindenre, és övé a Hello Kitty is, amivel minden második képen pózolok. Mivel mindig a kezembe nyomta, hogy vigyázzak rá, és ezt a többiek nagyon cukinak tartoták:)

Aztán eleredt az eső, jó akkor menjünk haza, mire már eléggé bőrig áztunk és az aluljáróban voltunk, akkor rábeszéltem mindenkit, hogy maradjunk. Mert Diego és Migel akartak maradni sörözni, meg én is, a többieknek meg elég volt annyi, hogy naa, légyszi:) Szóval maradtunk, nehéz volt helyet találni, de megérte. Sokat nevettünk, bevallom jól beütött az 1 liter sör, a töményet jobban bírom:D A kínai srácnak köszönhetően pedig rengeteg kép is készült. :)

Éjfél körül hazaértem, de még 3kor is kattogot az agyam, egyszerűen nem bírtam aludni, felpörögtem, annyi élmény ért, hogy feldolgozni nem tudtam. Ami picit azért volt baj, mert reggel 8kor kelni kellett, mert mentünk outletbe. Ami igazándiból annyira nem érte meg, mert 100 euro volt a legolcsóbb ruha kb. De volt ám Milka outlet, ahol 3 euro 7 tábla csoki. Majd leszakadt a kezem mire hazaértünk. Meg utána Tanyaval elmentem boltba, és beszélgettem vele, és ez nagyon jó volt. Ő volt az akinek a beszédéből a legelején semmit nem értettem, mivel kanadai és mellette néger, és a szájának nincs erős kontúrvonala, azaz nem látom ahogy gesztikulál. És most pedig arról diskuráltunk, hogy hova kéne menni kirándulni.
Ma pedig óriási fogfájással ébredtem, nem is értem miért, de leszerveztem egy múzeumozást. Mivel május 1. van, csak a helytörténeti múzeum volt nyitva, de érdekes volt. Viszont majd meghaltam a fogfájástól, nem semmi orvos nem kell, a bölcsesség fogam jön ismét, mint minden évszakban. Túlélem, remélem, mert kicsit kezdek egy hörcsögre hasonlítani :)

remélem nem hagytam ki semmit, éljen május elseje meg Anyukám, meg Apu is a szülinapjával:)

képek itt igen megint ebbe a mappába, és nem feledem tartozok még párral...csak elkell kérnem őket :)

schönes wokhenende és már nem tudom hanyadik hét...

1 héttel el vagyok csúszva, remélem most lesz erőm bepótolni...

szóval az a bizonyos fél németországot körbeölelő utazás...úgy indult, hogy Lauri kérdezte, hogy van e 5 ember, aki menne Nünberg, Bammberg vagy valahogy arra felé, mert ő találkozik a barátaival, és kéne még ember, hogy olcsóbb legyen a jegy. Nah hát akkor miért is ne, ugyan én megnéztem, hogy van e vissza vonat, úgy láttam, hogy nincs, de Valentina mondta hogy van. Én meg hittem neki...kár volt :) ó, najó elég jó kis utazás volt, de csöppet olcsóbban is meglehett volna úszni, mondjuk akkor nincs meg az élmény, hogy egy orosz lánnyal, aki csak németül tud, bolyongok a német városokban egyre messzebb Stuttgarttól. Szóval 4en indultunk, péntek délután, Lauri a barátaihoz, Mathias valami Bad...nevezetű helyre, Valentina meg én pedig Bammbergbe. Már az indulás nagyon mókás volt, Lauri keresett engem itt, nincs telefonom, és a csengőre sincs kiírva még a nevem, nem tudta, hogy fent vagy lent lakom. Kérdezte valakitől, hogy hol lakik Anna Maldrik, mire ezek elakarták őt küldeni az Allmandring nevezetű koleszba. Végül én mindezt megláttam, hallotam, mondtam hogy hahó itt vagyok :D. Majd a vasútállomáson kiderült, hogy ami ki lett nézve vonat nem éppen jó, mivel IC, és nekünk csak a sima járatra érvényes a jegyünk. Végül csak el indultunk, az eddigi legjobb kávéval, amit itt ittam...jah és mindez egy óriási party után volt.
Megérkeztünk Nünnbergbe, ahol Lauri egyik barátja, nagyon kis lelkes volt, felajánlotta, hogy aludjunk náluk nyugodtan, van szabad hely. Mondtuk, hogy oké, de éhesek vagyunk, beülünk a mekibe. Szóval szétváltunk, mindet kb 5-6 óra környékén volt, és Valentinával nekilódultunk Nünnbergnek. Időközben csatlakozott egy orosz srác, akivel a vonaton ismerkedett meg Valentina, és 10 éve Nünnbergben lakik, úgyhogy ő idegenvezetett. Nem volt valami hasznos, mivel az emberek akik helyben laknak, valahogy nem gonodlnak arra, hogyha visszafelé másik úton mész, akkor sokkal többet látsz a városból. Ez már nem az első ilyen tapasztalatom. A város hasonló a többihez, semmi különös nem ragadt meg, meg az idő is elég hideg volt. Aztán egyszer csak jött egy sms, hogy mégse tudunk ott aludni. Viszont mi meg nem néztünk vissza vonatot. Bár közben gonodlkodtunk rajta, hogy haza kéne menni, úgyhogy nem haragudtunk, hogy mégsincs hely.

Kiderült, hogy rengeteg átszállással, legkorábban reggel 7-re érhetünk haza, úgyhogy ezt az opciót választottuk. 2 percünk volt a vonatot elérni. Kár volt érte, mivel nem tudatosítottuk az útvonalat. Átmentünk egy másik tartományba, pont az ellenkező irányba mint Stuttgart, 2 átszállással, és egy plusz jegy vásárlásával. Így már 3 tartományba volt érvényes jegyünk...fél 12-re érkeztünk Erfurtba. Volt 2 óránk várost nézni, nagyon nagyon tetszett mindekettőnknek, olyan kis varázslatos, főleg éjszaka. Visszamentünk a vonathoz, mire kiderült, hogy amivel haza szerettünk volna jutni, az alvókocsis és 80 euró rá a jegy. Úgy döntöttünk, hogy inkább 3 óra bolyongás még, mintsem 80 euro. A teljes mélypont a fáradtságban, feültünk egy villamosra, beültünk a burger kingbe, voltunk játszótéren, bolyongtunk a városban. Végre időben vagyunk, fel a vonatra, és irány Würzburg. Mindeközben, már kitaláltuk, hogy mivel aznapra már a 3 tartoményon belüli jegyünk egyike sem érvényes, és kénytelenek voltunk venni egy aznapit, szerencsére már hétvége volt, őgyhogy érvényes a schönes wokhenende tiket, ami egész Németországban érvényes. Szóval már akkor úgy hajnal 5 körül, eldöntöttük, hogy hazajövünk, lezuhanyzunk, és irány még 1 város. Szóval Würzburgban reggeli, aztán végre, már a következő vonat közvetlenül Stuttgartba ment velünk, és egy vagonyni foci drukkerrel. Azt hittem ott megy szét a fejem, de mire már pengeélen táncoltak az idegeimmel, akkora pont leszálltak...hihhetetlen jó érzés volt ismerős helyre érkezni, mondtam is Valentinának, mikor leszálltunk a vonatról Stuttgartban, hogy "sweet home". És ez annyira jó érzés nekem, tényleg otthonomként tekintem, kezdetektől fogva otthonnak mondtam ezt a lakást és ezt a várost. Amikor találkoztam a magyar sráccal, ő állandóan kijavította, hogy nem haza, hanem a kis lyuk ahol élek, vagy hasonlók. De nekem ez otthon. És ez rettentő jó érzés. :)
Szóval hazaértünk, zuhany, kávé, facebook, egy elcseszett tojásrántotta, és irány Swäbich Hall. Én nem hallottam még róla, Valentina javasolta. Az s-bahnon volt a mélypont, megfordult a fejemben, hogy visszafordulok és inkább alszom. De kár lett volna. Egy átszállás után, felébredtem, és annyira csodálatos volt a táj, hogy nem bírtam levenni róla a szemem. Dimbes dombos, legelős, leírhatatlan. És a kisváros is. A kedvenc, megbeszéltük Anyuékkal, hogy oda elviszem őket. :) Eléggé elzárt kis város, az étteremben mondta is a pasas, hogy nagyon rosz a közlekedés. Nah igen, beültünk egy étterembe, kiderült hogy szerb, vagy ukrán a tulaj, a fenébe nem emlékszem pontosan. Nah mindegy, tudott pár szót magyarul. Mesélt egy picit a városról németül, és értettem. Úgyhogy ennek nagyon örültem. :)

Voltunk még egy múzeumban, ahol épp megnyitó volt, sétáltunk a városban, és nem csak 1 utcányi az egész, hanem sok-sok, és még így se maradt idő, hogy a kastélyt megnézzük. Vagyis energia nem maradt.
KÉPEK :) ömlesztve, bocsánat, de ilyen sokat már nehéz válogatni.
ezennel véget ért a Schönes wokhenendénk, sok tanulsága volt, mármint hogy érdemes utazni Németországban, és azthiszem egy barátság is akadt :) azóta már voltunk egy ütt shoppingolni, volt itt nálam, vettünk együtt frizbit. Karattsyol németül, én angolul és semmi problémát nem okoz:)

a hét többi napja, vasárnapomat átaludtam, ami azthiszem ezek után nem meglepő. Hétfőn a fotós órán a városba kellett menni, csoportokat alkotni, és fotózni. A lényeg az volt, hogy legyen 1 tárgy ami mindegyik képen rajta van. Én 2 skót sráccal, és Migellel voltam, vettünk egy gumikacsát. :) Szerintem ebből a témából több mindent ki lehetett volna hozni, de nagyon szenvedett mindenki a fáradtságtól, meg attól, hogy kötelező.

Kedden új 4 hetes kurzus kezdődött. Prepress-workflow. Annyira haragudtam magamra, mert egy fényképes névjegykártyát csináltunk, teljes munkafolyamat a tervezéstől, a megrendelésen át, nyomoforma készítés, nyomtatás, feldolgozás mindez szárazofszeten. És értettem, semmi baj nem volt azzal, hogy nem megy az angol fergetegesen, és tudtam mit kell csinálni a gépen, mégis elrontottam, és nem mentettem el jól a pdf-et. Aminek az lett a következménye, hogy van egy névjegykártyám, a reggel 8 órás álmos fejemmel, és valami professzor nevével. De jövőhétre kell képeslapot tervezni, úgyhogy azt már megcsinálom normálisan, remélem. És amúgy hihhetetlen még mindig ami itt van, mert az egyik nyomóformát én raktam be a gépbe...otthon meg az óriási nagy fantáziám kellett, hogy elképzeljem hogy működik a szárazofszet.
Délután pedig olyan rendes voltam, kitakarítottam, főztem, mostam, felfrissítettem itt mindent. Igazán jól esett.
Szerdán szerintem semmi érdemleges nem történt, jah dehogynem. A szokásos órákon kívül, este meccset néztem. Én! Migel mondta, hogy ezt látni kell, Barcelona-Real Madrid. Én meg mentem Johanna lakásába és néztem a sok nemzetiségi társaságában. :)
Csütörtökön óra, aztán shoppingoltam Valentinával, majd este bbq. Most nem nálunk volt, hanem egy másik kolesznál, azért szeretem, mert soha nem egyforma. És hiába, hogy sokszor nincs kedvem menni, mindig jó.
Péntek pedig már munkaszüneti nap itt, azaz a boltok is zárva voltak. Mindenki más meg elutazott, azthittem, utólag kiderült, hogy egy csomó kirándulás fuccsba ment, úgyhogy a bandának több mint a fele, itt dekkol húsvétkor. Mindenesetre a pénteket egyedül töltöttem, elmentem az állatkert mellett lévő botanikus kertbe, mégegy kedvenc hely itt Stuttgartban. :)

Szombaton pedig kezdetét vette a 3 hetes Stuttgarter Frühlingfest.

Valami hasonló kaliberű, mint az oktoberfest. Csak skótokkal voltam, kicsit feszélyezett, mert hát az akcentus...de jól éreztem magam, lesültem. Bár amúgy egy giccsparádé az egész, a sör rettentő drága, de nagyon vicces, hogy kicsik nagyok, bajor népviseletben flangálnak.
képek

Hát ma pedig már Húsvét, kellemes ünnepeket mindenkinek! :-)

Zoo, München, vágógép és Scönes wokhenende...tartozom pár beszámolóval...

az utolsót ott hagytam abba, hogy suli menzáján lévő partíba megyünk. Kb 2 percet voltam ott, hazajöttem, előtte volt bbq, meg átmentem Johannához eper turmixot inni. Gondoltam korán lefekszem, meg pihenek egy kicsit pénteken, mivel hétvégén München, Hát nem így lett...felkeltem 11 körül, skype, msn, mikor is egyszercsak látom, hogy levél Johannától, 10 perc múlva itt lesz értem megyünk állatkertbe. Persze én még pizsiben voltam. Fergetegesen gyorsan összeszedtem magam, és nagyon szép kis délutánra sikeredett. Az állatkert kisebb, mint a pesti, de így épp elég időnk volt. 5-en mentünk, Johanna, Craig (ír), Florance (szingapúri) és Anna (spanyol, de Ő egy másik, nem az akiről már beszéltem). Virágoztak a tulipánfák, nagyon nagyon gyönyörű volt. Sok állatot viszont nem ismertem, és nem tudom miért minden csak németül van kiírva. De ez alapjában vonatkozik minden turista központra...nem értem. Magyarországon sokkal több minden ki van írva angolul, mint itt. Szóval egy szép kis délutánt töltöttünk ott, képek itt. És ismét elkérem majd Johannától a aképeket amiket rólam csinált.

és akkor következzék München:) nem publikálom végülis miért is dönöttem úgy hogy megyek, a lényeg, hogy mentem, és nem bántam meg :)

Reggel embertelen időpontban indultunk, 7 azthiszem, gyülekező az s-bahnal, be Suttgartba, majd fel a vonatra. Ulmban át kellett szállni, így ekkor a töröttkezű ült le mellém, és mindez azért érdekes, mert beszélgettünk, és annyira halál nyugodtan beszéltem neki angolul, mintha évezredek óta ismernénk egymást. Volt, hogy kitalálta, mit akarok mondani, tényleg mintha a vesémbe látott volna. Érdekes volt nagyon. Aztán egyszercsak még egy átszállás után megérkeztünk Münchenbe. Elősször a szállást foglaltuk el, vagyis csak becsekkoltunk, fizettünk, mert a szobát nem lehetett elfoglalni. Én a töröttkezűvel, Migellel, Laurival és a barátnőjével kerültem egy szobába, ami a lehető legjobb volt, mivel alapvetően őket ismerem jobban és így még inkább összebarátkoztunk.

 

Mondanom sem kell 28 euro volt a szállás, és nem volt melegvíz. Szóval lepakoltuk a csomagokat, és valahogy nagyon hülyén jött ki, mert nem beszéltük meg, hogy akkor hova is menjünk, hanem mentünk mint a kerge birkák a városban. Mindenki éhes volt, mindenki mást akart látni, és a csajszi aki leszervezte ezt az egészet beszervezett valami ismerősét, 2 picsa személyében, akik hozták a dalmatáikat. És amikor ők velünk voltak, akkor állandóan vártunk valamire, meg nem érdekelte őket, hogy mondjuk ha másik útvonalon megyünk ugynarra a helyre, akkor mi kíváncsi erasmusosok sokkal többet látunk. Szóval kerestünk kaját, a főtéren megebédeltünk, aztán elmentünk az angol kertbe. De ott is nem ám, hogy felmenni a kínai vagy japán pagodához, nem ott van kész nézzétek meg. Ezek után levált tőlünk a 2 picsa, és máris jobb lett a hangulat. Elmentünk az olimpia parkba, fel a tv-toronyba, gyönyörű volt.

Miután már végleg lejártuk a lábunkat, visszamentünk a szállásra, már épp elaludtam volna, mikoris betoppant a töröttkezű meg Lauriék. Vicces volt a töröttkezű feküdt az ágyon és egyszercsak elkezdte mondani, hogy "sárgabögregörbebögre". Gyorsan átöltöztünk, majd lementünk a hallba, hogy találkozzunk a többiekkel, hogy menjünk vacsizni. A többiek 1 személyből állt, aki Tánya, és imádom ahogy azt mondja h Anna. :) Szóval elindultunk páran az étterembe, mire kiderült hogy egy csomóan már ott vannak. A belváros legmenőbb éttermében kellett ennünk, ezt is a hülye picsa szervezte, de azért csak jól éreztük magunkat. Meg megkóstoltam helyi specialitást is, úgyhogy végre ez sem hiányzik az életemből. Azután a Hard Rock nevezetű híres kocsmába mentünk, készek voltunk rá, hogy valami táncos mulattságra menjünk, de mindenhová 8 euró volt a beugró. Amúgy a hülye picsa legalább ezt az egyet elintézhette volna...de így is 2-re értünk vissza. Gyors hidegzuhany, alvás. A csoport nagy része koncentrációs táborba ment, de én úgy dönöttem mivel a szobatársaim nem mennek így én se, hogy ne kelljen hamrabb felkelnem. Másrészt pedig nem tudom hogy viseltem volna lelkileg, természetesen érdekel, de majd máskor megnézem, mikor nem egyedül vagyok egy országban távol a szeretteimtől, állandóan ingadozó lelkiállapottal. Mindenesetre ez nagyon jó döntés volt, mert így csaptunk egy Bavarian Breakfast-öt, azaz bajor reggelit, ami inkább ebéd volt. Óriási perec, virsli, muzsika és sör. Bár én akkor pont kihagytam.

Utána pedig Tányával és Sandrával elmentünk múzeumba, én választottam, Tánya mondta hogy jobb lett volna a modern, de nekem így is tetszett, Van Gogh napraforgói, Monet..hmm. Visszamentünk a központba, várnunk kellett a többiekre, így csaptunk egy édes félórát, sütivel és fagyival. Megjöttek a többiek, el kellett dönteni ki az az 5 ember, aki visszamegy a korábbi vonattal. Bár fáradt voltam, inkább maradtam, mert 2 óra ide vagy oda a fáradtságomnak már mindegy, Münchenben meg nem sokszor vagyok életemben. És ismét jó döntés volt, mivel beültünk egy sörkertbe, megittunk 1-1 liter sört fejenként, felszabadult a hangulat, és tényleg jól éreztük magunkat, mind együtt. Vonatút haza, mosoly az arcokon. 2 konklúzió van, az egyik, hogy München nem olyan szép város, kicsit hasonlít Bp csúnyábbik részire, és örülök, hogy Stuttgartban vagyok, mert ez egy hihhetetlen szép város. A másik pedig, hogy megszerettem a sört. :)
kéééépek
Remélem semmit nem hagytam ki ebből a beszámolóból...éjjel 1-re értünk haza...megérte;)

Hétfőn fotós óra volt, a tanárnő csinált vmi kvízt, amit az én csapatom nyert, fogalmam sincs hogyan, én 1 kérdésre tudtam a választ:D a többiek mindenre. Szerintem ezen kívül nem történt semmi, vagy nem emlékszem rá. Kedden befejeződött a mélynomytatás kurzus. Kinyomtattuk, megkaptuk a nyomóformát, izgi volt, főleg mert az egyik papírválogatás közben az egyik tanár levert egy vaskos, tömörvas vágógépet, ami a lábamon landolt. Ő mindezt észre sem vette, mármint a lábamat, még mielőtt elment levert mégvalamit. Szerencsére semmi baja a lábamnak, kivéve, hogy kék és zöld. Azért aznap nem mertem elmenni sehova, inkább pihentettem. Az óráról képek itt.
 

Szerdán elmaradt a reggeli órám, juhúú, aztán volt német, dolgozattal. És ezthiszem ez volt az a nap, amikor szinte a család összes tagjával skypoltam, és mikor Rózi megölelte a laptopot otthon, azaz egy virtuális ölelést küldött, nah akkor szorult össze a pici szívem, és kezdett el nagyon hiányozni minden és mindenki. Csöppet beütött a honvágy. De olyan jó, hogy van ami ennyire hiányozzon.

Csütörtökön volt suli, aztán 6kor találkoztam a többiekkel és nekiindultunk a partynak. Tök jó volt, csak kiléptem az ajtón épp itt ment Diego, csatlakoztam hozzá, majd Lauri ugyanígy hozzánk, majd a többiek is. Vártunk egy csomót a városban a szingapuriakra, és végül úgy dönöttem Diegoval, hogy nem megyünk az ír kocsmába, hanem sétálunk egyet. Úgyhogy 2 óráig szeltük a város utcácskáit, tényleg gyönyörű ez a város, majd pedig úgy volt hogy már a corso barba megyünk, de eltévesztettük az utcát és sikerült az ír kocsmába visszamennünk. Amit csak azért említek meg, mert visszaértünk, és Migel mondta hogy hiányolt már nagyon, és látszott, hogy a többiek is örülnek nekünk, és olyan boldog kis pillanat volt. :)

 

Aztán nekiindultunk a corso barnak, ahol Lauri volt a dj, ezért is mentünk. Egy picike kis padlásszoba, 2 rúddal, régen sztriptíz bár volt. :D mindenki a rúddal bohóckodott, engem nem bírtak rávenni. De így is rengeteget táncoltunk, és egyszercsak szóltak, hogy hé Anna magyünk az utolsó vonattal jössz. Észre se vettem, hogy eltelt az idő. Mókás volt a hazaút, észrevehető, hogy egyre inkább otthon érzem magam közöttük, Migel nyakába ugrottam pl. A party ezzel nem ért véget, folytattuk Craig konyhájában, a szokásos helyen. Elfogyott pár tekila, táncoltunk, énekeltünk, a szokásos konyha buli. Nagyon nagyon jól éreztem magam, és úgy tűnt, hogy szeretnek, meg én is szeretem őket. Sokszor van az, hogy félek, hogy nem bírnak az emberek itt, és nagyon jó, hogy néha kapok visszaigazolást hogy nem így van. 3-kor ágyba is kerültem.
és pénteken 2kor pedig már útban voltam Bambergbe. 2 napos őrült utazás volt, amiről kicsit később beszámolok. elfáradtam....
ebbe a mappába pedig ismét tettem képeket, amiket másoktól szereztem.

csók.

27 fok

Vasárnapra semmi tervezetem nem volt, úgyhogy nagyon megörültem, hogy Johanna ismét kiírta facebookra, hogy 3-kor tali, és menjünk állatkert, múzeum vagy bármi. Közben a srácok bbq-ztak a kertünkben, vagy park, nem udom hogy nevezzem, a lakások közti kis placc, ami tele van zölddel, meg padokkal, meg a fűben rengeteg, rengeteg százszorszéppel. Elindultam Johannához, de a bbq-sok közölték, hogy csüccsenjek le, és élvezzem a napsütést nem megyünk sehova túl meleg van. Úgyhogy így esett, hogy egy vasárnap délután a százszorszépekkel benőtt fűben fetrengtünk. Olvastunk, volt aki ping-pongozott, közben Lauri Dj-zet, elég hangulatos volt. :)

Hérfőn a fotós órám elég jó volt, egyrészt Migellel mentem suliba, másrészt meg az óra második felében filmet néztünk azokról az emberekről akik a filmeket fotózzák, és nagyon izgi volt, színek, témák, hangulatok, fények. És angolul ment, úgyhogy elég sok mindent értettem is belőle. És nem tudom, hogy miért pont a hétfő este az, amikor általában nekiülök tanulni a másnapi hosszú órámra, és mindenki akkor keres otthonról. Úgyhogy skypok, msn-ek, emailek tömkelege, aminek örülök naná. :))) És amúgy pedig le kéne szoknom róla, hogy mindig előző este tanulok a dolgokra, mert lassan kezdem nem utolérni magam. Szóval ez volt a hétfő este, kedden pedig arra ébredtem, hogy lázas vagyok, fáj a torkom, köhögök. Így mentem suliba, mélynyomtatás a kedvenc. Igen élvezem már:) Most megcsináltuk a képeket amik majd ki lesznek nyomtatva, vagyis belevéstük a hengerbe, elég izgalmas, és még anniyra szerencsések is vagyunk, hogy új gyémántvésőfejet használtunk, azaz a kalibrálást is megnézhettük. Eléggé hosszú volt az 5 óra egybe, alapvetően mindig lefáradok, most meg méginkáb, úgyhogy hazajöttem, pizsire váltottam, főztem egy teát, bevettem egy kalmopirint és lefeküdtem. Tanulgattam egy picit németet, estére meg főztem levest is, másnap reggel, mikor Anyuval beszéltem skypon alig jött ki hang a torkomon, de most már semmi bajom. Tegnap volt német szódoga, hát azért nem mindenre emlékszem én :), de szerencsére ez csak próba volt. A tanárnő, meg mi is anniyra élveztük az órát, hogy nem vettük észre, hogy vége:) Sokat nevettünk:) Az óra utánra pedig meg volt beszélve, hogy átjön Johanna, kicsit tanít angolul, megbeszéljük a múzeumok éjszakáját és odaadja a képeket, amikből válogatás itt. Hozott gyümölcssalit, kiültünk a padokra, beszélgettünk 1 órát. Jó volt nagyon. Utána elmentem boltba és egész úton csak angolul gondolkodtam, valamit elindíthatott bennem. Jah és végül úgy esett, hogy nem a múzeumok éjszakájára megyek, hanem 2 napos Müncheni kirándulásra, mert mennek jó arcok is, annyira jó arcok, hogy nekem nem is kell semmit csekkolnom, foglalnom vagy bármi, a töröttkezű és Lauri mindent elintéz. :) Ma pedig anniyra anniyra tavasz van itt, vagy nyár, nem tudom melyik. :) Én rövidgatyában és ujjatlan pólóban flangálok, jön be a frissen vágott fű és a virágillat. Hamarosan meg indul a bbq ismét. Este valószínűleg meg a suli menzáján levő buliba megyünk.


éljen a nyár, a 27 vagy akárhány fok, München, az illatok :)

és innen is Nagyon Boldogat az én egyetlen Sógornőmnek, sose hívtalak így, ezután sem foglak :))) vigyázz magadra, meg a kicsire;)

pusziii

fehér foltok

"anna: nem tudom hogy ez a honvágy e, vagy csak a hiány, mert végülis azt akarom, hogy itt legyetek, nem azt hogy én otthon :)

manó: :) akkor hiány, hiánytünetek, mint a vitaminnál :)

anna: jaja, nem a körmömön vannak fehér foltok, hanem a szívemben..."

egy vasárnapi beszélgetés Zsuzsival :)

most jó:)

nem Apu nem az lesz a címe, hogy az első pörkölt, mert bár igen megfőztem az első pörköltet itt, végre beszereztem hozzá mindent, finom is lett, de eléggé eltörpül a többi eseményhez képest:)
ott hagytam abba, hogy kedd, és a teljes mélypont. Szerdán még annál is rosszabb volt, felkeltem bementem a suliba, volt egy órám, és jöttem kifelé, minden emberben valaki magyar ismerőst láttam bele, és egyszerűen nem tudom mi lelt, de küzdenem kellett a könnyeimmel. A mosást is elcsesztem, mert lemerült a kártyám, és feltölteni nem tudtam, ez kihatott a másnapomra mikoris mindezért felkellett kelnem 8-kor. No de elmentem németórára, ott volt Diego, és rögtön kérdezte, hogy mi van velem, miért nem mentem bbq-ni előző este. Mondtam neki valamit, de megígértette, hogy este megyek szülinapot ünnepelni. Aztán szerintem már említettem, hogy nem tudom miből van ez a német tanárnő, tényleg csak miatta tanulok németet, mert egyszerűen szebbé teszi a napom. Most rettentő fáradt volt, de még így is valahogy életet lehelt belém.
Úgyhogy mivel mást nem lehetett tenni, mint menni szülinapozni, miközben az otthoniak épp sütögettek, és ha hiszitek ha nem, a kicsi szívemet nagyon fájdította, és ha mondjuk nem 200 euró a repülő, akkor lehet, hogy még haza is megyek. Szóval mentem szülinapozni, és nagyon sokan jöttek, még a cuki német lakótársam is, Lénárt is a törött kezű, akit eléggé a szívembe zártam már:) És jó volt, egy ír pubban voltunk, igazándiból nagyon drága volt, meg sem merem mondani mennyi...de táncoltunk, énekeltünk, volt karaokee, elénekeltek páran egy örökérvényű klasszikus backstreet boys számot. Az volt a jó, hogy mindig volt kivel összenézni, és mosolyogni, meg érezni, hogy végre tartozok valahova. Lénárt persze megint megtáncoltatott, ismeri az Emil Rulezt, úgyhogy tényleg végképp nem lehet nem a szívembe zárni. :)
És nem volt baj, hogy egyedül jövök haza, mert Anna szólt, hogy indul, én szóltam Johannának...végeredményben szinte majdnem mindenki együtt jött haza. Majd pedig majd elfeljtem, itt nálunk a konyhában folytatódott a party, pár tekilával, meg egy kis muzsikával, hogy legalább végre egyszer ne tudjanak aludni a kínaiak. Jó volt, érdekes volt, hogy a 2 normális lakótársam meg én vagyunk a házigazda. Jah és megemlítem, új lakótárs érkezett, de egyenlőre még nem futottam vele össze. Annyit tudok hogy pasi, és német. De itt soha semmi sem biztos. :)
Szóval, úgy kb 2, fél 3kor kerültem ágyba, ezért volt elég nehéz felkelni reggel 8-kor azért, hogy feltöltsem a mosókártyámat...de annyi haszna volt, hogy ilyen hajnalok hajnalán senki sem mos, úgyhogy legalább azt letudtam. Bementem órára, elég furcsa, hogy egyes tanárok simán megtartják az órát angolul, ha mi ott vagyunk, mások meg ránk sem hederítenek, és csak német. Pedig mindenki beszél angolul jól. Aznap az utóbbi történt, hogy teljesen német minden...és akkor az este akadt mégegy szülinap. Mert a 2 franciának, nagyon érdekes amúgy, hogy rettentően hasonlítanak egymásra, alkatilag, együtt mennek mindenhová, minden órára, sokszor együtt főznek, egyébként az egyik fiú, ő a lakótársam, a másik meg az ellenkező nem, és 1 nap eltéréssel van a szülinapjuk. Úgyhogy ezért esett, 2 nap ünnepelni való. A második szerényebbre sikerült létszámilag, összesen 8-an voltunk, egy Salsa klubban.

Kellemes este volt, nem mondom hogy fergeteges, de jó volt, erősödik ez a tartozom valahová érzés. Viszont ez a tánc nem az én világom, és 1-1 zenét szeretek, de egész este már kicsit sok. De tátott szájjal bámultam, akik profin táncoltak. Pöszke, Neked nagyon tetszett volna! :)
Pár képet tettem föl ebbe a mappába. 
Pénteken végre aludhattam, délig kiélveztem, aztán bevásároltam, és ekkor tűnt fel, hogy milyen gyorsan telik itt az idő. Meg kezd egy kicsit rendszer lenni a dolgokban. Péntek reggel 8-kor múlt héten is, most is valaki nagyon hangosan beszélt németül, bevágta az ajtót és elment.
Nah és ekkor nikálltam azt a bizonyos pörköltet megfőzni, épp föltettem, meg a cukifiú is főzött valamit, mire jött Jolan, hogy menjünk bbq-ni a "kertbe". Ránk néz, hát egy kicsit elkésett...de megdícsérte, hogy nagyon jól néz ki amit csinálok, meg is kínáltam, de nem eszik húst. Pedig mondani akartam neki, hogy csak óvatosan, életem első pörköltje. :)
11 körül kimentem bbq-ni, fél 3-kor ágyba is kerültem, úgyhogy ismét jól sikerült. Bár azthiszem sikerült egy kicsit megfázni.

 
Na és ma pedig, felkeltem órára 10-kor, mert délre megvolt beszélve egy Stuttgart-mini-trip, annyira mini lett, hogy 5-en mentünk, Johanna, meg egy barátja, Sarah, ő skót, meg Diego. De nagyon nagyon élveztem, tisztára nyár volt/van, gyönyörű itt a tavasz. Egyszerűen nem találok rá szavakat. Imádom otthon is, de ez itt más, mivel persze nem a szokásos dolgok vannak, hogy tudom hogy ez nyílik aztán az, hanem minden utcasarok egy meglepetés.
Képek itt.
Csináltunk egy óriási nagy körsétát, híresebb épületekkel szobrokkal, Johanna mindenhol felolvasta, hogy miről híres, mi a története, ettünk fagyit, csináltunk rengeteg képet, egyszerűen szívembe zártam végérvényesen ezt a várost. :)
Voltunk étteremben is, azthiszem a legjobb döntés, hogy magamra főzök.
Vacsira, egy nagy tál epret ettem, most meg le akarok feküdni időben, bár valakik kint nagyon tombolnak, zene meg minden. De ez ellen nincs mit tenni, tegnap mi voltunk a hangosak, ez ilyen...meg kell szokni.

És azon a bizonyos Schlossplatzon, amihez már most sok emlék fűz, kaptam 4 szál fehér tulipánt. :)

Hát nagyon remélem, sok hasonló bejegyzésem lesz még:)

a krókuszokat felváltották a nárciszok, azaz 1 hónapja itt...

ez, hogy 1 hónapja itt vagyok, igen váratlanul tarkónvágott, és jól bedepiztem, hogy nem ezt vártam én ettől az 1 hónaptól. De persze, megint csak magam elé teszek nagy mércét, és nem várhatom el, hogy hirtelen folyékonyan beszéljek angolul. Mindenestre most a béka feneke alatt van a hangulatom, de remélem holnapra elmúlik, mert persze történnek itt folyamataosan a dolgok. De ma már a sulit sem bírtam élvezni, holott mélyhengereket tisztítottunk, vegyszerekkel, polirozással, amit eddig mindig csak elméletben kellett bemagolnunk.

De tartom ám az időrendet, ott hagytam abba, hogy jupiijé nincs pénteken órám. Azthiszem ezt egy 11-ig alvással ünnepeltem, majd bevásároltam. Annyira meleg volt, hogy levettem félúton a zoknimat, tűzött a nap, napszemüveg kellett, el sem hittem. Aztán szombattól már esős persze, de hirtelen furcsa is volt a nyári hangulat. Hazacipeltem a dögmelegben a dögnehéz cuccaim, a LIDL-ben volt tejszelet, aminek nagyon örültem, hisz a túrórudi ami rettentően hiányzik. És ez már majdnem az...na jó nagyon majdnem. És a kifulladástól még felsem eszméltem, de azon kaptam magam, hogy lebeszéltem Craiggel a skót sráccal, hogy menjünk ki futni. Igazándiból mozgásra már nagyon nem vágytam, de társaságra igen. De a mozgás is hihetetlenül jól esett, a sok agymunka után, végre a testem is elfáradt, persz 3 napig volt izomlázam. És egyébként nagyon szép helyen futottunk, medve tónak hívják, itt van nem messze egy völgyben. Beszélgettünk is, és mondta, hogy bocsi, az akcentus miatt, nah ő az egyedüli akinek nincs a skótok közül, és azt modntam neki h 1 éve tanulok angolt, ami igaz is, sőt kevesebb, mert az előtte levőket semminek sem nevezném. És mondta hogy akkor nagyon ügyes vagyok, és, hogy biztos benne, mire innen haza megyek, addigra tudni fogok rendesen. Én meg csak remélni tudom...

Aztán rámírt a magyar srác facen, aki mint kiderült szerdán már megy is haza, és találkoztam vele, nekem adta a szárítóját, beszélgettünk, sétáltunk. Valahogy nagyon furcsa volt magyarul beszélni, mert ezeken a helyeken ahol jártunk, eddig vagy egyedül vagy a többiekkel voltam. Ha a többiekkel akkor egyértelmű az angol beszéd, és ha egyedül megyek, akkor is általában azon agyalok, hogy ezt hogy mondanám angolul. Meg a másik, hogy az első péntek este amit nem bulizással töltöttem, és az első szombat, amikor nem úgy kelek fel, hogy tejóég Anna :-)

Úgyhogy a nem tejóég Annának köszönhetően, hátamra vettem a könyvekkel megpakolt táskám, mint a kisiskolás, és elmentem az első héten talált kedvenc padomhoz tanulni. Képek itt. Közben találkoztam Migellel, aki amúgy ilyen nagyon komoly fickónak tűnik, de olyan tiszta szemekkel tudd mosolyogni, hogy egy pár perces találkozás szebbé teszi a napom. :) A nap többi részében nem történt semmi érdekes, főztem, meg le akartam időben feküdni, mert másnap kirándulás, hát nem jött össze. :) Olyannyira, hogy az Anna és az óraátállítás egy másik történet :) Fejveszteve, kb éjfél körül már csak Zsoltit láttam msn-en ráírtam, hogy merre is állítsam az órám. Persze neten is utánanéztem, minden megvolt. Úgy sikeredett, hogy 2 órával sikerült előrébb állítanom az órát. Fél 8kor kellett kelnem, de gyanúsan nagyon sötét volt. Gyorsan bekapcsoltam a laptopot, persze a sima órának nem hittem, google-ba beírtam, hogy pontos idő, és igaz, volt még 1 órám aludni:))))) ezt akkor nem éltem meg enniyre mókásan, mert siekrült 4-5 órát aludnom, a nagy kirándulás előtt. Persze megspékelve ezt egy óriási izomlázzal.
De nem hagyhattam ki, nem is tudom, de valahogy nagy álmom volt Heidelbergbe eljutni. Meg 6 euróért??? Hát a bolond hagyná ki. Végül 9-en mentünk.

Képek itt:
Nagyon szép kis város, piknikeztünk a főtéren, meg néztük a kastélyt, sétáltunk a hídon, ami olyasmi mint a prágai lehet, legalábbis nekem az ugrott be. Felmásztunk a másik dombra is, ami televolt zöldelő, virágzó fákkal. Érdekes volt, ott már méginkább tavasz van. Na jó Stuttgart sem panaszkodhat. :) Nárciszok mindenfele. Nagyon jó dolog, hogy láthattam azt a várost, meg élveztem is, de ismét kiütközött az angol nem tudásom, és elég nehéz volt, hogy nem tudtam úgy kommunikálni, ahogy a többiek, meg ahogy szerettem volna.

Nagyon hosszú napra sikeredett, elvielg a többiek benne vannak még ilyesmi kirándulásokban, én meg csak örülök neki. És lassan meg imádkozom, hogy esek már át a holtponton, és eredjen meg a nyelvem, és beszéljek beszéljek már. Ma azon gondolkodtam, hogy lehet erre képtelen vagyok, van bennem valami gát, és nem tudok. Megoldok előbb egy matekfeladatot, mintsem angolul beszéljek. Meglátjuk mi lesz belőle, meghátrálás nincs, olyan eszembe sem jut, hogy hazamenjek, meg szerintem nem is engedné azt senki otton. :) Meg én sem akarok persze, csak nehéz. Nem a honvágy miatt szerencsére, de nehéz minden más. Bár ezt tudtam, hogy nehéz lesz...

No a maradék napok meg...
Hétfőn volt fotós órám, és azért szeretem, mert mindig nagyon fellelkesít, hogy végre harátozzam el, és gyűjtsek arra a hiperszuper canon tükörreflexes gépre.
Aztán az, hogy úgy fekszem le éjfélkor, hogy nem volt időm mindenkivel beszélni az otthoniak közül, az jóleső érzés volt, mert azt jelenti, hogy sokan sokan vannak.
A mai napom meg említésre sem méltó, majd amikor ismét elkap a lelkesedés, akkor elmondom, hogy milyen hiperszuper dolgokat tanultunk a mélynyomtatásról.