schönes wokhenende és már nem tudom hanyadik hét...

1 héttel el vagyok csúszva, remélem most lesz erőm bepótolni...

szóval az a bizonyos fél németországot körbeölelő utazás...úgy indult, hogy Lauri kérdezte, hogy van e 5 ember, aki menne Nünberg, Bammberg vagy valahogy arra felé, mert ő találkozik a barátaival, és kéne még ember, hogy olcsóbb legyen a jegy. Nah hát akkor miért is ne, ugyan én megnéztem, hogy van e vissza vonat, úgy láttam, hogy nincs, de Valentina mondta hogy van. Én meg hittem neki...kár volt :) ó, najó elég jó kis utazás volt, de csöppet olcsóbban is meglehett volna úszni, mondjuk akkor nincs meg az élmény, hogy egy orosz lánnyal, aki csak németül tud, bolyongok a német városokban egyre messzebb Stuttgarttól. Szóval 4en indultunk, péntek délután, Lauri a barátaihoz, Mathias valami Bad...nevezetű helyre, Valentina meg én pedig Bammbergbe. Már az indulás nagyon mókás volt, Lauri keresett engem itt, nincs telefonom, és a csengőre sincs kiírva még a nevem, nem tudta, hogy fent vagy lent lakom. Kérdezte valakitől, hogy hol lakik Anna Maldrik, mire ezek elakarták őt küldeni az Allmandring nevezetű koleszba. Végül én mindezt megláttam, hallotam, mondtam hogy hahó itt vagyok :D. Majd a vasútállomáson kiderült, hogy ami ki lett nézve vonat nem éppen jó, mivel IC, és nekünk csak a sima járatra érvényes a jegyünk. Végül csak el indultunk, az eddigi legjobb kávéval, amit itt ittam...jah és mindez egy óriási party után volt.
Megérkeztünk Nünnbergbe, ahol Lauri egyik barátja, nagyon kis lelkes volt, felajánlotta, hogy aludjunk náluk nyugodtan, van szabad hely. Mondtuk, hogy oké, de éhesek vagyunk, beülünk a mekibe. Szóval szétváltunk, mindet kb 5-6 óra környékén volt, és Valentinával nekilódultunk Nünnbergnek. Időközben csatlakozott egy orosz srác, akivel a vonaton ismerkedett meg Valentina, és 10 éve Nünnbergben lakik, úgyhogy ő idegenvezetett. Nem volt valami hasznos, mivel az emberek akik helyben laknak, valahogy nem gonodlnak arra, hogyha visszafelé másik úton mész, akkor sokkal többet látsz a városból. Ez már nem az első ilyen tapasztalatom. A város hasonló a többihez, semmi különös nem ragadt meg, meg az idő is elég hideg volt. Aztán egyszer csak jött egy sms, hogy mégse tudunk ott aludni. Viszont mi meg nem néztünk vissza vonatot. Bár közben gonodlkodtunk rajta, hogy haza kéne menni, úgyhogy nem haragudtunk, hogy mégsincs hely.

Kiderült, hogy rengeteg átszállással, legkorábban reggel 7-re érhetünk haza, úgyhogy ezt az opciót választottuk. 2 percünk volt a vonatot elérni. Kár volt érte, mivel nem tudatosítottuk az útvonalat. Átmentünk egy másik tartományba, pont az ellenkező irányba mint Stuttgart, 2 átszállással, és egy plusz jegy vásárlásával. Így már 3 tartományba volt érvényes jegyünk...fél 12-re érkeztünk Erfurtba. Volt 2 óránk várost nézni, nagyon nagyon tetszett mindekettőnknek, olyan kis varázslatos, főleg éjszaka. Visszamentünk a vonathoz, mire kiderült, hogy amivel haza szerettünk volna jutni, az alvókocsis és 80 euró rá a jegy. Úgy döntöttünk, hogy inkább 3 óra bolyongás még, mintsem 80 euro. A teljes mélypont a fáradtságban, feültünk egy villamosra, beültünk a burger kingbe, voltunk játszótéren, bolyongtunk a városban. Végre időben vagyunk, fel a vonatra, és irány Würzburg. Mindeközben, már kitaláltuk, hogy mivel aznapra már a 3 tartoményon belüli jegyünk egyike sem érvényes, és kénytelenek voltunk venni egy aznapit, szerencsére már hétvége volt, őgyhogy érvényes a schönes wokhenende tiket, ami egész Németországban érvényes. Szóval már akkor úgy hajnal 5 körül, eldöntöttük, hogy hazajövünk, lezuhanyzunk, és irány még 1 város. Szóval Würzburgban reggeli, aztán végre, már a következő vonat közvetlenül Stuttgartba ment velünk, és egy vagonyni foci drukkerrel. Azt hittem ott megy szét a fejem, de mire már pengeélen táncoltak az idegeimmel, akkora pont leszálltak...hihhetetlen jó érzés volt ismerős helyre érkezni, mondtam is Valentinának, mikor leszálltunk a vonatról Stuttgartban, hogy "sweet home". És ez annyira jó érzés nekem, tényleg otthonomként tekintem, kezdetektől fogva otthonnak mondtam ezt a lakást és ezt a várost. Amikor találkoztam a magyar sráccal, ő állandóan kijavította, hogy nem haza, hanem a kis lyuk ahol élek, vagy hasonlók. De nekem ez otthon. És ez rettentő jó érzés. :)
Szóval hazaértünk, zuhany, kávé, facebook, egy elcseszett tojásrántotta, és irány Swäbich Hall. Én nem hallottam még róla, Valentina javasolta. Az s-bahnon volt a mélypont, megfordult a fejemben, hogy visszafordulok és inkább alszom. De kár lett volna. Egy átszállás után, felébredtem, és annyira csodálatos volt a táj, hogy nem bírtam levenni róla a szemem. Dimbes dombos, legelős, leírhatatlan. És a kisváros is. A kedvenc, megbeszéltük Anyuékkal, hogy oda elviszem őket. :) Eléggé elzárt kis város, az étteremben mondta is a pasas, hogy nagyon rosz a közlekedés. Nah igen, beültünk egy étterembe, kiderült hogy szerb, vagy ukrán a tulaj, a fenébe nem emlékszem pontosan. Nah mindegy, tudott pár szót magyarul. Mesélt egy picit a városról németül, és értettem. Úgyhogy ennek nagyon örültem. :)

Voltunk még egy múzeumban, ahol épp megnyitó volt, sétáltunk a városban, és nem csak 1 utcányi az egész, hanem sok-sok, és még így se maradt idő, hogy a kastélyt megnézzük. Vagyis energia nem maradt.
KÉPEK :) ömlesztve, bocsánat, de ilyen sokat már nehéz válogatni.
ezennel véget ért a Schönes wokhenendénk, sok tanulsága volt, mármint hogy érdemes utazni Németországban, és azthiszem egy barátság is akadt :) azóta már voltunk egy ütt shoppingolni, volt itt nálam, vettünk együtt frizbit. Karattsyol németül, én angolul és semmi problémát nem okoz:)

a hét többi napja, vasárnapomat átaludtam, ami azthiszem ezek után nem meglepő. Hétfőn a fotós órán a városba kellett menni, csoportokat alkotni, és fotózni. A lényeg az volt, hogy legyen 1 tárgy ami mindegyik képen rajta van. Én 2 skót sráccal, és Migellel voltam, vettünk egy gumikacsát. :) Szerintem ebből a témából több mindent ki lehetett volna hozni, de nagyon szenvedett mindenki a fáradtságtól, meg attól, hogy kötelező.

Kedden új 4 hetes kurzus kezdődött. Prepress-workflow. Annyira haragudtam magamra, mert egy fényképes névjegykártyát csináltunk, teljes munkafolyamat a tervezéstől, a megrendelésen át, nyomoforma készítés, nyomtatás, feldolgozás mindez szárazofszeten. És értettem, semmi baj nem volt azzal, hogy nem megy az angol fergetegesen, és tudtam mit kell csinálni a gépen, mégis elrontottam, és nem mentettem el jól a pdf-et. Aminek az lett a következménye, hogy van egy névjegykártyám, a reggel 8 órás álmos fejemmel, és valami professzor nevével. De jövőhétre kell képeslapot tervezni, úgyhogy azt már megcsinálom normálisan, remélem. És amúgy hihhetetlen még mindig ami itt van, mert az egyik nyomóformát én raktam be a gépbe...otthon meg az óriási nagy fantáziám kellett, hogy elképzeljem hogy működik a szárazofszet.
Délután pedig olyan rendes voltam, kitakarítottam, főztem, mostam, felfrissítettem itt mindent. Igazán jól esett.
Szerdán szerintem semmi érdemleges nem történt, jah dehogynem. A szokásos órákon kívül, este meccset néztem. Én! Migel mondta, hogy ezt látni kell, Barcelona-Real Madrid. Én meg mentem Johanna lakásába és néztem a sok nemzetiségi társaságában. :)
Csütörtökön óra, aztán shoppingoltam Valentinával, majd este bbq. Most nem nálunk volt, hanem egy másik kolesznál, azért szeretem, mert soha nem egyforma. És hiába, hogy sokszor nincs kedvem menni, mindig jó.
Péntek pedig már munkaszüneti nap itt, azaz a boltok is zárva voltak. Mindenki más meg elutazott, azthittem, utólag kiderült, hogy egy csomó kirándulás fuccsba ment, úgyhogy a bandának több mint a fele, itt dekkol húsvétkor. Mindenesetre a pénteket egyedül töltöttem, elmentem az állatkert mellett lévő botanikus kertbe, mégegy kedvenc hely itt Stuttgartban. :)

Szombaton pedig kezdetét vette a 3 hetes Stuttgarter Frühlingfest.

Valami hasonló kaliberű, mint az oktoberfest. Csak skótokkal voltam, kicsit feszélyezett, mert hát az akcentus...de jól éreztem magam, lesültem. Bár amúgy egy giccsparádé az egész, a sör rettentő drága, de nagyon vicces, hogy kicsik nagyok, bajor népviseletben flangálnak.
képek

Hát ma pedig már Húsvét, kellemes ünnepeket mindenkinek! :-)

Zoo, München, vágógép és Scönes wokhenende...tartozom pár beszámolóval...

az utolsót ott hagytam abba, hogy suli menzáján lévő partíba megyünk. Kb 2 percet voltam ott, hazajöttem, előtte volt bbq, meg átmentem Johannához eper turmixot inni. Gondoltam korán lefekszem, meg pihenek egy kicsit pénteken, mivel hétvégén München, Hát nem így lett...felkeltem 11 körül, skype, msn, mikor is egyszercsak látom, hogy levél Johannától, 10 perc múlva itt lesz értem megyünk állatkertbe. Persze én még pizsiben voltam. Fergetegesen gyorsan összeszedtem magam, és nagyon szép kis délutánra sikeredett. Az állatkert kisebb, mint a pesti, de így épp elég időnk volt. 5-en mentünk, Johanna, Craig (ír), Florance (szingapúri) és Anna (spanyol, de Ő egy másik, nem az akiről már beszéltem). Virágoztak a tulipánfák, nagyon nagyon gyönyörű volt. Sok állatot viszont nem ismertem, és nem tudom miért minden csak németül van kiírva. De ez alapjában vonatkozik minden turista központra...nem értem. Magyarországon sokkal több minden ki van írva angolul, mint itt. Szóval egy szép kis délutánt töltöttünk ott, képek itt. És ismét elkérem majd Johannától a aképeket amiket rólam csinált.

és akkor következzék München:) nem publikálom végülis miért is dönöttem úgy hogy megyek, a lényeg, hogy mentem, és nem bántam meg :)

Reggel embertelen időpontban indultunk, 7 azthiszem, gyülekező az s-bahnal, be Suttgartba, majd fel a vonatra. Ulmban át kellett szállni, így ekkor a töröttkezű ült le mellém, és mindez azért érdekes, mert beszélgettünk, és annyira halál nyugodtan beszéltem neki angolul, mintha évezredek óta ismernénk egymást. Volt, hogy kitalálta, mit akarok mondani, tényleg mintha a vesémbe látott volna. Érdekes volt nagyon. Aztán egyszercsak még egy átszállás után megérkeztünk Münchenbe. Elősször a szállást foglaltuk el, vagyis csak becsekkoltunk, fizettünk, mert a szobát nem lehetett elfoglalni. Én a töröttkezűvel, Migellel, Laurival és a barátnőjével kerültem egy szobába, ami a lehető legjobb volt, mivel alapvetően őket ismerem jobban és így még inkább összebarátkoztunk.

 

Mondanom sem kell 28 euro volt a szállás, és nem volt melegvíz. Szóval lepakoltuk a csomagokat, és valahogy nagyon hülyén jött ki, mert nem beszéltük meg, hogy akkor hova is menjünk, hanem mentünk mint a kerge birkák a városban. Mindenki éhes volt, mindenki mást akart látni, és a csajszi aki leszervezte ezt az egészet beszervezett valami ismerősét, 2 picsa személyében, akik hozták a dalmatáikat. És amikor ők velünk voltak, akkor állandóan vártunk valamire, meg nem érdekelte őket, hogy mondjuk ha másik útvonalon megyünk ugynarra a helyre, akkor mi kíváncsi erasmusosok sokkal többet látunk. Szóval kerestünk kaját, a főtéren megebédeltünk, aztán elmentünk az angol kertbe. De ott is nem ám, hogy felmenni a kínai vagy japán pagodához, nem ott van kész nézzétek meg. Ezek után levált tőlünk a 2 picsa, és máris jobb lett a hangulat. Elmentünk az olimpia parkba, fel a tv-toronyba, gyönyörű volt.

Miután már végleg lejártuk a lábunkat, visszamentünk a szállásra, már épp elaludtam volna, mikoris betoppant a töröttkezű meg Lauriék. Vicces volt a töröttkezű feküdt az ágyon és egyszercsak elkezdte mondani, hogy "sárgabögregörbebögre". Gyorsan átöltöztünk, majd lementünk a hallba, hogy találkozzunk a többiekkel, hogy menjünk vacsizni. A többiek 1 személyből állt, aki Tánya, és imádom ahogy azt mondja h Anna. :) Szóval elindultunk páran az étterembe, mire kiderült hogy egy csomóan már ott vannak. A belváros legmenőbb éttermében kellett ennünk, ezt is a hülye picsa szervezte, de azért csak jól éreztük magunkat. Meg megkóstoltam helyi specialitást is, úgyhogy végre ez sem hiányzik az életemből. Azután a Hard Rock nevezetű híres kocsmába mentünk, készek voltunk rá, hogy valami táncos mulattságra menjünk, de mindenhová 8 euró volt a beugró. Amúgy a hülye picsa legalább ezt az egyet elintézhette volna...de így is 2-re értünk vissza. Gyors hidegzuhany, alvás. A csoport nagy része koncentrációs táborba ment, de én úgy dönöttem mivel a szobatársaim nem mennek így én se, hogy ne kelljen hamrabb felkelnem. Másrészt pedig nem tudom hogy viseltem volna lelkileg, természetesen érdekel, de majd máskor megnézem, mikor nem egyedül vagyok egy országban távol a szeretteimtől, állandóan ingadozó lelkiállapottal. Mindenesetre ez nagyon jó döntés volt, mert így csaptunk egy Bavarian Breakfast-öt, azaz bajor reggelit, ami inkább ebéd volt. Óriási perec, virsli, muzsika és sör. Bár én akkor pont kihagytam.

Utána pedig Tányával és Sandrával elmentünk múzeumba, én választottam, Tánya mondta hogy jobb lett volna a modern, de nekem így is tetszett, Van Gogh napraforgói, Monet..hmm. Visszamentünk a központba, várnunk kellett a többiekre, így csaptunk egy édes félórát, sütivel és fagyival. Megjöttek a többiek, el kellett dönteni ki az az 5 ember, aki visszamegy a korábbi vonattal. Bár fáradt voltam, inkább maradtam, mert 2 óra ide vagy oda a fáradtságomnak már mindegy, Münchenben meg nem sokszor vagyok életemben. És ismét jó döntés volt, mivel beültünk egy sörkertbe, megittunk 1-1 liter sört fejenként, felszabadult a hangulat, és tényleg jól éreztük magunkat, mind együtt. Vonatút haza, mosoly az arcokon. 2 konklúzió van, az egyik, hogy München nem olyan szép város, kicsit hasonlít Bp csúnyábbik részire, és örülök, hogy Stuttgartban vagyok, mert ez egy hihhetetlen szép város. A másik pedig, hogy megszerettem a sört. :)
kéééépek
Remélem semmit nem hagytam ki ebből a beszámolóból...éjjel 1-re értünk haza...megérte;)

Hétfőn fotós óra volt, a tanárnő csinált vmi kvízt, amit az én csapatom nyert, fogalmam sincs hogyan, én 1 kérdésre tudtam a választ:D a többiek mindenre. Szerintem ezen kívül nem történt semmi, vagy nem emlékszem rá. Kedden befejeződött a mélynomytatás kurzus. Kinyomtattuk, megkaptuk a nyomóformát, izgi volt, főleg mert az egyik papírválogatás közben az egyik tanár levert egy vaskos, tömörvas vágógépet, ami a lábamon landolt. Ő mindezt észre sem vette, mármint a lábamat, még mielőtt elment levert mégvalamit. Szerencsére semmi baja a lábamnak, kivéve, hogy kék és zöld. Azért aznap nem mertem elmenni sehova, inkább pihentettem. Az óráról képek itt.
 

Szerdán elmaradt a reggeli órám, juhúú, aztán volt német, dolgozattal. És ezthiszem ez volt az a nap, amikor szinte a család összes tagjával skypoltam, és mikor Rózi megölelte a laptopot otthon, azaz egy virtuális ölelést küldött, nah akkor szorult össze a pici szívem, és kezdett el nagyon hiányozni minden és mindenki. Csöppet beütött a honvágy. De olyan jó, hogy van ami ennyire hiányozzon.

Csütörtökön volt suli, aztán 6kor találkoztam a többiekkel és nekiindultunk a partynak. Tök jó volt, csak kiléptem az ajtón épp itt ment Diego, csatlakoztam hozzá, majd Lauri ugyanígy hozzánk, majd a többiek is. Vártunk egy csomót a városban a szingapuriakra, és végül úgy dönöttem Diegoval, hogy nem megyünk az ír kocsmába, hanem sétálunk egyet. Úgyhogy 2 óráig szeltük a város utcácskáit, tényleg gyönyörű ez a város, majd pedig úgy volt hogy már a corso barba megyünk, de eltévesztettük az utcát és sikerült az ír kocsmába visszamennünk. Amit csak azért említek meg, mert visszaértünk, és Migel mondta hogy hiányolt már nagyon, és látszott, hogy a többiek is örülnek nekünk, és olyan boldog kis pillanat volt. :)

 

Aztán nekiindultunk a corso barnak, ahol Lauri volt a dj, ezért is mentünk. Egy picike kis padlásszoba, 2 rúddal, régen sztriptíz bár volt. :D mindenki a rúddal bohóckodott, engem nem bírtak rávenni. De így is rengeteget táncoltunk, és egyszercsak szóltak, hogy hé Anna magyünk az utolsó vonattal jössz. Észre se vettem, hogy eltelt az idő. Mókás volt a hazaút, észrevehető, hogy egyre inkább otthon érzem magam közöttük, Migel nyakába ugrottam pl. A party ezzel nem ért véget, folytattuk Craig konyhájában, a szokásos helyen. Elfogyott pár tekila, táncoltunk, énekeltünk, a szokásos konyha buli. Nagyon nagyon jól éreztem magam, és úgy tűnt, hogy szeretnek, meg én is szeretem őket. Sokszor van az, hogy félek, hogy nem bírnak az emberek itt, és nagyon jó, hogy néha kapok visszaigazolást hogy nem így van. 3-kor ágyba is kerültem.
és pénteken 2kor pedig már útban voltam Bambergbe. 2 napos őrült utazás volt, amiről kicsit később beszámolok. elfáradtam....
ebbe a mappába pedig ismét tettem képeket, amiket másoktól szereztem.

csók.

27 fok

Vasárnapra semmi tervezetem nem volt, úgyhogy nagyon megörültem, hogy Johanna ismét kiírta facebookra, hogy 3-kor tali, és menjünk állatkert, múzeum vagy bármi. Közben a srácok bbq-ztak a kertünkben, vagy park, nem udom hogy nevezzem, a lakások közti kis placc, ami tele van zölddel, meg padokkal, meg a fűben rengeteg, rengeteg százszorszéppel. Elindultam Johannához, de a bbq-sok közölték, hogy csüccsenjek le, és élvezzem a napsütést nem megyünk sehova túl meleg van. Úgyhogy így esett, hogy egy vasárnap délután a százszorszépekkel benőtt fűben fetrengtünk. Olvastunk, volt aki ping-pongozott, közben Lauri Dj-zet, elég hangulatos volt. :)

Hérfőn a fotós órám elég jó volt, egyrészt Migellel mentem suliba, másrészt meg az óra második felében filmet néztünk azokról az emberekről akik a filmeket fotózzák, és nagyon izgi volt, színek, témák, hangulatok, fények. És angolul ment, úgyhogy elég sok mindent értettem is belőle. És nem tudom, hogy miért pont a hétfő este az, amikor általában nekiülök tanulni a másnapi hosszú órámra, és mindenki akkor keres otthonról. Úgyhogy skypok, msn-ek, emailek tömkelege, aminek örülök naná. :))) És amúgy pedig le kéne szoknom róla, hogy mindig előző este tanulok a dolgokra, mert lassan kezdem nem utolérni magam. Szóval ez volt a hétfő este, kedden pedig arra ébredtem, hogy lázas vagyok, fáj a torkom, köhögök. Így mentem suliba, mélynyomtatás a kedvenc. Igen élvezem már:) Most megcsináltuk a képeket amik majd ki lesznek nyomtatva, vagyis belevéstük a hengerbe, elég izgalmas, és még anniyra szerencsések is vagyunk, hogy új gyémántvésőfejet használtunk, azaz a kalibrálást is megnézhettük. Eléggé hosszú volt az 5 óra egybe, alapvetően mindig lefáradok, most meg méginkáb, úgyhogy hazajöttem, pizsire váltottam, főztem egy teát, bevettem egy kalmopirint és lefeküdtem. Tanulgattam egy picit németet, estére meg főztem levest is, másnap reggel, mikor Anyuval beszéltem skypon alig jött ki hang a torkomon, de most már semmi bajom. Tegnap volt német szódoga, hát azért nem mindenre emlékszem én :), de szerencsére ez csak próba volt. A tanárnő, meg mi is anniyra élveztük az órát, hogy nem vettük észre, hogy vége:) Sokat nevettünk:) Az óra utánra pedig meg volt beszélve, hogy átjön Johanna, kicsit tanít angolul, megbeszéljük a múzeumok éjszakáját és odaadja a képeket, amikből válogatás itt. Hozott gyümölcssalit, kiültünk a padokra, beszélgettünk 1 órát. Jó volt nagyon. Utána elmentem boltba és egész úton csak angolul gondolkodtam, valamit elindíthatott bennem. Jah és végül úgy esett, hogy nem a múzeumok éjszakájára megyek, hanem 2 napos Müncheni kirándulásra, mert mennek jó arcok is, annyira jó arcok, hogy nekem nem is kell semmit csekkolnom, foglalnom vagy bármi, a töröttkezű és Lauri mindent elintéz. :) Ma pedig anniyra anniyra tavasz van itt, vagy nyár, nem tudom melyik. :) Én rövidgatyában és ujjatlan pólóban flangálok, jön be a frissen vágott fű és a virágillat. Hamarosan meg indul a bbq ismét. Este valószínűleg meg a suli menzáján levő buliba megyünk.


éljen a nyár, a 27 vagy akárhány fok, München, az illatok :)

és innen is Nagyon Boldogat az én egyetlen Sógornőmnek, sose hívtalak így, ezután sem foglak :))) vigyázz magadra, meg a kicsire;)

pusziii

fehér foltok

"anna: nem tudom hogy ez a honvágy e, vagy csak a hiány, mert végülis azt akarom, hogy itt legyetek, nem azt hogy én otthon :)

manó: :) akkor hiány, hiánytünetek, mint a vitaminnál :)

anna: jaja, nem a körmömön vannak fehér foltok, hanem a szívemben..."

egy vasárnapi beszélgetés Zsuzsival :)

most jó:)

nem Apu nem az lesz a címe, hogy az első pörkölt, mert bár igen megfőztem az első pörköltet itt, végre beszereztem hozzá mindent, finom is lett, de eléggé eltörpül a többi eseményhez képest:)
ott hagytam abba, hogy kedd, és a teljes mélypont. Szerdán még annál is rosszabb volt, felkeltem bementem a suliba, volt egy órám, és jöttem kifelé, minden emberben valaki magyar ismerőst láttam bele, és egyszerűen nem tudom mi lelt, de küzdenem kellett a könnyeimmel. A mosást is elcsesztem, mert lemerült a kártyám, és feltölteni nem tudtam, ez kihatott a másnapomra mikoris mindezért felkellett kelnem 8-kor. No de elmentem németórára, ott volt Diego, és rögtön kérdezte, hogy mi van velem, miért nem mentem bbq-ni előző este. Mondtam neki valamit, de megígértette, hogy este megyek szülinapot ünnepelni. Aztán szerintem már említettem, hogy nem tudom miből van ez a német tanárnő, tényleg csak miatta tanulok németet, mert egyszerűen szebbé teszi a napom. Most rettentő fáradt volt, de még így is valahogy életet lehelt belém.
Úgyhogy mivel mást nem lehetett tenni, mint menni szülinapozni, miközben az otthoniak épp sütögettek, és ha hiszitek ha nem, a kicsi szívemet nagyon fájdította, és ha mondjuk nem 200 euró a repülő, akkor lehet, hogy még haza is megyek. Szóval mentem szülinapozni, és nagyon sokan jöttek, még a cuki német lakótársam is, Lénárt is a törött kezű, akit eléggé a szívembe zártam már:) És jó volt, egy ír pubban voltunk, igazándiból nagyon drága volt, meg sem merem mondani mennyi...de táncoltunk, énekeltünk, volt karaokee, elénekeltek páran egy örökérvényű klasszikus backstreet boys számot. Az volt a jó, hogy mindig volt kivel összenézni, és mosolyogni, meg érezni, hogy végre tartozok valahova. Lénárt persze megint megtáncoltatott, ismeri az Emil Rulezt, úgyhogy tényleg végképp nem lehet nem a szívembe zárni. :)
És nem volt baj, hogy egyedül jövök haza, mert Anna szólt, hogy indul, én szóltam Johannának...végeredményben szinte majdnem mindenki együtt jött haza. Majd pedig majd elfeljtem, itt nálunk a konyhában folytatódott a party, pár tekilával, meg egy kis muzsikával, hogy legalább végre egyszer ne tudjanak aludni a kínaiak. Jó volt, érdekes volt, hogy a 2 normális lakótársam meg én vagyunk a házigazda. Jah és megemlítem, új lakótárs érkezett, de egyenlőre még nem futottam vele össze. Annyit tudok hogy pasi, és német. De itt soha semmi sem biztos. :)
Szóval, úgy kb 2, fél 3kor kerültem ágyba, ezért volt elég nehéz felkelni reggel 8-kor azért, hogy feltöltsem a mosókártyámat...de annyi haszna volt, hogy ilyen hajnalok hajnalán senki sem mos, úgyhogy legalább azt letudtam. Bementem órára, elég furcsa, hogy egyes tanárok simán megtartják az órát angolul, ha mi ott vagyunk, mások meg ránk sem hederítenek, és csak német. Pedig mindenki beszél angolul jól. Aznap az utóbbi történt, hogy teljesen német minden...és akkor az este akadt mégegy szülinap. Mert a 2 franciának, nagyon érdekes amúgy, hogy rettentően hasonlítanak egymásra, alkatilag, együtt mennek mindenhová, minden órára, sokszor együtt főznek, egyébként az egyik fiú, ő a lakótársam, a másik meg az ellenkező nem, és 1 nap eltéréssel van a szülinapjuk. Úgyhogy ezért esett, 2 nap ünnepelni való. A második szerényebbre sikerült létszámilag, összesen 8-an voltunk, egy Salsa klubban.

Kellemes este volt, nem mondom hogy fergeteges, de jó volt, erősödik ez a tartozom valahová érzés. Viszont ez a tánc nem az én világom, és 1-1 zenét szeretek, de egész este már kicsit sok. De tátott szájjal bámultam, akik profin táncoltak. Pöszke, Neked nagyon tetszett volna! :)
Pár képet tettem föl ebbe a mappába. 
Pénteken végre aludhattam, délig kiélveztem, aztán bevásároltam, és ekkor tűnt fel, hogy milyen gyorsan telik itt az idő. Meg kezd egy kicsit rendszer lenni a dolgokban. Péntek reggel 8-kor múlt héten is, most is valaki nagyon hangosan beszélt németül, bevágta az ajtót és elment.
Nah és ekkor nikálltam azt a bizonyos pörköltet megfőzni, épp föltettem, meg a cukifiú is főzött valamit, mire jött Jolan, hogy menjünk bbq-ni a "kertbe". Ránk néz, hát egy kicsit elkésett...de megdícsérte, hogy nagyon jól néz ki amit csinálok, meg is kínáltam, de nem eszik húst. Pedig mondani akartam neki, hogy csak óvatosan, életem első pörköltje. :)
11 körül kimentem bbq-ni, fél 3-kor ágyba is kerültem, úgyhogy ismét jól sikerült. Bár azthiszem sikerült egy kicsit megfázni.

 
Na és ma pedig, felkeltem órára 10-kor, mert délre megvolt beszélve egy Stuttgart-mini-trip, annyira mini lett, hogy 5-en mentünk, Johanna, meg egy barátja, Sarah, ő skót, meg Diego. De nagyon nagyon élveztem, tisztára nyár volt/van, gyönyörű itt a tavasz. Egyszerűen nem találok rá szavakat. Imádom otthon is, de ez itt más, mivel persze nem a szokásos dolgok vannak, hogy tudom hogy ez nyílik aztán az, hanem minden utcasarok egy meglepetés.
Képek itt.
Csináltunk egy óriási nagy körsétát, híresebb épületekkel szobrokkal, Johanna mindenhol felolvasta, hogy miről híres, mi a története, ettünk fagyit, csináltunk rengeteg képet, egyszerűen szívembe zártam végérvényesen ezt a várost. :)
Voltunk étteremben is, azthiszem a legjobb döntés, hogy magamra főzök.
Vacsira, egy nagy tál epret ettem, most meg le akarok feküdni időben, bár valakik kint nagyon tombolnak, zene meg minden. De ez ellen nincs mit tenni, tegnap mi voltunk a hangosak, ez ilyen...meg kell szokni.

És azon a bizonyos Schlossplatzon, amihez már most sok emlék fűz, kaptam 4 szál fehér tulipánt. :)

Hát nagyon remélem, sok hasonló bejegyzésem lesz még:)

a krókuszokat felváltották a nárciszok, azaz 1 hónapja itt...

ez, hogy 1 hónapja itt vagyok, igen váratlanul tarkónvágott, és jól bedepiztem, hogy nem ezt vártam én ettől az 1 hónaptól. De persze, megint csak magam elé teszek nagy mércét, és nem várhatom el, hogy hirtelen folyékonyan beszéljek angolul. Mindenestre most a béka feneke alatt van a hangulatom, de remélem holnapra elmúlik, mert persze történnek itt folyamataosan a dolgok. De ma már a sulit sem bírtam élvezni, holott mélyhengereket tisztítottunk, vegyszerekkel, polirozással, amit eddig mindig csak elméletben kellett bemagolnunk.

De tartom ám az időrendet, ott hagytam abba, hogy jupiijé nincs pénteken órám. Azthiszem ezt egy 11-ig alvással ünnepeltem, majd bevásároltam. Annyira meleg volt, hogy levettem félúton a zoknimat, tűzött a nap, napszemüveg kellett, el sem hittem. Aztán szombattól már esős persze, de hirtelen furcsa is volt a nyári hangulat. Hazacipeltem a dögmelegben a dögnehéz cuccaim, a LIDL-ben volt tejszelet, aminek nagyon örültem, hisz a túrórudi ami rettentően hiányzik. És ez már majdnem az...na jó nagyon majdnem. És a kifulladástól még felsem eszméltem, de azon kaptam magam, hogy lebeszéltem Craiggel a skót sráccal, hogy menjünk ki futni. Igazándiból mozgásra már nagyon nem vágytam, de társaságra igen. De a mozgás is hihetetlenül jól esett, a sok agymunka után, végre a testem is elfáradt, persz 3 napig volt izomlázam. És egyébként nagyon szép helyen futottunk, medve tónak hívják, itt van nem messze egy völgyben. Beszélgettünk is, és mondta, hogy bocsi, az akcentus miatt, nah ő az egyedüli akinek nincs a skótok közül, és azt modntam neki h 1 éve tanulok angolt, ami igaz is, sőt kevesebb, mert az előtte levőket semminek sem nevezném. És mondta hogy akkor nagyon ügyes vagyok, és, hogy biztos benne, mire innen haza megyek, addigra tudni fogok rendesen. Én meg csak remélni tudom...

Aztán rámírt a magyar srác facen, aki mint kiderült szerdán már megy is haza, és találkoztam vele, nekem adta a szárítóját, beszélgettünk, sétáltunk. Valahogy nagyon furcsa volt magyarul beszélni, mert ezeken a helyeken ahol jártunk, eddig vagy egyedül vagy a többiekkel voltam. Ha a többiekkel akkor egyértelmű az angol beszéd, és ha egyedül megyek, akkor is általában azon agyalok, hogy ezt hogy mondanám angolul. Meg a másik, hogy az első péntek este amit nem bulizással töltöttem, és az első szombat, amikor nem úgy kelek fel, hogy tejóég Anna :-)

Úgyhogy a nem tejóég Annának köszönhetően, hátamra vettem a könyvekkel megpakolt táskám, mint a kisiskolás, és elmentem az első héten talált kedvenc padomhoz tanulni. Képek itt. Közben találkoztam Migellel, aki amúgy ilyen nagyon komoly fickónak tűnik, de olyan tiszta szemekkel tudd mosolyogni, hogy egy pár perces találkozás szebbé teszi a napom. :) A nap többi részében nem történt semmi érdekes, főztem, meg le akartam időben feküdni, mert másnap kirándulás, hát nem jött össze. :) Olyannyira, hogy az Anna és az óraátállítás egy másik történet :) Fejveszteve, kb éjfél körül már csak Zsoltit láttam msn-en ráírtam, hogy merre is állítsam az órám. Persze neten is utánanéztem, minden megvolt. Úgy sikeredett, hogy 2 órával sikerült előrébb állítanom az órát. Fél 8kor kellett kelnem, de gyanúsan nagyon sötét volt. Gyorsan bekapcsoltam a laptopot, persze a sima órának nem hittem, google-ba beírtam, hogy pontos idő, és igaz, volt még 1 órám aludni:))))) ezt akkor nem éltem meg enniyre mókásan, mert siekrült 4-5 órát aludnom, a nagy kirándulás előtt. Persze megspékelve ezt egy óriási izomlázzal.
De nem hagyhattam ki, nem is tudom, de valahogy nagy álmom volt Heidelbergbe eljutni. Meg 6 euróért??? Hát a bolond hagyná ki. Végül 9-en mentünk.

Képek itt:
Nagyon szép kis város, piknikeztünk a főtéren, meg néztük a kastélyt, sétáltunk a hídon, ami olyasmi mint a prágai lehet, legalábbis nekem az ugrott be. Felmásztunk a másik dombra is, ami televolt zöldelő, virágzó fákkal. Érdekes volt, ott már méginkább tavasz van. Na jó Stuttgart sem panaszkodhat. :) Nárciszok mindenfele. Nagyon jó dolog, hogy láthattam azt a várost, meg élveztem is, de ismét kiütközött az angol nem tudásom, és elég nehéz volt, hogy nem tudtam úgy kommunikálni, ahogy a többiek, meg ahogy szerettem volna.

Nagyon hosszú napra sikeredett, elvielg a többiek benne vannak még ilyesmi kirándulásokban, én meg csak örülök neki. És lassan meg imádkozom, hogy esek már át a holtponton, és eredjen meg a nyelvem, és beszéljek beszéljek már. Ma azon gondolkodtam, hogy lehet erre képtelen vagyok, van bennem valami gát, és nem tudok. Megoldok előbb egy matekfeladatot, mintsem angolul beszéljek. Meglátjuk mi lesz belőle, meghátrálás nincs, olyan eszembe sem jut, hogy hazamenjek, meg szerintem nem is engedné azt senki otton. :) Meg én sem akarok persze, csak nehéz. Nem a honvágy miatt szerencsére, de nehéz minden más. Bár ezt tudtam, hogy nehéz lesz...

No a maradék napok meg...
Hétfőn volt fotós órám, és azért szeretem, mert mindig nagyon fellelkesít, hogy végre harátozzam el, és gyűjtsek arra a hiperszuper canon tükörreflexes gépre.
Aztán az, hogy úgy fekszem le éjfélkor, hogy nem volt időm mindenkivel beszélni az otthoniak közül, az jóleső érzés volt, mert azt jelenti, hogy sokan sokan vannak.
A mai napom meg említésre sem méltó, majd amikor ismét elkap a lelkesedés, akkor elmondom, hogy milyen hiperszuper dolgokat tanultunk a mélynyomtatásról.

kőkeményen iskola...

haladok időrendben...azaz kedd.
7 óra helyett, 7:30-kor sikerült kikelnem az ágyból, nagyon rohantam, hogy beérjek 8-ra, és a múlthetivel ellentétben se a cukifiú, se Jolan nem sertepertélt a konyhában, ami kicsit gyanús is volt nekem. Berohantam tehát 8-ra, fejvesztve keresem a termet, ami ki van írva, ott nincs senki, mondom mi van????? Mire hirtelen beugrott, hogy 8:15-kor kezdődik az óra és igen idővel mindenki megjött, és a terem is stimmelt. 9 fős kis csoport, mindenki Erasmusos és egy néha kicsit vicces, néha kicsit idegesítő tanár, 8:15-től 13:15-ig. Nagyon hasznos volt, a mélynyomtatást tanuljuk, sokban egyezett az itthon tanultal, csak sokkal mélyebben vesszük, és mindenhez van kézzel fogható példa. Nem tudom hány mélnyomóhengert, és gyémántvésőfejet tapogattam le, amik már a milliós/milliárdos nagyságrendet verik. Kaptunk jegyzetet, angolul, jobb oldalán helyet hagytak ki, hogy lehessen jegyzetelni. Jah és amit elfelejtettem, angolul ment az egész, ami azért nagyon meglepő, mert ez színtiszta német kurzus, és csak a mi kedvünkért, külön indították angolul. Azt ott tanultakkal nem untatok itt senkit, majd az érdekelteknek úgyis mesélek:) Meg úgyis kell segítség a halom fordításhoz. Viszont történt egy érdekes dolog. Van egy lány, skót, nagyon félénk, meg furcsa, lehet h beteg is, nem jöttem még rá, de mindeközben meg nagyon hippy. Eszik órán, persze valahogy mindig mellém kerül, és csámcsog, és ez engem mérhetetlenül fel tud idegesíteni. Ledobta a műzlis papírt a földre, abban a teremben amiben a méregsrága mélnyomó hengerek vannak!!! Ahol kb tüsszenteni nem merek. Én meg hogy figyelmeztessem, felvettem a szünetben. Bejön a csukott ajtón, és nyitva hagyja utána. És ezek még csak apró jelek, no de, óra közben egyszer csak felteszi a lábát az asztal közepére. Mikor jöna  tanár épp körbemutatni valamit, akkor leveszi, de amint nem figyel visszateszi. Egyébként egy kör asztal volt, mindenki lát mindenkit. És akkor egyszercsak a mondandója közepén a tanár észreveszi, az eddig aranyos és mosolygós tanár, most erélyesen kérdezi, hogy Skóciában ez így szokás e, mire röhög, és közli, hogy igen. És felteszi a másik lábát is. De nem úgy kell elképzelni, hogy az asztal szélére, hanem úgy bele a közepére...látszott a tanáron, hogy nagyon ideges lett...a lányon meg, hogy élvezi, hogy rá figyelnek. Ezzel csak az volt a probléma, hogy az eddigi kis csoportunkat, meg h a tanár örömmel tanított, megtörte. De végeredményben nagyon jó kis óra volt, meg remélem a tanár csak őt könyvelte el neveletlennek, nem minket, hisz nem is 1 országból jöttünk. Viszont anniyra, de anniyra fárasztó volt, hogy elmondhatatlan, úgy érzem magam, mint akinek az agya túl nőtte a helyét.

Szerdán reggel ismét 8:15, most már megjegyeztem:D Prepress/workflow óra, német, mire a tanár 20 perc múlva megkérdi, hogy ki az aki csak angolul beszél, jelentkezem, meglepődik, mert előző órán egy néger lány volt, aki jelentkezett (és amúgy jár erre az órára, csak elaludt). De ettől a perctől angolul beszélt, és végig úgy tartotta az órát. A végén megkérdezte, hogy értettem e, meg hogy jó volt e így, én meg megköszöntem szépen, hogy ilyen rendes volt. Na és ezután éreztem azt, hogy végem van, nem bírom tovább.
De sikerült egy online ebédet tartani, az otthoni kis barátkákkal, ami ugyan a fáradtságot nem enyhítette, de örültem neki nagyon. :) És akkor nekiálltam németet tanulni, volt német óra, a kedvenc tanárommal, és bár bekeményített, így hogy heti 1 alkalom, még így se tudja elvenni a kedvem. Aztán nekilódultam sétálni, mert vagy az ágy, vagy a mozgás. És annyira gyönyörű itt, erdők mezők, tavacskák.

Ezt szeretem Stuttgartban, hogy modern, meg pörög, mégse kell sokat menni egy kis nyugalomért. Viszont mindezek a dolgok, hogy nyugalom, meg hogy egyedül vagyok, elég sok gondolkodásra késztet, és pl Müller Pétert olvasok a neten, hogy találjak visszaigazolást, és hihetetlen dolgokon tudok agyalni. Leginkább az a téma mostanság, hogy minek is csinálom én ezt az egészet, hogy oké, hogy nagyon sok mindent megtanulok, és hasznomra válik, és utána, és akkor ebből jön a tengernyi kérdés, meg a megválaszolás, és valószínű ez csak rám tartozik...de mivel magamnak is írom ezt a blogot, így ezt most idefűztem.
No és akkor este, jöttek a jobbnál jobb hírek otthonról, és ez első látogatóm, aki fix, és akit csak túrórudival engedek be. :D Május 25.-én érkezik Anett, szerencsés, mert övé lett a legolcsóbb repjegy. :)
És itt van egy kis táblázat arról, hogy mikor van szünetem, vagy mi van tervezve, a fehéren hagyott részeken lehet tervezni az idejövetelt.

Viszont anniyban változott a téma, hogy július 1.-ével nem megyek haza. Vagyis lehet, hogy 1 hetet dolgozni, de mindenképp visszajövök. A suli végeztével, még sok dolgot kell elintézni, meg ha már kifizetem a lakást, akkor ne vesszen annyira kárba. Úgyhogy lehet, hogy júliusban, Zsuzsi államviszgáját megünnepelve, visszajön velem, vagy Anyuék is tervezik, hogy jönnének. Meglátjuk...
És végezetül a mai nap. 12 óra alvás nem volt elég ahhoz, hogy ma fitt legyek, ami jelent valamit, és nagyon agyaltam, hogy ez így nem jó. És tudtam hogy ma még rajzolnom kéne 4 képet, arcot, alakot, széket, kezet, nem egy egyszerű dolog. És elmentem órára, ami digitális nyomtatás, nah ez teljes egészében német, de így is jó dolgok vannak benne. De egyszerűen annyira le vagyok szívva, hogy nem törődök azzal, hogy kommunikáljak, inkább hazajövök, mintsem odamenjek pár szóra a többiekhez, mert egyszerűen már nem tudom megerőltetni az agyam. És ez így nagyon nem jó, nem erről kéne, hogy szóljon ez az egész. És kezdtem pánikolni, hogy ha hétvége mondjuk kirándulás vagy buli, akkor annyi neki, mikor fogok tanulni, meg házit készteni, meg a fenébe is, azért is jöttem ide, hogy lássak szépet és jót. És nagyon őrlődtem, hogy akkor mi legyen. És egyedül nem tudok dönteni...Anyu nincs a közelben, meg ő nem dönthet helyettem. Úgyhogy tanácsot kértem Nikitől, mert végülis csak vele vittem végig a dupla műszakot a suliban. És ez nagyon jó döntésnek bizonyult, mert nagyon jó érveket hozott fel. Nincs más hely, ahol a mélynomytatásról, a prepressről, meg németül meg angulul tudnék tanulni, viszont rajzolni bárhol lehet. Ha idézem "testem lelkem nem kívánja a rajzolást, akkor nincs értelme", a kreditek nem számítanak, azok mindig megoldódnak valahogy, viszont kell a pihenés is, a kikapcsolódás, és az, hogy legyen időm tanulni a fontos dolgokat. Szóval az egész lényege az, hogy leadtam a holnapi 6 kredites rajzórám, így 15 kreditnyi tárgyam van csak, ami kevésnek tűnik, de a tegnapi állapotomat mérve nem éppen. És van egy szabad péntekem, meg tán lesz egy nem hullafáradt Anna is a jövőben. És ezzel megkönnyebbültem, úgyhogy azt hiszem jó döntés volt. Végeredményben az 1 fotós kurzuson kívül mindegyik tárgyam nyomdás, de ez az ami érdekel, és szeretem, és élvezem. Meg mi mást tanuljak, itt a nyomdaipar bölcsőjében? :)

 Úgyhogy most a nagy döntésre, kialszom magam végre, holnap bevásárolok, mert semmim nincs már itthon, és elfelejtettem a legfontosabb magyar fűszert is, a paprikát, remélem kapható itt is.
Aztán meglátjuk mi sül ki a hétvégéből...

és pár kép itt. :)

3 hete ilyenkor...

...eszembeötlött, hogy nincs meg az útlevelem, és egy órás, vagy 2 procedúra árán, csak meg lett. Ha valaki kérdezné, hogy amúgy minek, mert ki tudja hova vet a sors, nehogy ez akadályozzon meg benne, hogy nincs nálam az útlevelem, amiért nem kevés pénzt fizettem.
Node nem ez a lényeg, lassan nehéz már nekiülni blogot írni. Vagy túl sok minden történik, vagy semmi. De mivel igény van rá, magam miatt is, meg mások is szeretik olvasni, ezért erőt veszek magamon. :)
Ott hagytam abba, hogy Kükkengrillen.

Kicsit ciki volt, hogy 11 kor már megfürödve az ágyamban voltam, de sebaj. Így is legalább tiszteletemet tettem, vettem egyen pólót, a spanyol Anna akaratára, és sárga, mint a rejtős:). Beszélgettem egy keveset, csináltunk fotót, de valahogy nem éreztem jól magam. Voltak még páran akiken látszott, hogy nyűg, hogy ott vannak, de én fogtam magam és hazajöttem Johannával. Igazándiból én elszonytolodtam egy picit, mert tökre örültem, hogy összefutottam a konyhában Joannal, és megbeszéltem vele, hogy bekopog, ha indulnak. Ez így is történt, csak először felmentünk egy brazil srác lakására, és ott volt 2 skót picsa. Nincs rájuk jobb szó, amivel nincs baj, persze ilyenek is kellenek a csapatba, csakhogy ők nem voltak hajlandóak, mondjuk lassaban, vagy mondjuk nem szlengben beszélni. És mivel nagyon sok mindent ezért nem értettem, így eléggé elszonytolodtam. De a legjobb dolog kerülni őket, mert ugyan vannak még itt skótok, de velük lehet normálisan beszélni. És valahogy ez így leblokkolta bennem az eddigi tudásom, és az este többi részére rányomta a bélyegét. Persze történt jó is, beszélgettem Migellel, akinek szintn nehezen megy az angol, csak ő spanyol, és sok spanyol van itt ezért könnyebbség.
Nah aztán másnap elmentem, a heti utolsó órámra, és nagyon érdekes dolog történt. Ugyanaz a tanár tartottam, akire az előző nap kibuktam, de most ez tiszta jó volt. Mondjuk elöl ültem, és mindent tisztábban hallottam, de egyszer csak azon kaptam magam, h írom amire azt mondta, hogy diktálja. Úgyhogy az előző napi elkeseredésem a nyelv miatt, kicsit feloldódott. Aztán odajött hozzám Craig, a skót srác, hogy miújság, meg akkor megyek e a szülinapjára. És mentem, és nagyon jó volt. Délután még főztem magamnak, meg hasonlók, közben itt a szomszéd lány pózolt egy c&a-s bajor népviseletben, egész nap. A barátnőjével, mindig máshova rendezték be a stúdiót, volt, h a fürdőből vették az áramot, ezért nem lehetett elmenni wc-re. Élveztem nagyon. No de kb este 7kor eszembe jutott, hogy nem illik üres kézzel buliba menni, ahol ünnepelt is van, de a bolt, azért nem 5 percre van, mint azt elősször eltúloztam. Johannával meg megbeszéltük, hogy fél 9-kor találkozunk. Úgyhogy nagyon gyorsan elrohantam a boltba, szerencsére jött busz, vettem bort és mentünk. Johanna sütött muffint, úgyhogy jó kis belépőnk volt, főleg, mert mi voltunk az elsők. Az ünnepelt, még a szobájában facebookozott. :) De idővel mindenki megjött, a hangulat a tető fokára hágott, 3 kor a rendőrség vetett véget a bulinak, csendháborítás miatt. Én meg megismertem 2 német srácot, akik egyszer csak hirtelen megfogtak, és elkezdtek dobálni a levegőben, és közölték, hogy "welcome to Germany" :) Jah és az egyiknek el van törve a keze, de ettől függetlenül ezek után is folyamatosan emelgetett. És megkért, hogy majd tanítsak neki magyar szavakat, mert nagyon szeret minket, tudja pl. "nem működik", "szép álmokat" "mákos guba"...ez utóbbit főznöm is kell neki egyszer. :)
Szóval így állt a buli, ezek után a szombati napomat meg sem kell említeni. Délig aludtam, délután elmentem egy gyönyörű alborétum szerűségbe, sétáltam egy nagyon fejkiszellőztetés céljából. Képek itt. Majd pedig vasránap is ugyanezt tettem. Csak épp asszem 1-ig aludtam. De jövőhéten ráveszem magam, hogy szervezzünk mondjuk Müncheni kirándulást, mert csak átalszom az itt töltött szabadidőt.
Mondjuk nagyon fárasztó, ma is 2 órám volt, de azok 3 vagy 4 órásak egyhozamban. És hát a reggeli, ótejóég, nem hiába volt a tárgy nevében, hogy "non-printing", merthogy reklámokról van szó, meg reklámkampányokról, de tv és internet, nem az a világ ami engem érdekel. Jah és meg kelett vitatnunk kis csoportokban, hogy melyik miért tetszik nekünk. Nah hát ez az a tárgy amit én azthiszem kihagyok. Intelligens véleményt nagyon nehéz kifejteni olyan nyelven amit még csak tanulok. Hazajöttem, kiderült, hogy a francia lakótárs, a wifi kölcsönadós, elköltözött, gyanúgy volt már nekem, mert láttam, hogy össze van dobozolva a cucca, kiürült a hűtő, és reggel nagyon vigyorgott. Úgyhogy ő elment, aminek nem örülök, mert őt szerettem volna megkérni, hogy vegye át az otthonról jövő csomagomat, ha én nem vagyok itthon. Meg hazajöttem gyorsan ebédelni, térülök fordulok, épp a másik franciának magyaráztam, hogy milyen szar volt az órám, kiszedem közbe a kajám, tenném be a mikróba, és hűlt helye. Elvite magával,bár nem tudtam, hogy az övé...úgyhogy picit ideges lettem, mert nagyon ki volt számolva az időm, de szerencsére a lustaságomnak köszönhetően, még ott virított a tepsi a szekrényen, gyorsan beledobtam a kajám, és melegítettem a sütőben. Nincs otthon mikrónk, úgyhogy megszoktam én ezt már, meg egészségesebb is, csak azért ha szorít az idő, akkor baj, ha nincs.
A délután órán semmi érdekes nem történt, annyi van, hogy lehet beteg leszek, vagy csak azért érzem magam erőtlennek, mert alig aludtam az éjjel...majd kiderül. Most, hogy legyen valami kiemelkedő is a napban, elmegyek a városba, kinéztem magamnak egy rucit, ha jó rám megveszem:)

Képek pedig másoktól, facebookról, amik tetszenek, meg pár bulis, hogy így mulat az anna külföldön. :) itt.

és boldogat az én nővéremnek, aki épp az Eiffel-tornyot mássza meg, remélem, és meghozza a tavaszt mindenhová:)

közkívánatra. Anna mos :)

a szerdai napom a házimunkáé volt...úgy pörögtem, tettem vettem, hogy szerintem Anyuék rám sem ismernének. Alapvetően állandóan mosogatok, mivel nem akarom hogy az én edényeimhez más hozzányúljon, meg nyilván nem hagyom ott mocskosan. Meg mivel kb mindenből 2 darab van, gyorsan elhasználódik, 1 kávé, 2 kávé és hopp már nincs is bögrém. Úgyhogy mosogattam, főztem, pakoltam....na és a mosás.
Valahogy ez a házimunka kimaradt az életemből, tergetni szoktam, de mosást mindig Anyu csinálta. Úgyhogy valószínű ezért is halogattam eddig...tiszta ruhám még mindig volt ugyan, de azért 2 hete itt vagyok, elkéne már a tisztaság. Nah és ez úgy ment, hogy valamikor még múlthéten lementem 2 szer is a pincébe, de nem találtam a mosógépet. Aztán megkérdeztem a lakótársam, ő mondta h menjek egyenesen. Nah és valóban ott volt, de amúgy elég félelmetes egy helyiség...megnéztem magamnak, lefotóztam, hogy majd kérek segítséget, hogy hogy is mossak. Aztán Anyuval lebeszéltem, hogy lesz skypon reggel, és segít szétválogatni a ruhákat, mit mivel, és hány fokon mossak. Természetesen mosás közben kénytelen voltam megnézni a címkéket, mert a fokokat elfelejtettem:D Sikerült 2 nagy kupacra bontani, ami tök jó, mert spórolok így. Persze mire elindultam addigra valaki beelőzött, és mint utóbb kiderült, kb 30-36 emberre van 1 mosógép. Úgyhogy az egész napom abból állt, hogy föl le szaladgáltam, hogy vajon szabad e a gép, vagy épp lejárt e. No de végre lementem, betettem, kis németszótárral sikerült beprogramoznom, követtem az utasításokat, hogy tekerd el a csapot, ürítsd ki a zsebeidet (persze hogy benne maradt egy 50 centes:)), betettem a kártyám, amiről lehúzza a pénzt a mosásért, minden stimmelt, de egyszerűen nem akart indulni. Benyomtam én már minden gombot, de nem...úgyhogy kb a pánik és a sírógörcs határán, felszaladtam, bekopogtam a lakótársamhoz, és mondtam hogy segítség. Lejött, megnéztem, kérdezte, hogy mindent jól programoztam e be, mondom igen, csak nem indul. Erre megnyomja a zöld gombot, és máris elindul. :)))))))))))) Nem kicsit röhögött ki:)
De mentségemre legyen mondva, én nyomtam a zöld gombot, de nem indult, a második mosásnál derült ki, hogy ki kell húzni a kártyát (igen elkéne olvasni, mit ír ki a gép) és azután simán indul.
Mire kimostam mindent, meg kiteregettem, lent a mosókonyhában, kicsit féltettem is a cuccaimat, úgyhogy ma korán keltem, hogy összeszedjem, szóval mire végeztem mindezzel este lett. Úgyhogy a reggeli nagy pörgésből akkora fáradtság lett, hogy boltba sem volt erőm elmenni, ami baj, mert elfogyott a tej a kávémhoz.

Ma pedig, nagyon vacak időre ébredtünk, köd, eső, sötét. Elmentem órára, amit már tökre vártam. De nagyon vacak volt. A nő egy darab mosolyt sem eresztett el, nem érdekelte, hogy mi cserediákok vagyunk, és hogy ez a tárgy az ami kéne nekünk, mert más nem nagyon van angolul. Merthogy létszám stop van, a gépek száma miatt, úgyhogy mi el is felejthetjük ezt a kurzust, mert a német diákok előnyt élveznek. De mivel nem volt kedves a nő, így nem is bánom, bár kicsit kiakadtam, hogy akkor hogy lesznek meg a krediteim, de majd valahogy összehozom. Inkább megyek a nyomdás részre, ott kedvesek, meg nekem könnyebbség ha németül van az óra, mert akkor nincs akkora elvárás felém, hogy mindent értsek. Meg ez az audiovizuális rész, ami azt hittem eddig, hogy nagyon érdekel engem, valahogy nem....az, hogy vannak nagy nyomdagépek, meg hogy tanulok majd a mélynyomtatásról sokkal nagyobb lázba hozott. Mondjuk, biztosan benne van az is, hogy nagyon nem volt kedves a tanárnő. Nah de ezen a héten még biztos, hogy nem alakul ki az órarendem, mert egy csomó minden jövőhéten kezdődik. Meg persze sok minden ütközik, de majd valahogy kialakul. Van a hétfői fotós, a keddi nyomdás, és a szerdai német ami biztos, és szeretem is. Aztán a többi majd lesz valahogy, mert ez így összvissz 9 kredit.

Aztán most hazajöttem és valaki kiírta facebookra, hogy mikor lesznek szünetek. Egy srác erre felvetette az ötletet, hogy mi lenne, ha húsvétkor elmennénk Amsterdamba :):) én meg mondtam, hogy remek, de esetleg Párizs vagy Berlin. Erre jött az ötlet, hogy akkor május Párizs, és most hétvégén meg valami közelebbi város...épp szerveződünk, úgyhogy nem tudom mi lesz belőle. Mindenesetre én elmegyek tejet venni, majd pedig este lesz "Kükkengrillen" ami fogalmam sincs mi, de valami sulis, sütős, zenekaros móka. Jah mert, hogy a sulinak külön zenekara is van, HdM Band néven futnak, és van egy próbatermük is.

így állnak most a dolgok, nincs nagy beszámolni valóm, csak sokan kérték otthonról, hogy írjak, mert jó olvasni :) Hát én meg teljesítem az óhajokat:)

és Zsuzsinak meg nagyon boldog szülinapot innen is!!! :)))

puszi

és akkor kezdetét vette az iskola...

vagyis ne szaladjunk ennyire előre, szombat délután írtam utoljára...
no az a nap, az semmire nem volt jó, erőt vettem magamon és bementem a városba este, hogy vegyek mosószert, meg sétáltam egyet, megnéztem miket fogok majd megnézni legközelebb:) mármint épületek, múzeumok, ahova egyszer már majd betérek...
vasárnap, persze délben kelés, meg mosni keleltt volna, meg főzni, de úgy döntöttem, hogy mivel aznap ingyenes az utazás inkább nézzünk meg valamit, ráér hétköznapi is a házimunka. Úgyhogy nekilódultam, felszálltam az s-bahnra, Böblingenben akartam leszállni, de nagyon nem tetszett a hely, úgyhogy továbbmentem. És ez egy nagyon jó döntés volt, olyan gyönyörű kisvárosra bukkantam...képek itt. Miközben sétálgattam, gondolkodtam azon, hogy igazándiból nincs is itt semmi, csak házak, utcácskák, de mégis mennyire jó itt lenni.

És, hogy milyen jó nekem, hogy mégha egyedül is, de egy vasárnap délután Herrenberg utcácskáin sétálok. Igazándiból már nagyon mennék másfele is, mint csak Stuttgart, úgyhogy lehet hétvégén lesz valami másik város...
aztán hazajöttem, már nagyon nagyon éhes voltam, főzni akartam, mire rávettem magam, hogy kimenjek, addigra a konyha megtelt emberekkel, és teljesen elmerülve pókereztek, úgyhogy annyi volt a főzésemnek, mert hely már nem volt neki, úgyhogy ezt jól megszívtam. De lassan kialakul majd, hogy ki mikor van a konyhában, meg ilyesmi, és akkor nem lesznek ilyenek. Mert mostmár bizony 7-en vagyunk. Ugye megérkezett a német srác, aki rettentő cuki, meg életet hozott ide, mindig nyitva van az ajtaja, közvetlen, mosolyog és ami a nem utolsó takarít. Aztán úgy kb éjfél körül hallotam, hogy valaki idehúz egy guri guri bőröndöt, nyílik a zár, úgyhogy megjött az utolsó lakónk is. Ő is ferdeszemű, már elnézést a kifejezésért, de mivel csak németül tud, nem beszéltem vele. Kérdezte, hogy új vagyok itt? Mondom nem, te vagy az új :D:D
Szóval 6 szoba van, és ebből 1-ben 2en laknak, azért vagyunk heten. Ugye a kínai srác meg a barátnője, és áhh felfoghatalan, tényleg annyira mocskosak, most suvickoltam le az asztalt, rajtahagyták a cukrot, lisztet kiszórva. És mind emelett a csajszi folyamatosan szaladgál egy törlő ronggyal, amiről fogalmam sincs hol takarít...de ma reggel Joan, tett ki egy nagy cetlit az ajtójukra, hogy 10 után maradjanak kussban. Igazándiból nem tudom, hogy a csaj mit csinál, mert én hazajöttem a suliból, és ebédeltem, és mondta hogy "Morgen".
No de hol is tartottam, vasárnap este...igen éhen maradtam, aztán hétfőn megcisnáltam ugyan a bolonyait, de azóta éhes vagyok, nem bírok vele jól lakni, úgyhogy holnap ebédre valami fergetegeset csinálok. Este meg veszek végre kenyeret, mert az egyik bepenészedett, a másik kiszáradt, igen van még mit tanulni :D
Hétfőn úgy volt, hogy 10 kor kezdődik egy tárgy, de előtte bementem Melaniehoz, az erasmus koordinátorhoz, hogy mondja meg, hogy megfelenek e a tárgyaim. És akkor kiderült, hogy azaz óra majd csak jövőhéten indul. Hazajöttem, főztem, és láttam facebookon, hogy van egy tárgy amit felvettek páran, és fotós, és én csak azért nem vettem észre, mert német nyelvű. Úgyhogy fogtam magam, és felvettem én is, mert úgyse volt programom délutánra. És bár valóban németül megy a kurzus, maradhatunk, és a végén prezentálnunk kell majd a fotót amit csináltunk. Angolul természetesen. De eléggé tetszetős, egyrészt egy olyan teremben van, amiben szélesvásznú kivetítő van, meg bársonyszékek, tényleg mint a moziban, másrészt mert nem tűnik nehéznek. Az óra második felében filmet néztünk, az pl angolul ment. És nagyon jó dolog, hogy ismerjük már egymást az erasmuszosokkal, mert így az órákon együtt vagyunk, nem vagyunk elveszve a sok német diák között. A hétfői nap ennyiben kimerült, én is ki vagyok merülve folyamatosan, de ma nagy dolog történt. Clair a francia lány azt mondta hogy nagyon sokat fejlődött az angolom, az első naphoz képest :)))))) és amúgy tényleg, egyre jobban áll rá az agyam, csak ez fáradtsággal, és fejfájással jár.
És akkor a mai reggel, ugye március 15. van, otthon mindenki pihenget, kirándul, valahogy furcsa volt, meg furcsa is, hogy ez az ünnep kimarad az életemből. Nem mintha nagyon megszoktam volna ünnepelni, de nekem mindig ezzel kezdődik a tavasz. Najó, egy szavam nem lehet, itt 2 hete tavasz van:) Ma meg, hát pólóban süttettem magam a fűben ülve:)

No de ne szaladjunk előre, még a reggel. 7kor keltem, kitántorogtam a konyhába hogy főzzek kávét...és sose volt még ilyen reggelem, mint a filmekben, ha együtt laknak fiatalok. Joan az asztalnál reggelizett, én főztem a kis kávém, a német srác pedig kente a lekvároskenyerét, rohant dolgozni, idilli volt. :) aztán kiderült, hogy a franciák is ugyanarra az órára jönnek mint én, ami nagyon jól jött, mert különben nem találtam meg volna a termet. Persze ez is németül volt, de megbeszéltük a proffal, hogy menjünk vissza fél óra múlva, és akkor kitalálja hogy mit vegyünk fel. Mert úgy van ez a tárgy, hogy 10 téma van, abból ki kell választani 3-at, és 4-4 hétig tanulod azt, gyakorlatiasan legfőként. Mivel designes tárgyakat amúgy is vettem föl, így a tipográfia, és a fotó kiesett. Úgy döntöttem, hogy akkor ez a tárgy legyen a technológiáké. Azaz 4 hét mélynyomtatás, amire azt mondta hogy mindenképp, mert elég különleges itt, valóban, mert nálunk otthon nincs is ilyen:) 4 hét flexó, és 4 hét ofszet, abból pedig a workflow, szárazofszet, pdf. készítés, valami szuper heidelberges programmal. Ezekről majd beszámolok, hogy miből is áll pontosan, de tudom, hogy a nyomisokat érdekli a többi is, úgyhogy elmonodm mit lehetett volna még választani. Volt a sima ofszet, amire azt modnta, hogy matatsz a gépben, mérad a papírt, minden ilyesmi gépmester szerű:) volt még tamponnyomtatás, könyvkötészet, screenprinting és digitális nyomtatás. Hát bevallom mindegyik érdekel amúgy, de mivel a franciák ezt választották, így én is, és a tanárúr is ezeket ajánlotta.
Agyaltam rajta, hogy a tipográfiát kéne, de azt tanulhatom magam is, tördelést meg ilyeneket, meg tanulhatom otthon, de mélynoymtatásról, meg az új sepciális ofszetteknikáról hogyismondjam, otthon se tudnak sokat.
Úgyhogy ezt szépen megtárgyaltuk, a felszereltségről egyszerűen nem lehet mit mondani...minden van itt, de tényleg. És még építkezni akarnak, vagyis már elkezdték, mondták, hogy hát nyárra nem készül el...de egyszercsak:)
És akkor mondta a tanárúr, hogy várjuk meg a 11:30-at mert akkor kezdődik valamilyen óra. Nekem már fogalmam sem volt melyik, de a franciák mondták, hogy várjuk meg.
De persze a legfontosabbat kihagyom...szóval azt a fél órát amit várni kell, azt azzal töltöttük, hogy elmentünk sétálni, és egy olyan gyönyörű tóra bukkantunk. Itt van közel, délután vissza is mentem, nagyon csendes teljes anyugalom:)

És gyönyörű volt, ahogy szállt fel a pára a dombról, úgy reggel 9 környékén.

No de amíg a következő 1 órát vártuk a következő órára, addigra 7ágra sütött a nap, és egy nyugágyban feküdve napoztunk a suli teraszán. :))))))))
Az órának semmi értelme nem volt, mert nem értettünk belőle semmit, és a követelményeket mondták el amúgyis, ami ránk nem vonatkozik.
És ezennel vége lett a sulinak mára, én meg kiültem a fűre olvasni, angolt, és már sokkal gördülékenyebb, annó 1-2 oldalnál tovább sosem jutottam egyszuszra, most meg úgy pörög, várom, hogy hogy folytatódik. :)
Kaptam egy levelet, hogy mégis indul német kurzus a mi tanárnőnkkel, nem tudom minek köszönhető, lehet ennyire megszeretett minket:) Így a szerda sem lesz szabad, viszont az van, hogy hiába próbálom én kizárni a németet, anniyra ragad rám, jobban mint az angol. Úgyhogy megpróbálkozunk a nagy feladattal, hogy akkor németet folytatjuk. Igazándiból még nem nehéz, mert egyszer már tanultam ugye, meg hetente csak egyszer lesz...hát majd meglátjuk. Szerintem alakulgat még az órarendem:)
És a végéra hagytam a legjobb hírt, anniy szünetünk lesz, hogy hihhetetlen. Lesz a húsvét, ami csak a péntek, meg a hétfő. De a rákövetkező héten azaz május 2-8 között, június 2. és június 13-19. Az egyik csaj azt mondta hogy azt hallotta, hogy a májusi szünetre szerveznek nekünk kirándulást. Úgyhogy nem tudom mi lenne a jobb, hogy aki megakar látogatni mikor látogat meg. Szerintem ezt döntse el mindenki maga, csak nehogy ütközzön;)

Képek a tóról pedig itt. :)